Baloldalt leégetett-lerombolt falu üszkös maradványai, jobboldalt várárok és az ég felé tornyosuló falak ágyúgolyó ütötte horpadásokkal és ostromlétrákkal, a hátunk mögött pedig egy utánfutós lakókocsi, amiből fagyit mérnek a sorban álló stábtagoknak. Kifejezetten ingergazdag, látványos környezetbe érkeztünk meg, amelyben hiába fedezhetőek fel szinte mindenhol a filmforgatás kellékei, a nagyszabású díszletek így is időutazásra ösztönöznek a középkorba.
Az elpusztított falu, az egy halomba gyűjtött műholtestek és a várfal hármasa láttán minimális képzelőerő sem kell ahhoz, hogy beinduljon a saját filmünk Nándorfehérvár ostromról. Az egyik kísérőnk azért segít, mutat egy felvételt a lángoló házak között átvonuló törökökről. A látvány elsőrangú, kicsit el is bizonytalanodom, hogy ez most egy konkrét snitt vagy egy mobillal felvett videó. Kiderül, hogy az utóbbi, de a sorozatnak sem vált volna a szégyenére. A filmforgatás persze jelentős mértékben szemfényvesztés: a házakat eleve romos állapotban húzták fel, és a falaik közé rejtett, gázpalackokra rákötött pirotechnikai eszközök szórták a lángokat.
Míg mi a törökök nézőpontjából, a várfalakon kívülről szemléljük a díszletet, a bástya tetején jelenetet rögzítenek. Már a látogatás vége felé járunk, amikor taps és nagy üdvrivalgás hallatszik felülről, és mintha még egy kard is a magasba emelkedne. Ez akár a sorozatba is belepasszolna, de valójában Mátray Lászlót, Szilágyi Mihó megformálóját búcsúztatták el. Hosszú és kemény meló volt, a 172. forgatási napra látogattunk ki, ami egyben Mátray utolsó napját is jelentette, akit egy karddal ajándékoztak meg.
Hiába lógott végig az eső lába, néha szemerkélt is, ami miatt színes esernyők nyíltak a bástya tetején, mindenképpen fel akarták venni a jelenetet. Emiatt felszabadultságnak nem sok jelét tapasztaltuk, hiába volt ez az utolsó előtti forgatási nap. (Az utolsón farkasokkal engedték össze a Hunyadit megformáló Kádár L. Gellértet.) A Mátrayt búcsúztató éljenzésbe valószínűleg a jelenet kipipálása felett érzett öröm is belevegyült, még egy lépéssel közelebb jutottak a végéhez.
Hunyadi odakerülhet El Cid és William Wallace mellé
Vajdahunyad és Nándorfehérvár, mai nevén Belgrád közúton 319 km-re fekszik egymástól, mi ezt a távolságot az egykori Mafilm, most már a NFI fóti telepén néhány lépéssel teljesítettük, hiszen közvetlenül egymás mellé épült a két díszlet. Érdekesség, hogy a városligeti Vajdahunyad-vár a Budai várat helyettesíti a sorozatban.
De vissza Fótra: míg a Vajdahunyadon, a Hunyadi-birtok központi erődítményében játszódó jeleneteket már a meglévő középkori díszletben vették fel, némileg átalakítva azt a történelmi hűség miatt, addig a nándorfehérvári részekhez új díszleteket emeltek, például egy tekintélyes méretű várudvart, amelyben a kamerával akár egy teljes kört leírva, tehát nagy szabadsággal lehet forgatni. Az időutazás illúziója tényleg itt volt a legerősebb, ezt az érzetet erősítették a padokon és az oldalhelyiségekben pihenő, véresre és piszkosra sminkelt végvári vitézek.
A várudvaron mesélt nekünk Bán Mór az adaptálás kihívásairól. A 10 részes sorozat Hunyadi János életét követi végig fiatalkorától egészen a nándorfehérvári diadalig, és az azt követő haláláig. Bán történelmiregény-sorozatának a népszerűsége helyben is igazolást nyert, az interjú közben két korhű ruhát viselő kaszkadőr vagy statiszta lépett hozzá egy közös képért.
