Mivel a némafilmnek éppen ekkor fellegzett be, ez a film két változatban készült, hanggal (zenekísérettel) és hang nélkül, hogy a hangos vetítőberendezéssel még nem felszerelt mozikban is nézni tudják. Nekünk ez az utóbbi, a néma változat jutott – szerencsére, mert így eredeti, élő zenei élményt kaptunk hozzá – Darvas Feri bravúros improvizációjával. Ez fizikai teljesítménynek sem volt utolsó, teljes két órát kellett egyhuzamban muzsikát árasztani a pianínóból.
A fizikai megterhelésből a nézőknek is kijutott, a fenomenális élő zene nélkül aligha tudtuk volna végigülni a saját patinájába dermedt, ma már átélhetetlen színészi gesztusrendszertől elnehezült mozgóképes illusztrációt Luther Márton életéről, harcairól. A blaszfémia veszélye miatt pedig nevetni sem nevethettünk, amikor erre ingerünk támadt.Ugyanakkor éppen a nehézségek miatt okoz szellemi izgalmat ma egy némafilm megtekintése, akkor is, ha az nem a mindig friss élményt adó, örökéletű remekmű, mint F. W. Murnau vagy Fritz Lang nagyjából korabeli opuszai. (Az Uránia korhű díszterme, valamint a Bundesarchiv csodálatosan felújított kópiája is kellett ehhez, persze.)
A Luthert Hans Kyser (1882-1940) bölcsész alkotta, sok forgatókönyve között ez az egyetlen rendezése. A Cob nevű gyártó cégnek is ez az első és utolsó produktuma.
Richly Zsolt: Luther Márton élete (magyar animációs film, 2014-16)
Nem csodálom. Olyan az egész, mint egy (szándékosan leplezetlen) operai díszletben megelevenedett történelmi eposz-monstruma egy szobában, demonstratív, eltúlzott mimikával, a pátoszt mímelő leegyszerűsített mozgásrendszerrel, a szürkeséget néha felkavaró, az expresszionistáktól átvett fény-árnyék játékkal (Murnau a donor). Az UFA forgatásra kibérelt még oly tágas stúdiója is papírmasé-díszletekkel megterhelt szűk színpadnak látszik, nem is tudom, hogy fért el ott ennyi statiszta a lázadás, összecsapás tömegjeleneteiben. Igaz, ezek is statikusak általában. (Amolyan kicsinyített Fritz Lang-jelenetek, annak dinamikája, s főleg, drámai ereje és gondolati-költői tartalma nélkül). Talán ha két mozgalmas sodrás van a Lutherben, amikor a kamera is sínen követi a lépcsőn térdepelve könyörületért araszolók hadát, illetve amikor a 95 lutheri tételt hirdető templombejáratra közelít és távolít a kamera. De ezek már ekkor, a húszas évek vége-felé közkeletű effekteknek számítottak. Itt meglepetésekként hatnak. A premier plánok is, hiába típusosak, szépen fényeltek, valahogyan közhelyesek.
Aki most látott először némafilmet – mint hallom a közönség soraiból – inkább diafilmen nézné legközelebb a hasonló képes történeteket.
De mindez nem baj. Sőt, ez most a felfedezés! A filmtörténet korai szakaszából ugyanis, naná, hogy a klasszikusokat vesszük elő. Nem vagyunk hozzászokva, nem tudjuk, hogy nézett ki a szellemi-esztétikai értelemben olcsó tucat termék – pedig nyilván akkor is ezek terítették a filmpiacot.
A Reformáció 500 további programjában természetesen új és közel-új alkotásokat vetít nekünk az Uránia, február 12. vasárnap estig. A részletes program az Uránia Nemzeti Filmszínház honlapján, illetve az eseménnyel foglalkozó korábbi cikkünkben érhető el.
Címlapon: Hans Kyser Luther című filmjének plakátja
