A negyvenéves színésznő 1992-ben végzett az Odense-i Színház drámaakadémiáján, azóta húsz nagyjátékfilmben játszott. Világszerte ismert és elismert filmszínészt Thomas Vinterberg és Lars Von Trier faragott belőle, bevallása szerint színészvezetés és hangulatkeltés terén nagyon sokat tanult mindkettőjüktől. Az “együttérző szomszédasszony” és “legjobb anya” típusjegyekkel ellátott Paprika úgy érzi, a rendezés színészi karrierjének logikus következménye, hiszen egész egyszerűen a vászon teljes terjedelmére szüksége van ahhoz, hogy elmondja gondolatait. A filmhu kérdésére, miszerint igazi Paprikához méltóan a kamera mögött is mindig olyan erős lesz jelenléte, mint a vásznon, a színésznő kifejtette: “Lehet, hogy erős vagyok, de ettől függetlenül szívesen rendeznék vígjátékot is. Kim tudja, hogy jó humorom van, mégis egy tragikus történetet írt nekem, ráadásul ő is szívesebben humorizál.” A jó humort apró mosollyal bizonyító Kim Fupz Aakeson a teljesség kedvéért hozzátette, hogy legyen szó tragédiáról vagy komédiáról, Paprika és ő kiválóan tudnak együtt gondolkodni és dolgozni, ezért is merte a rendezői tapasztalattal nem rendelkező színésznőnek felajánlani a tinilányukat elveszítő fiatal szülőkről szóló filmötletet.
Akár a filmvásznon, Paprika Steen a gyér érdeklődés mellett megrendezett sajtótájékoztatón is rettentő közvetlen és talpraesett volt, elismerően nyilatkozott a dán filmnek utat nyitó Dogma-mozgalomról, elárulta, hogy példaképe Sean Penn, valamint hogy a gyász nem más, mint múlni nem akaró szeretet – valamint, hogy szülei megfogadták, ha lányuk vörös hajú lesz, Paprika névre keresztelik.
Paprika Steen megjelenése kellemes valóságízt adott a Karlovy Vary-i gyógylevesnek, de a hangulatot az első napok gyakori és hideg esőzései miatt nem igazán tudta felpaprikázni. A fesztiválközpontként szolgáló Termal Hotel tövében tanyázó hálózsákosok és a vetítőteremben kiskutyával rohangáló lelkes cseh fiatalok helyi fűszere továbbra is a sör és a trágyára emlékeztető szagú marihuána. Meg a görögdinnye.