A regények ágas-bogas történetéből természetesen le kellett metszeni cselekményszálakat, szereplőket: „Az írószobában eltöltött három év ezért volt keserves és nehéz, de egyúttal izgalmas is. Le kellett bontani a történetet, és szálanként újraépíteni. Bizarr folyamat volt, hiszen a sorozatban visszaköszön ugyan a regény sok részlete, és ugyanazt a történetet meséli el, de ugyanakkor a sorozat egy teljesen önálló mű. Egy író akkor jár jól, ha megérti, minden adaptációnak megvannak a saját szabályai, és nem kell, hogy ugyanaz legyen, mint a forrásmű. Igyekeztem nagyvonalúan részt venni az adaptálásban, hihetetlen izgalmas volt látni más írók, más gondolkodással, hogyan építek újra ezt a történetet.” Bán Mór és Lengyel Balázs showrunner mellett Lovas Balázs, Ruttkay Zsófi, Veres Attila is a népes írócsapat tagja volt.
„A legfontosabb cél az, hogy elmeséljük és sokakkal megismertessük ezt a történetet, szóval ne csak magunknak készítsük – tegyük hozzá, Hunyadi Jánosról ezelőtt soha nem készült jelentős mozgókép Magyarországon –, hanem egy nemzetközi szinten is élvezhető és befogadható produkció jöjjön létre” – mondta el Bán.
Bán Mór
„Ez egy hatalmas, epikus történet Hunyadiról, ami a világ minden részén érthető, de míg a világ ismeri El Cidet, William Wallace-t – köszönhetően a róluk készült hollywoodi filmeknek –, ezt az életutat nem ismerik. Nem ismerik a déli harangszóhoz fűződő legendát és annak valóságalapját. Nem ismerik a 15. századi Magyarország helyzetét és folyamatos küzdelmét, hogy megvédje Európát.”
A dicső magyar történelmi múlt nagyszabású felidézése persze önmagában nem elég egy nemzetközi sikerhez: „Mindig a Rettenthetetlent szoktam példaként hozni. Nem azért jó film, mert a skót történelem elevenedik meg benne, hanem mert egyetemesen tud mesélni a szabadságért folytatott harcról, amit történetesen William Wallace is vívott.”
Hunyadiból kell megülni a lovat, az bátorságot ad
Meglepő módon Kádár L. Gellért nem jelentkezett, hanem megkeresték a szerepre – mesélte a marosvásárhelyi színház színésze idős, a harcoktól meggyötört Hunyadi Jánosnak sminkelve a pici, de azért komfortos lakókocsijában. „Bekerültem egy erdélyi magyar színészeket tartalmazó adatbázisba, és pár hónapra felhívtak. Kérték, hogy küldjek magamról anyagot. Amíg Rujder Viviennek (Szilágyi Erzsébet megformálója – a szerk.) kilencfordulós casting volt, én szerencsésebb helyzetben voltam, az utolsó két fordulóban vettem csak részt.”
Ez egy nehéz időszak volt Kádár számára, már eljutni Budapestre is bonyolult volt, hiszen a Covid miatt szigorították a határátlépést. Úgy futott neki a castingnak, hogy ez az egy lehetősége van, és „mindent vagy semmit” alapon nekivág. Azt érezte, hogy az ismeretlensége a javára válik: „Nem tudták ki vagyok, így nem számítottak semmire.”
Kádár L. Gellért
Visszahívták az utolsó fordulóra, ami után nem mondtak semmit neki, de bizakodott: „Úgy mentem haza, hogy ez a szerep az enyém.” Pár hónap múlva megint hívták, ezúttal három színésznővel nézték meg, akik Szilágyi Erzsébet szerepére voltak esélyesek – köztük volt Rujder Vivien is. „Azt éreztem, hogy a saját árnyékommal versenyzem” – emlékezett vissza ezekre a meghallgatásokra.
Ismét nem mondtak semmit neki, már Marosvásárhelyen volt, amikor érkezett a hívás, hogy övé a szerep. A sorozat főszerepe valóban egy kivételesen nagy lehetőség a karrierjében, emiatt viszont az egész életét át kellett rendeznie: otthagyta Erdélyt, a színházat, és átköltözött Budapestre. A következő két-három évben gyakorlatilag csak a Hunyadira koncentrált.
„Mikor ideérkeztem, voltak elképzeléseim a szerepről, de valójában egy folyamat volt, mire kialakult az én Hunyadim” – folytatta a történetét. Másfél éves kemény munka következett a kaszkadőrökkel, lovagolni tanult, edzett. „Ez közelebb vitt a középkor brutalitásához, Hunyadi személyéhez. Ha visszatekintek magamra, egy színészfiú voltam. El tudtam adni magam, színészkedtem, érzékeny voltam, de nem volt férfierőm. Amikor először bejött 25 kaszkadőr, óvodásnak éreztem magam. Áradt a tesztoszteron, nem vagyok egy kis ember, de azt éreztem, eltörpülök mellettük.”
