filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?

Fuzik János: A média kapta fel annak idején a hírt, hogy egy kis borsodi faluban, Farkaslyukban a helyi romák életük kockáztatásával ássák a szenet. A zugbányászkodás aztán hamar feledésbe merült, de engem jobban megérintett a dolog. Talán azért, mert bányász vidékről származom, a szülőfalum, Kesztölc határában, a Lencse-hegyen nyitották az ország egyik utolsó nagy szénbányáját. Néhány éve már azt is bezárták és éppen a farkaslyuki illegális szénfejtés híre ösztökélt arra, hogy a konkrét jelenségen túl megvizsgáljam, milyen is a szénvagyon és a bányászkodás helyzete az országban, nem adhatna-e újra munkát és kenyeret a rászorulóknak? Persze ahhoz, hogy ebből film lehessen, szükség volt a Magyar Mozgókép Közalapítvány anyagi támogatására és a Magyar Televízió Kisebbségi és Határon Túli Műsorok Főszerkesztősége sugárzási szándéknyilatkozatára, amely a produkciót aztán műsorára is tűzte.

{extrainfo}
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?



F.J.: Népesebb stábbal már hosszabb ideje nem dolgozom. A munka jellege ezúttal is gyakran utazó, gyorsan mozgósítható és szinte észrevétlenül dolgozó csapatot kívánt. Mindezt ezúttal is egyetlen személyben, Tóth-Szöllős Andrásban találtam meg, akivel közel három évtizede kezdtük a műsorok, majd filmek készítését az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójában. Most is ő volt a film operatőre, vágója és producere.



filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?



F.J.: A miskolci bányakapitánnyal és a helyi polgármesterrel szinte dermedten néztük a nyolc-tíz méter mély bányagödröt, fölötte ötméternyi szakadó fallal. Bár a lyuk mélyére összetákolt létra vitt, szó sem lehetett arról, hogy oda lemerészkedjünk. „Bűncselekmény” helyszínén álltunk. Mindenütt apró széndarabok, műanyag vödrök és flakonok hevertek, forgattunk, amit lehetett. Váratlanul két fiatal cigány férfi bukkant fel a gödör túloldalán a kíváncsiságtól hajtva. Amikor megnyugtattuk őket, hogy nem a Kék fénynek forgatunk, sőt, mi is azt szeretnénk, hogy a környéken újra bányákat nyissanak és legyen munkájuk, egyre felszabadultabban beszéltek arról, hogyan ássák itt életük kockáztatásával a szenet a többiek…


filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?

F.J.: Nem forgattam még ilyen hosszan romák között, cigánytelepen. Nyomasztó volt a szegénységük, kiszolgáltatottságuk, de leginkább a helyzetük kilátástalansága. Amikor az egykori büszke, jól kereső cigány vájár, vagy robbantómester a hajdani boldogabb időkről beszélt, mintha valamelyik kesztölci bányász nagybátyámat hallottam volna. Most pedig ezek a megtört, reményvesztett emberek azon keseregtek, hogy az unokáik úgy nőnek fel, hogy a szüleiket sohasem látták munkába járni.

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

F.J.: Ha időm engedi, szeretnék minél több dokumentum és tudományos- ismeretterjesztő filmet megnézni. Nagy örömömre, ebben a két kategóriában több egykori televíziós munkatársam és nagyra becsült filmes kollégám nevére bukkantam a programban, remélem, személyesen is találkozunk majd a vetítések során.


filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

F.J.: A filmem legemlékezetesebb mondása nem klasszikus bonmot, nem a frappáns szellemessége teszi felejthetetlenné számomra, hanem a meghökkentő tartalma. „Itt rengeteg szén van” – mondja a fiatal cégvezető, aki nyíltszíni fejtésekhez végez próbafúrásokat Farkas-völgyben. Aztán hozzáteszi, hogy nemcsak itt a környéken, nemcsak Borsodban, hanem az egész ország alatt is rengeteg szén fekszik. Magyarországnak van a régióban a területéhez mérten leggazdagabb szénvagyona. Nos, amióta sorra zárták be a szénbányákat és az országot átállították gázfűtésre, nem ezt hallottuk!

filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a Magyar Filmszemlével kapcsolatban?

F.J.: Nagy élményt jelent számomra, ha egy dokumentumfilmem a versenyprogramban szerepelhet. Kéttucatnyi filmet rendeztem, ez többször is előfordult már, de a legmaradandóbb talán az 1993-as esztendő, amikor a Kesztölci krónika című trilógiámat érte ez a megtiszteltetés. Sokáig nem dokumentálhattam szülőfalum 1944 és 1956 közötti kálváriáját, aztán a rendszerváltozás után sikerült. A Filmszemlére sokan eljöttek a vetítésre Kesztölcről is, ez külön élményt jelentett. Idén meglepetéssel vegyes öröm számomra ismét a Magyar Filmszemle versenyprogramjában szerepelni. Én minden túlzás nélkül, máris győztesnek érzem magam.


A film előzetese A film honlapja