A rendhagyó módon zsúfolásig megtelt terembe belépő pofaszakállas színészt elsőként természetesen cseh kötődéséről faggatták egy hatvanas évek végén történt jótékony incidens kapcsán: Keitel színésztársaival együtt akkoriban aláírt egy petíciót Václav Havel cseh drámaíró kiszabadításáért. Kevin Kline, Robert De Niro és mások társaságában el is mentek a cseh követségre, ahol mindössze résnyire nyílt ki az ajtó, kinyúlt egy kéz, átvette a petíciót, majd gyorsan bezárlutak a kapuk. A felvilágosult New York-i színészek megpróbálták ugyan benyomni az ajtót, de kevés sikerrel: a diktatúra erősebbnek bizonyult. Keitel elmondása szerint azóta is (három és fél évtizede!) gyakran jut eszébe a fránya cseh ajtó, a szabad akarat gátja, s úgy tartja, egész élete és munkássága leginkább az “ajtónyitogatás” jelzővel írható le.
A gondolatkeltő metafora után vendégünk megkapta az elkerülhetetlen sablonos kérdéseket, például hogy “mi fakasztja mosolyra”, a körülmények azonban kegyesek voltak a mainstream-független sztárhoz, a kérdéses újságíró ugyanis oroszul tette fel kérdését, mellyel a tolmácsok nem tudtak mit kezdeni, így valaki a közönségből fordította le végül azt. “Az ilyen dolgok könnyen fakasztanak mosolyra” – vágta ki magát Keitel, s mielőtt megkapta volna a következő kötelező kérdéseket – mi a három legfontosabb filmje, rendező vagy forgatókönyv alapján dönt-e, mit szól Tom Cruise és Tobey Maguire fajtájához – , az asztal alatt elkezdte lerugdosni fűzőtlen cipőjét. A legnagyobb kihagyhatatlan ziccer a nemzeti filmgyártásra vonatkozó bizonytalan kérdés volt, amire Keitel körülbelül ennyit tudott reagálni: “Mi az a nemzeti filmgyártás?”
A pénteken elhunyt Marlon Brandóról megemlékezve Keitel elmondta, hogy sosem találkozott vele (“I never met the man”), majd felismerve a fenti mondat kettős jelentéset, rögtön hozzátette, hogy tulajdonképpen mindannyian találkoztunk vele, és éppen ebben van Brando művészetének nagysága. A különböző színészkollégák és rendezők felé tett tiszteletkörök után – melyek során kiderült, hogy Szabó István is gyakorló ajtónyitogató – Keitel átment prófétába, miszerint kinyilatkoztatott: “Az én céljaim megegyeznek az Önökével, tulajdonképpen érzem, mire vágynak, mit keresnek. Arra kérem Önöket, mondják el, itt és most mit várnak tőlem!” A filmhu lelkes riportere természetesen nem hagyta a levegőben a magas labdát, és egy korábban elhangzott sztorira hivatkozva – Keitel karrierje elején cipőket árult – felszólította a színészt, hogy a bokavakargatás helyett bátran rúgja le lábbelijét. Keitel megtette, így bebizonyosodott, hogy nem csupán elsőrangú ajtónyitogató, de kiváló cipő-lerúgó is.
A cipőmanőver sikere után az olasz RAI rádióadó riporternője felszólította a filmhu tudósítóját, hogy kísérje el őt a puccos Pupp hotelbe, és legyen jelen a Harvey Keitellel készített élő rádióinterjún. Miközben a Pupp teraszán egy szinte felismerhetetlen félszerzet (bizonyára Elijah Wood) adott interjút, az olasz kollegina Keitel legnagyobb csodálkozására mobiltelefonját összedugta egy mikrofonnal és egy dobozkával, bejelentkezett egy ciao-val, s máris 1.7 millió hallgató ihatta Harvey Keitel szavait. Kiderült, hogy annak idején nem kellett sokat gondolkodnia a Ponyvaregény forgatókönyvének elfogadásán, hiszen Tarantino elsőként őt kereste meg vele, így együtt vadásztak pénzre a film elkészítéséhez. Arra a kérdésre, hogy mikor látogat legközelebb Olaszországba – mint kiderült, második otthona – Harvey könnyedén vágta rá: három napja hagytam el Olaszországot, ugyanis hat hetet forgattam Toszkánában. A terhes feleségével Csehországba látogató színész élete legboldogabb időszakát éli, nem bánja, hogy kimaradt az Apokalipszis mostból, továbbra is szívesen forgat elsőfilmes európai rendezőkkel, és már kinézett magának egy szép cseh porcelánkészletet.
Paprika a gyógyvizek városában
Paprika Steen színésznő (Születésnap, Idióták, Oké) a Karlovy Vary-i fesztiválon bemutatott Aftermath című munkájával tovább kutatja a nyugati társadalom furcsa zárványát, a bajba került családot. A dán Dogma-csillag első rendezésének forgatókönyvét Kim Fupz Aakeson, az Oké írója jegyzi.
A negyvenéves színésznő 1992-ben végzett az Odense-i Színház drámaakadémiáján, azóta húsz nagyjátékfilmben játszott. Világszerte ismert és elismert filmszínészt Thomas Vinterberg és Lars Von Trier faragott belőle, bevallása szerint színészvezetés és hangulatkeltés terén nagyon sokat tanult mindkettőjüktől. Az “együttérző szomszédasszony” és “legjobb anya” típusjegyekkel ellátott Paprika úgy érzi, a rendezés színészi karrierjének logikus következménye, hiszen egész egyszerűen a vászon teljes terjedelmére szüksége van ahhoz, hogy elmondja gondolatait. A filmhu kérdésére, miszerint igazi Paprikához méltóan a kamera mögött is mindig olyan erős lesz jelenléte, mint a vásznon, a színésznő kifejtette: “Lehet, hogy erős vagyok, de ettől függetlenül szívesen rendeznék vígjátékot is. Kim tudja, hogy jó humorom van, mégis egy tragikus történetet írt nekem, ráadásul ő is szívesebben humorizál.” A jó humort apró mosollyal bizonyító Kim Fupz Aakeson a teljesség kedvéért hozzátette, hogy legyen szó tragédiáról vagy komédiáról, Paprika és ő kiválóan tudnak együtt gondolkodni és dolgozni, ezért is merte a rendezői tapasztalattal nem rendelkező színésznőnek felajánlani a tinilányukat elveszítő fiatal szülőkről szóló filmötletet.
Akár a filmvásznon, Paprika Steen a gyér érdeklődés mellett megrendezett sajtótájékoztatón is rettentő közvetlen és talpraesett volt, elismerően nyilatkozott a dán filmnek utat nyitó Dogma-mozgalomról, elárulta, hogy példaképe Sean Penn, valamint hogy a gyász nem más, mint múlni nem akaró szeretet – valamint, hogy szülei megfogadták, ha lányuk vörös hajú lesz, Paprika névre keresztelik.
Paprika Steen megjelenése kellemes valóságízt adott a Karlovy Vary-i gyógylevesnek, de a hangulatot az első napok gyakori és hideg esőzései miatt nem igazán tudta felpaprikázni. A fesztiválközpontként szolgáló Termal Hotel tövében tanyázó hálózsákosok és a vetítőteremben kiskutyával rohangáló lelkes cseh fiatalok helyi fűszere továbbra is a sör és a trágyára emlékeztető szagú marihuána. Meg a görögdinnye.