Fokozatosan hozták ki belőle ezeket a számára új energiákat és azt érezte, hogy a színészként rá már korábban is jellemző „érzékiség” és a „férfierő” nagyon jól kiegészíti egymást a magyar hadvezér megformálásakor. „Hálás vagyok Hunyadinak, mert férfivé tett engem. Lehet, hogy a külsőm miatt korábban is mondták ezt rám, de ezt nem éreztem – most már igen.”
Arról is mesélt, hogy a forgatás végeztével, a páncélt letéve vajon mit visz magával Hunyadi karakteréből: „Eddig nem éreztem azt, hogy egy szerep megváltoztatná az életem. Színházban egy-két hónap alatt megcsináltunk egy előadást, felraktuk a színpadra és játszottuk. Itt viszont egy-másfél évig csak ezt csináltam, ezzel keltem-feküdtem, és ez akarva-akaratlanul hatással volt rám. Az elmúlt pár héten gondoltam át, hogy ugyan én kreáltam ezt a karaktert, de több olyan minősége van, ami nekem nem volt, gondolok itt például a férfierőre.”
Mindezt egy konkrét példával is szemléltette: „Múltkor a próbán felültettek egy lóra, valamit meg kellett csináljak, és nem mertem nekimenni Gellértből. Mondtam is a kaszkadőröknek, hogy félek. Mondták, hogy nyugodjak le, galoppozzak egy kicsit. Aztán azt mondtam, hogy nekimegyek Hunyadiból, forgott a kamera, és működött. Kóstolgatom még ezt az érzést, hogy van egy szerep, és mintha kívülről tanítana engem.”
Szerinte egy általánosabb szinten ez másoknál is működhet: „Ez az én Hunyadim, de mindenkiben benne van egy Hunyadi, csak elő kell hívni. Ha ezt más is meg tudja tapasztalni, az egy felemelő érzés.” Kádár személyes átváltozásán felbuzdulva kíváncsi voltam, lesz akkora ereje a sorozatnak, hogy egy kicsit mindenki Hunyadi akar majd lenni? „Remélem. Ha fele annyit tudunk közölni a sorozattal, mint amit én itt átéltem, az már siker” – válaszolta Kádár, aki még elnyalt egy fagyit a lakókocsija előtt, aztán hamarosan már a bástyán volt jelenése.
„Ő az a Hunyadi, akit magad elé képzeltél?” – kérdeztük Bán Mórtól. „Ebből a szempontból voltam a legszkeptikusabb” – kezdte a válaszát messziről. „Először is nagyon szerettem volna, hogy ne külföldi játssza el. Úgy nőttünk fel, hogy szlovák színész alakította Benyovszky Móricot a róla készült sorozatban, és Franco Neroról Árpád vezérként ne is beszéljünk, az katasztrófa volt. Viszont egyetlen magyar színészt sem tudtam mondani – bár nyilván nem ismerem az összeset –, akiben megláttam volna Hunyadit, a karaktert, akit elképzeltem. Ehhez képest, amikor megjelent Gellért, azt gondoltam, hogy megvagyunk.”
Bán hosszan dicsérte a színészt: „Ő erre a szerepre készült gyerekkora óta, az apja harangozó egy erdélyi faluban, nem kellett neki elmagyarázni a déli harangszót. Nagyon fontos, hogy a szíve-lelke benne van a szerepben. Mindenre kíváncsi volt, ami Hunyadi Jánossal kapcsolatos, hihetetlen méretű tudásanyagot halmozott fel magában.”
„Látva a felvett anyagokat, óriási szerencsénk volt vele. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy nagy karriert fusson be filmszínészként” – tette hozzá.
Hunyadi a kék háttér előtt
Az ostromló törökök alighanem megirigyelték volna, mennyire egyszerű és biztonságos módon értünk fel a bástya tetejére, a belső várudvarról a sorozathoz is használt keskeny lépcsőkön sétáltunk fel a kilátóponthoz, ahonnan a szomszédos westernfalu díszlet néhány épülete is látszott. Hunyadi és Szilágyi gondterhelten nézett ki a bástya egyik nyílásán a távolba, dörmögve, szűkszavúan megbeszélték a teendőket, majd határozott léptekkel elindultak lefelé – ezt a jelenetet próbálták el, majd vették fel újból és újból, és meg kell adni, mindkét páncélzatot viselő színészből áradt a parancsnoki tekintély. Csak pillanatokra láttunk őket szerepben, de érezhető volt az a szuggesztív erő és eltökéltség, amivel lelket lehet önteni a csüggedt várvédőkbe még a legsötétebb órákban is.
