Az összesen hat napon át tartó rendezvény fő attrakciója természetesen a 78 versenyfilm volt, amelyek mellett azonban több szálon futottak még vetítések: bemutatásra kerültek azok a kisfilmek is, amelyek kihullottak az első rostán; minden este, mintegy levezetésként Menzel valamely Hrabal-mű alapján készült filmjét vetítették, továbbá a rendezvény első napján Xantus János emlékére készült összeállítást tekinthettünk meg, illetve válogatást a tavalyi fesztivál legjobbnak ítélt alkotásaiból. Esténként pedig a legváltozatosabb koncertekkel végezhettük a napot.
Sűrű program ez még felsorolva is, sajnos nem is lehetett részt venni mindenen. Ennek oka elsősorban az, hogy jó pár vetítés párhuzamosan folyt a Vörösmarty mozi kis- és nagytermében, így kénytelen volt mérlegelni az ember, hogy mit miért áldoz fel. Mivel a legérdekesebbnek a versenyprogram maga tűnt, így jószerével azt nézte végig az újságíró, és nem igazán kellett csalódnia.
Nézd meg a fesztivál győztes filmjének előzetesét!
M. Tóth Géza, a Nemzetközi Zsűri magyar tagja mondta a megnyitón, hogy már nem csak a rövidfilm, hanem a rövidfilmfesztivál is létezik, mint műfaj. Hogy ez mennyire igaz, azt éppen az elmúlt napokban tapasztalhattuk. Az egymástól merőben eltérő alkotások blokkokba rendezése ugyanis nem könnyű feladat, amelyet az esemény igazgatója, Gábeli Tamás kiválóan oldott meg. Rafinált változatossággal rendezte a rövidfilmeket tizenöt blokkba, amelyekben hol öt, hol hat mű került egyszerre bemutatásra, és amelyek egymásutánisága tökéletes egységet alkot. Könnyedén lépdeltünk át a kisfilmek közt egyik zsánerből a másikba: horrorfilmre animáció a válasz, feketekomédiát dráma követ, glamour story után sci-fi pereg. A meglepően sok műfaji mozi közt csak elvétve volt a szó szoros értelmében vett művészfilm. Nem pergamen sárgára aszalódott filmesztéták ültek fondor figyelemmel a nézőtéren. Ahogy a fesztivált is inkább fiatalok látogatták, úgy friss, lendületes és nem ritkán meglepő, újító alkotásokat tekinthettünk meg.
Erős volt a felhozatal, és még erősebb a hazai mezőny. Mintha a magyar nagyjátékfilmek hiányát kívánnák pótolni a változatosabbnál változatosabb, és nemzetközi viszonylatban is masszív minőséget hozó rövidfilmek.
Busho-bronz: Ich hab noch Auferstehung - előzetes
A díjazott filmek listája a cikk végén olvasható, azonban egyetlen művet, Vácz Péter Nyuszi és Őz című alkotását mindenképp szeretném kiemelni (az animáció rendezőjével készült interjúnkat itt olvashatod). A zsűri döntése indoklásában kiemelte, hogy olyan műről van szó, ami úgy szórakoztat, hogy közben mégis komoly. Valóban, a vegyes technikával készült film pont a különbözőségek ellenére is együttműködést kereső megoldásról mesél egy egyszerre bájos és tanulságos történetet. Nem véletlen, hogy két díjjal is jutalmazták.
A rövidfilmben az a jó, hogy túlzásba lehet vinni. És ahogy e fesztiválon is tapasztalhattuk, olykor-olykor bizony még érdemes is.
A díjazott alkotások:
- Busho-arany: Punched (Michael Rittmannsberger)
- Busho-ezüst: Nyuszi és Őz (Vácz Péter)
- Busho-bronz: Ich hab noch Auferstehung (Jan Gerrit Seyler)
- Legjobb animáció: Dji. Death fails (Dmitri Voloshin)
- Legjobb színészi játék: Don't let the door hit you on your way out (Yannis Tsakiridis)
- Legjobb eredeti forgatókönyv: Walk The Light (Anthony Sabet)
- Legjobb operatőri munka: Ephimeral (Diego Modino)
- Legjobb vígjáték: Do I have to take care of everything? (Selma Vilhunen)
- Legjobb kísérleti kisfilm: Virtuos Virtuell (Thomas Stellmach és Maja Oschmann)
- Diákzsűri fődíj: Nyuszi és Őz (Vácz Péter)
- Diákzsűri különdíj: Letters de fammes (Augusto Zanovello)
- Diákzsűri különdíj 2: Fák (Bera Nándor)
