Különben a Jancsónál hihetetlenül bírom ezt, hogy van érzékenysége arra, hogy megközelítse fiatalabb generációk életérzését. Mert az öreg fasziknál - nem róla beszélek - általában mindig az van, hogy az idő előrehaladtával, érthető módon, nem képesek úgy tenni, mintha mindazt, amit tudnak nem tudnák. Mintha fiatalok lennének, és primer módon próbálnák megközelíteni a világot, vagy megfogalmazni a dolgokat, amiket látnak. Mindig azt mondják, hogy á, bazeg, mi már ezt húsz évvel ezelőtt megcsináltuk. Mindenki ezt vágja rá az új dolgokra, lefitymálja a fiatalságot. A másik fele meg azt nyomja, hogy ő a fiatalságtól tanul folyamatosan. Ezt a kétféle dumát szokták bedobni. A fiatalságnak kétségtelenül van egy óriási előnye, méghozzá az, hogy nem korrupt. (Mondjuk most Magyarországon más tendenciákat is látok.) Szóval a fiatalság nem korrupt, nem hazudik. Kevesen látják ezt be idősebb korban, nagyon kevesen őrzik meg a tisztaságukat, vagy inkább a tisztaságra való fogékonyságukat. Szerencsére a gyerekeimen keresztül le tudom ezeket a dolgokat szondázni, viszonylag nagy a szórás; a legidősebb, Dávid 21 éves, a legkisebb, Simon meg nyolc hónapos. Szóval biztosítva vagyok, hogy rajtuk keresztül le tudom szondázni a kort, vagy az adott szubkultúrát.