A cselek, gólok, arcok, mozdulatok kaleidoszkópjában mindig kirajzolódik a kor képe is: a társadalomé, mely fölemeli és porba tiporja a bálványokat, segíti és akadályozza a csapatok szárnyalását. A cirkuszi szórakoztatás programjának megvalósításában természetesen a vámszedők, az ügyeskedők, a pancserek, a dilettánsok nem mellékszereplők: róluk sem feledkezik meg a szerző, aki ugyan csak a pálya szélén ácsorgott (egyik munkájának ez a szimbolikus címe), mégis szakértőként vesézte ki az egyébként általa roppant kedvelt focista brancsot.
.jpg)
A Régi idők focija egy gyógyíthatatlan megszállottság – már-már szent őrület – tragikomikus tükre. Hőse Minarik Ede mosodás, aki a Csabagyöngye SC menedzselésének mindent, de mindent alárendel. Az a vágya, hogy a csapat feljusson az első ligába s ennek a célnak az érdekében bármilyen áldozatra hajlandó. Házassága és egzisztenciája megrendül ettől az eksztatikus lelkesedéstől, ő azonban rendíthetetlenül küzd a mostoha körülményekkel, az adosságokkal, a lelkiismeretlen ügynökökkel, a gyönyörű vágyakat letaglózó pénztelenséggel.
A húszas években vagyunk, túl bizonyos traumákon, de még innen a nagy földindulásokon. A fiúk lelkesek, önfeledt amatőrként igyekeznek bizonyítani, szívük egy ütemre dobban (az összjátékba olykor hibák csúsznak), de nem valósul meg az álom. A kiscsapatból nem válik nagy csapat.
Mókás burleszkek Bodográf-előadásainak atmoszféráját idézi Sándor Pál rendező és Ragályi Elemér operatőr stilizált ábrázolása, a néma mozi pantomim-számait idéző jelenetek parádéja, a torz optika, a tréfás inzertek („Ó, jaj, a végrehajtó!”, „Nincs irgalom!”, „És boldogan ettek, míg meg nem haltak”) és pompás ötletek geg-áradata, a gyorsított és lassított mozgás mókás szögletessége.
A film készítői szikrázó derűvel elevenítik meg a nosztalgiákat, miközben a sötét árnyakról sem feledkeznek meg. Budapest a Régi idők focija vásznán nem tündérváros, hanem olyan színtér, ahol a nyomor is álmodik. Garas Dezső a fáradhatatlan Minarik maszkjában emblematikus figurává nő: a színész a hitet, a tüzet, a fanatizmust, az akaratot, az elszántságot egyaránt érzékelteti. Az együttes tagjai szintén emlékezetes karakterek – egy-egy villanás is pontosan jellemzi őket. Lelkesedésüket, érvényesülési vágyukat, önfeledtségüket, szertelenségüket.
„Kell egy csapat!” – kalapálja belénk a szlogent a film, s a néző szívesen fogadja el a győztes-vesztes Minarik nemcsak a pályákon érvényes igazságát. Szántó Erika érvelése találó: „Az Ügy, a kültelki bumli-csapat ügye a film legfontosabb pillanataiban a ’miért’ is élünk hatalmas kérdésévé forrósodik, s a fantaszta pályabérlő, Minarik Ede olyan emberré magasodik, akinek szenvedélyes hite, akarása a legkülönbekével rokon.” A Régi idők focija tulajdonképpen nem a régi időkről s nem is a fociról szól.