Bán Mór segített ki minket, ő magyarázta el, hogy valójában mit is látott meg a két férfi a bástya mellé daruval felemelt kék háttéren, ami a kétségbeesés szélére taszította őket. „Előző éjszaka a törökök hajszál híján elfoglalták Nándorfehérvárt, és most azt vették észre, hogy Kapisztrán Szent János keresztes serege átkelve a Száván közeledik feléjük.” Ez akár jó hírnek is hangozhat, de valójában ez egy „kiképzetlen, mezítlábas, nem katonákból álló” sereg, melyet könnyedén eltiporhat a szultán hadereje. Hunyadiék azért is aggódnak, mert „egy ilyen mészárlás demoralizálóan hathat a várvédőkre, húsz-huszonötezer ember szemük előtt zajló legyilkolása akár az ostrom végét is jelentheti.”
Takács Gergely
A kék háttér további rejtelmeibe Takács Gergely VFX Supervisor avatott be minket: „Hatalmas része hiányzik a díszletnek, a Duna, a Száva, hajók, az emberek, a táj. Mi ezt environmentnek, azaz környezetnek hívjuk, ezt kell kell majd utólag létrehozni, részben számítógéppel, részben kamerával felvett úgynevezett elementekkel, és összerakni úgy, hogy a végén egy nagyon látványos és izgalmas teljes képet kapjunk.”
A vizuális effektek megalkotása jellemzően az utómunka fázisához kötődik, Takács azonban elmondta, hogy ekkora léptékű produkciónál, amelynek ráadásul a VFX költségvetése is jelentős, a supervisor munkája már a forgatókönyv megszületésénél elkezdődik: „Már akkor egyeztetnek vele, hogy mi az, amiről merjünk álmodni, és mi az, amiről ne is akarjunk álmodni. A következő lépés a metodológia kidolgozása, hogy melyik felvételt hogyan készítsünk el ahhoz, hogy az utómunkában a vizuális effektek az adott költségvetésből megvalósíthatóak legyenek.”
A VFX supervisor jelenléte a forgatáson is elengedhetetlen: „A helyszínen annak a felügyelete történik, hogy tényleg az előzetes tervek szerint készüljenek a felvételek. Illetve az alkotók néha bátran azt szokták mondani, amikor problémák merülnek fel a forgatáson, hogy majd a VFX megoldja. Ilyenkor a munkám része az is, hogy közbelépjek, hogy nem. Ez nem így működik. És csak ezután következik a munka nagyközönség által jobban ismert része, amikor létre hozzuk a számítógép által készült tartalmakat.”
„Szinte csak olyan forgatási nap volt, amikor olyan tartalom is fel lett véve, ami további munkát igényel a mi részünkről” – mondta el Takács, de azt csak majd a végső vágatot láva tudja megmondani, hogy a sorozat hány százalékáról mondható el, hogy benne van az ő munkája is. Ezek után kíváncsi voltam, hogy ha a skála egyik végpontja a Christopher Nolan Oppenheimerében alkalmazott, CGI-t kerülő filmkészítési stílusa, a másik pedig a Marvel-filmekre jellemző CGI-dominancia, akkor a Hunyadi hol helyezkedik el ezen a skálán.
„Közelebb áll a nolani megközelítéshez” – hangzott el a megnyugtató válasz. „Nagyon fontos érteni, hogy a CGI, vagy a számítógép által generált kép csak egy része a VFX-nek, egy szín a palettán. A VFX azt is magába foglalja, amikor igazi robbanást veszek fel, és illesztem utólag a kék háttérre. Különböző rétegeket illesztünk össze. Én nagyon szeretek valós elemekkel dolgozni, egy picit szebben néz ki, és ha CGI kerül bele, azt is keverem valós elemekkel. Azt meg tudom ígérni, hogy mi nem az Avatar leszünk.”
Nem az az érdekes, hogy magyar vagy román volt
Csákvári Géza, a Népszava újságírója vetette fel, hogy Hunyadi Jánosban az is különleges, hogy a magyaron kívül más nemzetek, például a románok vagy a szerbek történelmi emlékezetében is fontos és pozitív szerepet tölt be. Kádár számára szimpatikus, „hogy a románok is magukénak tudják őt”, de szerinte nem szabad leragadni Hunyadi etnikai hovatartozásán: „Őszintén, nem az a lényeg, hogy magyar vagy román volt, hanem hogy össze tudott fogni több nemzetet a seregében.”
