- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Mindig is izgatott az emberi kiszolgáltatottság kérdése. Ez természetszerűleg mindig a legvédtelenebbeket, a gyerekeket érinti legjobban. Egy csecsemőnél nem lehet semmi és senki kiszolgáltatottabb, mások döntenek a sorsáról, hogy egyáltalán életben maradhat-e, és ha igen, akkor esetleg ki lesz az anyja, apja. Ezek persze szélsőséges esetek, de mindig a szélsőséges esetekben lehet megtalálni és kifejezni legerőteljesebben a dolgok igazi természetét, igazságát. És a nyílt örökbefogadás egy ilyen eset...
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
A film anyagi háttere a mostani viszonyokhoz képest meglepően szerencsésen állt össze, az MMA pályázatán elnyertem azt az összeget, amit kértünk a film megvalósításához, a Filmjus pedig biztosította a film előkészítő munkálatait. Bár mindig minden filmemnél ilyen simán mennének a dolgok. A stáb régi munkatársaim és barátaim, Andor Tamás operatőr és Vámosi András hangmérnök. A film gyártására a FILMPLUS-t kértem fel.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
A film egyik, sőt talán a legfontosabb jelenete maga a szülés, mikor is az életetadó anya császármetszéssel megszüli gyermekét, az örökbefogadó anya jelenlétében. Ezt mindenképpen két kamerával akartam felvenni. De természetesen mivel veszélyeztetett szülésről volt szó, előre senki sem tudta betervezni a szülést, úgyhogy az egyik reggel telefon riaszott, hogy a kismama már a műtőasztalon van, próbáljunk oda érni időben, kicsit még várnak ránk. Mi Budapesten voltunk, a szülés Tatabányán. Percek alatt kellett összerántani a felszerelést, stábot, örökbefogadókat, hogy időben érkezhessünk. Szerencsénk volt. Megvártak.
- A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
Szerencsére, a FILMPLUS ügyes tárgyalásai eredménye képpen, nem éreztem ebben az esetben a negatív következményeket.
