Koltai Lajos: „Az esztétika hozzáad a valósághoz”
Claude Lanzmann Shoah című dokumentumfilmje óta sokan eleve rosszindulattal viseltetnek a holocaust filmek iránt. Önnek mi a véleménye erről?
Koltai Lajos: Lanzmannt maga mutatta meg nekem a filmjeit, jól ismerem a Shoah-t. Való igaz, hogy megszabta a téma korlátait, de szerintem ezek nem végleges szabályok. Amit Kertész Imre tud, a tanúvallomás hitelessége, a tisztaság és a csend, általában a méltóság - ahogy a témához nyúl, véleményem szerint felment a tilalom alól, ami Lanzmann filmje óta létezik. A mi filmünkben mindenképpen új, hogy a fiú lelkén keresztül mutatjuk meg a borzalmakat, nem a klisék alapján.
Nem tartja veszélyesnek, hogy az esztétizáló megközelítés csökkenti a mű valószerűségi fokát? Vannak, akik szerint az egész meg sem történt. Nem gondolja, hogy kapóra jön nekik egy ilyen film?
K.L.: Ugyanazt a valóságot, ugyanazt a közeget mutatjuk meg, csak másképp. Az esztétika, a képek szintjén hat, az erős kompozíciókban és a kameramozgásokban. Ez nemhogy elvesz, inkább hozzáad a valósághoz. A dolog éppen ettől lesz elfogadható, hiszen a realitás ugyanúgy megvan, a kép csak fölemeli azt, de nem nyomja el. Összefoglal alapvető kérdéseket. Hogy milyen volt ott állni, milyen volt éhezni. Ezeket a kategóriákat emeli fel és teszi hazavihetővé egyszer s mindenkorra.
A fiú lelkén keresztül mutatja meg a borzalmakat
Nagy Marcell
A filmben szinte kizárólag magyar színészek szerepelnek, közülük sokat csak nagyon ritkán, szinte soha nem látni vásznon. Ez tudatos törekvés, volt, vagy csak így alakult?
K.L.: Mindenképpen magyar színészekkel akartunk dolgozni, hiszen magyar filmet készítettünk. Csak két olyan pont volt, ahol ezt nem lehetett tartani, egy német és egy amerikai színészt mindenképpen be kellett hozni a filmbe, mert a realitás veszett volna el, ha magyar akcentusú színész alakítja a két figurát. Az amerikai katona esetében ez különösen fontos, hiszen ő egy nagyon pozitív figura, tulajdonképpen lezárja a holocaustot azzal, hogy jövőt ajánl fel a főhősnek, aki ezt nem fogadja el. A többi színész kiválasztása egy évig tartott. Ebben Marcell nincs benne, ő egy külön történet volt. 140 színészt válogattunk ki, többségüket egy mondatos szerepre. Magyarország összes jelentős színészét megkerestük, és mindenki nagy örömmel fogadta a felkérést. A legnagyobb öröm számomra pedig az volt, hogy Kertész Imre nagyon elégedett volt a színészválasztással. Külön megjegyezte, hogy még a hatodik sorban is hiteles arcokat látni. Ezek az arcok mindenhol ott vannak a filmben.
Miért Morriconét választotta zeneszerzőnek?
K.L.: Már Az óceánjáró zongorista legendája és a Malena című filmekben is együtt dolgoztunk. Mivel elsősorban mindkettőnket a vizualitás kérdése foglalkoztat, csak őt a zene, engem meg a kép szempontjából, jól összebarátkoztunk. Tudtam, hogy nem akarok kellemetlen zenét a filmhez, ami dramatizálná a történetet. Azt a szelídséget szerettem volna visszahallani, ami a képi világot is jellemzi. Morriconét úgy megviselte a film, hogy nem tudott aludni, és még az éjszaka folyamán megírta ezt a csodálatos zenét. Amikor Kertész Imre meghallgatta, csak annyit mondott: egy biztos, mi hárman egyet gondolunk.
Operatőr létére most a rendezői székben ült. Mennyire esett nehezére az együttműködés Pados Gyulával, a film operatőrével?
K.L.: Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Gyula hamar elfogadta, hogy a kamerán keresztül kerestem és ott is találtam meg a képeket. Aztán viszont hagytam, hogy a többi operatőri feladatot ő végezze el. Egészséges együttműködés volt, még meg is lepődött, hogy mennyire szabadságot adtam, azt hitte teljes kontroll lesz.
Nagy Marcell – Későbbi tananyag
Marcell, mennyit tudtál a holocaustról, mielőtt elkezdtétek a filmet? Iskolában tanultál róla? Milyen érzés volt átélni ezeket a szörnyűségeket?
Nagy Marcell: Megnéztem a holocaust témájú filmeket, nagyrészt ezekből tájékozódtam. Az iskolában még nem tanultuk, 2-3 évvel későbbi tananyag. Furcsa volt átélni, hiszen nem a mai korban játszódik a történet. De általában átélni egy ember leépülését és felnövését nem egyszerű dolog.
Hogyan készültél a szerepre?
N.M.: Nem igazán volt sok időm készülni. Amennyi volt, azt többnyire Koltai Lajossal töltöttem, ő készített fel.
Játékod nagyon emlékeztetett Christian Bale alakítására A nap birodalma című filmben, belőle befutott színész lett. Gondolkozol azon, hogy esetleg te is színész legyél?
N.M.: Egyelőre nincsenek terveim. Ha van egy konkrét film és tetszik, akkor szívesen elvállalom. Egyébként operatőr szeretnék lenni.
