"Borotválkoztam, uram."
A filmet a premier 18. évfordulóján, 2004-ben újból elővettük, és egy kicsit mélyebben beleásva kutattuk a kultusz okát. A harmincadik alkalmából, most ebből a cikkünkből idézünk tovább.
“Akad egy olyan értelmezés, amely a Macskafogót a szocialista népvakítás csúcsának tartja. E szerint a film didaktikus tanmese lenne: a kommunizmust építő egerek élethalálharca a kizsákmányoló, imperialista macskákkal – akiket kollaboránsok, egérnek látszó patkányok támogatnak -, majd az elhivatottak közös munkájának köszönhetően mégis megvalósul és földre száll az utópia: a fegyverből ekeszarv lesz, az egérevő macskából virágba bódult hippicica. Az értelmezés helytálló lehet bármely párhuzamos univerzumban, amelytől idegen a szókratészi irónia, és amelyben soha nem ejtették még ki azt, hogy „maga az utolsó reményünk, Grabovsky”. Hát lehet ezt bármilyen nyelven komolyan mondani?!”
"A nagy utazás elkezdődik. A Macskafogó lenyűgöző története olyan, a magyar filmtől sajnos idegen zsánerhagyományokat idéz fel – és tesz idézőjelbe! – mint a musical (a négy gengszterpatkány referenciaanyaga), a klasszikus kalandfilm (macskalózok a tengeren), a sci-fibe oltott kémfilm (szuperjárgány, Grabovsky kütyüi), a vámpírmozi (a Lugosi Béla-klón mexikói denevércsapat), az akciófilm (a végső showdown a tervekért) vagy a burleszk (Lusta Dick az őserdőben). Az idézeteket könnyű irónia egységesíti, létrehozva a Macskafogó komplex, mégis egynemű univerzumát."
"Én vezettem? Azt mondd meg, én vezettem?!"
"A remek dialógusok, a szállóigévé vált szövegek mellett a film vizuális világa is kiemelkedő. Az antropomorfizált állatkarakterek egyszerre bájosan lehengerlőek és ironikusan emberiek, gesztusnyelvük kitalált és nem létező, mégis mosolyra fakasztóan ismerős. A háttérábrázolás apró gegekkel és elrejtett ötletekkel dúsított képei a legjobb japán animék univerzalitására emlékeztetnek, csakúgy, mint a konzekvensen végigvitt színdramaturgia. A Macskafogóban a profin – vö. hollywoodi módszer - megírt forgatókönyv, a magyar animáció invenciózus ábrázolásmódja és a következetes és alázatos rendezői munka erősíti egymást. “
