Götz Spielmann Revans című filmje, már két éve a Berlinalén is nagy kedvencem volt. Lelkesedésem akkor a következőképp indokoltam: „Spielmann teljesen naturalistán és szemléletesen mutatja be a városi és vidéki élet mindennapjait, az emberi viszonyokat és titkokat állítva a középpontba, anélkül, hogy nagy kérdéseket feszegetne, vagy válaszokat keresne. A kérdés csak annyi, hogy ki a felelős, ha az életben valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Az osztrák rendező a Heimatfilmek nyomdokain haladva realista hűséggel, de nem szokványos módon meséli el a történetet, nála a köznapi élet nem mechanikus elveket követ, és néha hihetetlen módon függ össze minden mindennel.”
A film azóta még a rendezőt is meglepő ívet futott be, tavaly a Revans volt az Oscar-szobor egyik várományosa a legjobb külföldi film kategóriában. Azt nem kapta meg, de 36 fesztivál 14 díját mondhatja magáénak, ami nagyon szép eredmény. A film október 16-án pénteken Budapesten is látható lesz az Örökmozgóban. A vetítésen a rendező is jelen lesz az Osztrák Kulturális Fórum jóvoltából. Még Berlinben találkoztam vele, aztán a beszélgetést a napokban folytattuk telefonon. (Az interjú 2009. októberében készült, a Revans 2010. április 29-től a magyar mozik műsorán - a szerk.)
Filmhu: Tagja az Osztrák Filmrendezők Szövetsége elnökségének, árulja már el, miért készül ilyen kevés film a nálunk sokkal jobb gazdasági helyzetben lévő Ausztriában?
Götz Spielmann: Kevés pénz van rá, ilyen egyszerű. Harcolunk érte, hogy változzon a helyzet, a probléma az, hogy Ausztriában a film kulturális értékét illetően nem tartozik abba a kategóriába, mint a színház és a zene, még nem elfogadott a helye a magas kultúrában.
Filmhu: Nem akarnám a filmjét kategorizálni, de sok szempontból Heimatfilm.
GS: Ezzel vitatkoznék; a Heimatfilm az 50-es évek legszörnyűbb és leghazugabb műfaja volt és szigorúan kereskedelmi alapokon működött. Ugyanakkor melyik film nem Heimatfilm egy kicsit, ami vidéken játszódik. Én a Heimatfilmekkel ellentétben a mesterkéltségnél és a műviségnél a realitást sokkal fontosabbnak tartottam, legyen szó a miliőt illetően városról vagy faluról. Ha valaki Heimatfilmként értelmezi nincs vele bajom, de egészen más szándékok motiváltak.
Filmhu: A forgatókönyvet is ön jegyzi. A történet a bécsi éjszakai életben kezdődik és a nagyapánál végződik a hegyekben. Nézőként azt várná az ember, hogy az események jó része a városban fog történni, ehhez képest a prostik világa maga a nyugalom szigete, semmi rendkívüli nem történik, ami egyébként ne történne, és ahol az ember a nyugalmat várná, a hegyekben ott lendül meg a sztori. Mennyire volt tudatos ez a csavar?
GS: Az írás mindig a tudatos és intuitív munka keveréke, az első változatban mindig csak a történetre és az alakokra koncentrálok, ezt még lehetetlenség lenne megfilmesíteni, aztán a másodikban már úgy dolgozom át a megírt anyagot, hogy beleférjen a büdzsébe, a történéseket már összekötöm az optikai elképzeléseimmel és ehhez mérten faragok rajta.
Filmhu: A bankrablásig, ami konkrétan a film fele, semmi nem történik, aztán indulnak be a véletlenek. Ez sem tudatos porciózás és késleltetés eredménye?
GS: Az írás nagyon élő folyamat, utólag már nehéz megmondani mi volt tudatos vagy ösztönös. Az, hogy precíz szerkesztés érződik a filmen, inkább ösztönösen alakult így, ezt gondolatokkal vagy szándékkal nem lehetne elérni, egy zenész sem gondolkodik, mikor játsszon hangosabban, hanem érzi azt.
Filmhu: Aztán egy újabb csavar, a főhős, Alex bosszút áll, mint ahogy a cím is sugallja, de nem úgy, ahogy elképzelte…
GS: Nem, nem áll bosszút, éppen eldönti, hogy nem bosszul, eldobja a pisztolyt is. Ha bosszút is áll, nem tud róla, mert nem mondják meg neki. Sok feszültség és titok éppen abból adódik a filmben, hogy nem mondatnak ki dolgok, mert a szereplők sem merik felvállalni a saját felelősségüket az események alakulásában.
Filmhu: A film a Berlinale óta, ahol az ősbemutató volt- akkor megkapta a Panorama-zekció legjobb európai film díját -- 36 fesztiválon szerepelt és ebből 14 díjat hozott el, elégedett?
GS: Több, mint elégedett. Persze minden rendezőnek vannak vágyai meg elvárásai a filmjével szemben, de az Oscar-jelölés már meghaladta legmerészebb álmaimat is.
Filmhu: Milyen várakozásokkal nézett az Oscar elébe, hiszen azt 2008-ban is osztrák film kapta meg, sok eséllyel ebből adódóan nem lehetett számolni?
GS: Semmit nem vártam, de állítólag közelebb voltunk a győzelemhez, mint gondoltuk volna. Már a jelölés önmagában is szenzáció volt, a Revans nagyon atipikus film Oscar-szempontból. A döntés, hogy ki és miért kapja, vagy nem kapja meg a szobrot, titkos, így indoklás sincs; de jobb is így, a sors csak cselekszik, de soha nem indokol.