„Egy kivételes történelmi alak, aki közben meg tudott maradni embernek. Katonacsaládból származott, és kemény munkával fel tudott nőni a középkori magyar királyság nemesi rendjéhez. Akik őt lenézték, de ez nem zökkentette ki.” A színész Hunyadi személyes motivációjára is kitért, ami pedig a bosszú. A törökök megölték a családját, és elvitték az első szerelmét.
A hosszú előkészületek során lovaglás mellett különböző nyelvekben is el kellett mélyednie a színésznek Hunyadi életútja miatt. A legtöbb energiát az olasz szöveg elsajátításába fektette, hiszen Nándorfehérvár hőse évekig élt Milánóban. Lesz is egy rész, amiben 80 százalékban olaszul fognak beszélni. Kádár elmondása szerint csehül, szerbül és törökül is meg fog szólalni.
„Utólag döbbenetes látni, mennyire nemzetközi volt a 15. század” – érvelt a történet európaisága mellett Bán. „Luxemburgi Zsigmond udvarában rengeteg különböző nemzet keveredett, olasz, német, cseh, Hunyadi seregében 6-7 nemzet katonai harcolnak, és meg is tudta magát értetni velük, beszélte annyira a nyelveiket, miközben nem tudott írni. A hadjáratainak eredménye pedig fél Európára kihatott, szóval ez nem csak magyar történet.”
Bán a kutatásai során a román és a szerb mellett lengyel eredetmítoszt is talált Hunyadiról. Kitért arra, hogy a szerb emlékezet egyenesen mesehősként őrizte meg. „A magyar történelemben nincs még egy ilyen alak, aki a környező népek számára nemcsak elfogadható, de a sajátjuknak is tartják. Az elmúlt évszázadok nacionalizmusának keserű következménye, hogy a közös múltunk elsikkadt. Ez a történet azt erősítheti bennünk, hogy sokkal több közös van bennünk. A kelet-európai népek összefogásra voltak kényszerülve, persze ennek akkor is voltak komoly akadályai.”
Hunyadi buzdító beszédét a várnai csata előtt is ebben szellemben írták meg. Az hangzik majd el benne, hogy kis népek fiai vagyunk, és külön-külön nincs esélyünk. „És ez nincs ellentmondásban a nemzeti büszkeséggel, hogy mi magyarként a nándorfehérvári diadalt, és mindazt, amit Hunyadi véghez vitt a nemzeti történelmünk részének tekintjük.”
Egy európai léptékű sorozat készül egy nemzeteket egyesítő történelmi alakról, ami magyar szemszögből, a hazai történelmi hagyományt követve vizsgálja Hunyadi életútját és magyarként azonosítja őt. Azért megjelennek benne más nézőpontok is, például hogy a 15. században, két nagyhatalom közé beékelődve Havasalföldnek és Szerbiának milyen választási lehetőségeik voltak.
A sorozat többnyelvűsége azért is fontos, mert a Hunyadi egy 300 millió fős piacra készül. Az a cél hajtja az alkotókat, hogy Németországtól a Balkánon át Törökországig befogadhatónak kell lennie a sorozatnak, ezért a legtöbb külföldi szerepére anyanyelvű színészt szerződtettek, akik közül többen a hazájukban sztároknak számítanak. Valamint világosan megfogalmazott, érhető érdekekből csap össze a szultán és Hunyadi serege Nándorfehérvárnál. Árnyaltan ábrázolják a törököket, nincsenek egydimenziós gonoszokká egyszerűsítve.
Bán egy olyan sorozatban bízik, aminek nagy esélye van arra, hogy eljusson a társadalom különböző rétegeihez, és nem öncélú, hanem szórakoztató módon elevenít meg egy történelmi kort, fogódzókat adva, hogy milyen lehetett akkor az élet, a különböző népek gondolkodásmódja. Hogy ebből mi teljesül, az előreláthatólag 2024 végén fog kiderülni, akkora tervezik a tévés premiert.
A produkció executive producere Robert Lantos, a showrunner Lengyel Balázs, aki Robert Dornhelmmel, Nagypál Orsival és Szász Attilával osztozik a rendezői krediten. További fontos szerepekben Fekete Ernő, Hermányi Mariann, Medveczky Balázs, Nagypál Gábor és Törőcsik Franciska is feltűnik a sorozatban magyar részről.
