Szamárköhögés (1983)
Gárdos 1983-ban bemutatott alkotása ugyan az ’56-os filmek sorát gazdagítja, hangvételét tekintve mégis különbözik a forradalmi beállítottságú művektől. A Szamárköhögés elsősorban az öttagú család testvérpárja, Tomi és Annamari szemszögén keresztül mutatja be az októberi eseményeket, pontosabban azt, amit a szülők és nagymama szűkszavű elmondásán keresztül megtudunk a lakás falain kívül zajló eseményekről. A gyerekek – mit sem sejtve az utcákon tomboló erőszakról – kimondottan jókedvvel veszik tudomásul, hogy reggel nem kell iskolába menniük, e mellett kíváncsian figyelik, sőt, mulatságosnak is tartják a felnőttek zavarodott viselkedését.
A Kárász Eszter játszotta Annamari egy szállóigévé vált mondattal is bevonul a magyar film panteonjába, amikor a telefonvonaban lévő amerikai rokontól azt kéri: mondja, hogy 33 - a folytatást persze mindannyian ismerjük. A gyerekszereplőkön kívül persze a szülőket játszó Hernádi Judit és Garas Dezső is hozzájárul Gárdos talán legismertebb filmjének népszerűségéhez, nem beszélve a reggel átlőtt kenyérrel hazaérkező nagymama szerepében tündöklő Törőcsik Mariról. A forgatókönyvet Osvát Andrással együtt jegyző, és a filmet rendező Gárdos Péter mellett feltétlenül meg kell említenünk Máthé Tibor operatőri munkáját, akinek egy lakásbelső keretei között is sikerül izgalmas látványvilágot létrehoznia.
Tréfa (2009)
Furcsa kettősség jellemzi a 40. Magyar Filmszelén a legjobb rendezés díjával elismert, 2009-ben bemutatott Tréfát. Egyfelől itt van az említett elismerés, a közönség véleménye ugyanakkor megoszlik a végeredményt illetően. A pozitív kritikai fogadtatással összhangban mi is arra hajlunk, hogy a Tréfát nem véletlenül minősítik az egyik legszebb, és legérzékenyebb Kosztolányi-adaptációnak. A film keletkezésével kapcsolatban tudni kell, hogy eredetileg egy nagyjából hatvan percnyi játékidejű tévéfilmnek szánták az alkotók, tekintve, hogy az alapanyagot egy mindőssze néhány oldalas, 1912-ben írt novella jelentette – ezt sikerült bravúrosan kiegészítenie Bíró Zsuzsa forgatókönyvírónak.
A történet egy délvidéki kisváros bentlakásos fiúiskolájában játszódik, ahol a különböző hitvallású tanítók véleménykülönbsége végső soron a tanítványokon csapódik le – Gárdos nem véletlenül áll láthatóan a gyerekek oldalán. A történet idejének meghatározásához elég volna megszellőztetni a néhány év múlva kitörő első világháborút, csakhogy ezt az eredeti novella megírásakor még a szerző sem tudhatta (legfeljebb sejthette). A film alkotói így rendhagyó eszközhöz nyúlnak: kormeghatározó motívumként a Titanic 1912 áprilisában történt katasztrófáját építik bele a történetbe, összekapcsolva azt az egyik tanár figurájával és a hajón utazó testvérével.
Hajnali láz (2015)
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Gárdos legszemélyesebb munkája a filmnek indult, majd 2010-ben a szerző első regényeként megjelent, öt évvel később mégis a vászonra került alkotás, a Hajnali láz. A rendező szüleinek megismerkedéséről, illetve a köztük fellángoló szerelemről szóló történet közel húsz éves várakozást követően foroghatott le. Gárdos Péter a koncentrációs táborok borzalmait túlélő szülei 1945-ben svédországi menekülttáborokba kerültek. Az apa, Miklós eltökélt szándéka volt, hogy a túlélő magyar nők közül feleséget talál magának – ehhez leveleket kezdett el küldeni a számára ismeretlen, a túlélők nyilvántartásából kinézett címzetteknek.
A rendező egyáltalán nem volt biztos benne: vajon joga van-e „felhasználni” az édesapja halála után kézhez kapott leveleket az események rekonstruálására. Végül édedanyjától kapott erre felhatalmazást, így kezdetét vehette a munka. A bemutatása óta számtalan díjjal kitüntetett filmről korábban ezt írtuk: „Hatalmas talált sztori ez, amit még borzongatóbbá tesz, hogy igaz, és még nehezebbé, hogy feldolgozója a következő nemzedék tagjaként súlyosan és személyesen is érintett. Fogást találni a fikción épp ezért nehéz, a szerzői pozícióval kapcsolatos döntést hangsúlyosan és abszolút következetesen kell meghozni. Gárdos ennek megfelelően teszi le voksát és végig szigorúan kitart amellett, hogy a valóságot mítosszá transzformálja, érdes realizmus helyett hétköznapi mágiát vigyen a klasszikus vágású tündérmesébe.”
Címlap: Hajnali láz (Facebook)
