A két produkció költségvetése ég és föld, mégis van valami, amiben hasonlítanak. Mindkét film szerelemprojekt. Enyedi már a kilencvenes évek elején arról álmodozott, hogy adaptálja Füst Milán-regényét, és a Böll közlegény megmentése mögött is csupa olyan alkotó áll, aki hisz ebben a projektben, és komoly áldozatokat vállal azért, hogy elkészülhessen.
Ezért is lehet elég rá az előbb említett, a minimálisnál is kevesebb összeg. Ha itt mindenki csak a saját munkáját végezné el, nem dolgozna két-három másik ember helyett, és nem kapnának sok helyről segítséget, esély sem lenne arra, hogy ez a film valaha a nézők elé kerüljön. „Nagyon fontos és szép anyag, most úgy állunk hozzá, hogy bármi áron, de leforgatjuk, akár úgy is, hogy végén nem kapunk honoráriumot” – mondta el Surányi.
A készülő dokumentumfilm Heinrich Böll Magyarországon töltött, személyiségét formáló három hónapjáról szól, és a címben megidézett Spielberg-klasszikus nem csak a II. világháború, hanem a két címszereplő csodával határos megmenekülése miatt is helyén való. Böll 1939-től hat éven át szolgált tizedesként a náci Németország hadseregében, Franciaországot és a keleti frontot is megjárta, mégis élve tért haza 1945-ben.
A dokumentumfilm 1944-ben veszi fel a későbbi Nobel-díjas író élete fonalát, és arra az időszakra koncentrál, amikor harctéri sebesülés után előbb Sepsiszentgyörgyre szállították, majd Debrecenben és Szentesen lábadozott katonakórházban. Böll első nagyregénye, az Ádám, hol voltál?, a magyarországi élményein alapul. „Ez egy eseménydús három hónap volt, partra szálltak Normandiában a szövetséges haderők, deportálták Magyarországról a vidéki zsidókat és Németországban merényletet kíséreltek meg Hitler ellen” – vázolta fel a világpolitikai hátteret Szederkényi Olga író-rendező.
„Böll egyik kimenőjén feleségül vette a menyasszonyát, akit folyamatosan tájékoztatott hogylétéről. Nagyon jól működött a tábori posta. Böll, ahol éppen volt, fronton, kórházban, kávézóban, marhavagonban, mindenhonnan írt a feleségének, és ezek a levelek célba is értek.” A rendező pár sort fel is idézett a kedvünkért: „Hajnal óta ülünk a gödreinkben, a támadást elrendelő parancsra várunk. Add át az üdvözletem Anyáméknak! Félelem nélkül megyek a harcba, Isten velem van.” És ez a levél a keleti frontról tényleg hazaért Kölnbe.
„Heinrich Böll a háború hat éve alatt több mint ezer levelet postázott, ennek körülbelül tizede íródott Magyarországon. Ezen levelek alapján egy monológra épülő, egész estés dokumentumfilmet rakunk össze, amiben rengeteg fikciós jelenet is szerepel” – mondta el Szederkényi.
Szemben Szederkényi Olga író-rendező és Bordás Róbert operatőr
A II. világháborúról már rengeteg különböző nézőpontú dokumentumfilm készült, de a rendező azt vallja, hogy Böll szemszöge annyira egyedi és értékes, hogy ezt megragadva úgy mesélhetnek a háborúról, ahogy azt eddig más nem tette.
„Pár fontos hónapot mutatunk be az életéből. Humanista világképe részben ebben az időszakban kristályosodott ki, ezek az élmények vezetik el ahhoz, hogy a német történelmi önvizsgálat kulcsfigurájává váljon, majd kiérdemelje az irodalmi Nobel-díjat” – tette hozzá a producer.
Böllt Áfra János költő alakítja a filmben. „Direkt egy Böllhöz hasonló habitusú bölcsészt akartam felkérni a szerepre” – indokolta a választást Szederkényi. „Főhősünk is egy bölcsész volt, egyetemista és kezdő író, akinek fegyvert nyomtak a kezébe, és rákényszerítették arra, hogy háborúba menjen. Azt szerettem volna, hogy ezt a szerepet ne eljátssza valaki, hanem alkatilag passzoljon hozzá, ne álljon jól a fegyver a kezében.”
A film narrátorai viszont profi színészek lesznek. Hamarosan kiderül, hogy kik kölcsönzik a hangjukat az ifjú Böllnek és feleségének, Annemarie-nak.
Történelem alulnézetből
Szederkényi Olgát régóta foglalkoztatja a II. világháború, több olyan munkája is van, ami ehhez a témához kapcsolódik. Hangjátékot készített Márai Sándor, illetve a saját nagyszüleinek vonatkozó naplóiból (Naplók a vérzivatarból), dokumentumfilm-sorozatot forgatott erdélyi arisztokratákról, „akiknek a társadalmi osztályát a háború után egy tollvonással megszüntettek” (Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája).
„Talán azért is foglalkoztat ez a téma, mert a nagyszüleim sosem beszéltek róla” – emlékezett vissza Szederkényi. „Aztán elolvastam nagyapám hadifogoly-naplóját, és a nagyanyám feljegyzéseit az óvóhelyből, és megértettem, gyerekként miért játszottuk állandóan azt, hogy háború van, bunkert építünk és elbújunk.” Hiába nem beszéltek róla, csupán elejtett mondatokban utaltak a múltra: „Ha háború lenne, megennéd” vagy „nem békében, nem is háborúban, hanem hadifogságban ismerszik meg a barát” – az ilyen és hasonló kijelentéseknek köszönhetően tudat alatt tovább élt a trauma a később született családtagokban is.
„Azt érzem, hogy kezdjük elfelejteni a II. világháborút. Pedig nem ért véget. Elég csak Putyin pár héttel ezelőtti kijelentését felidéznünk: Ukrajnát nácitlanítani kell, ezért támadja meg az országot… Vajon mi tudjuk, hogy mit csináltak a nagyszüleink a második világháborúban? Az ő tapasztalásaik hatottak a szüleink sorsára és hatnak a mi életünkre is, akár tetszik akár nem. Ezek az élmények és tragédiák nem lettek kibeszélve a legtöbb családban. Ez ellen szeretnék tenni.” – magyarázza Szederkényi Olga, majd visszatér filmjének alapötletéhez. A német író magyarországi lábadozásának történetével a Petőfi Irodalmi Múzeumban találkozott először, ahol kamara-kiállítást rendeztek Heinrich Böll életművéből.
Érdekelni kezdte Böll alakja, aki író akart lenni, de besorozták katonának, így írói szenvedélyét a feleségének szánt levelekben élte ki. Ezekben mindent feljegyzett, amit nem szeretett volna elfelejteni és később fel szeretett volna használni. E levélhalom körülbelül egy tizede Magyarországról íródott. A magyar vonatkozású leveleket Böll özvegye Bernáth Árpád professzornak, a család jó barátjának adta oda, aki ezeket lefordította. A levelekből Szederkényi előtt feltárult Böll humanizmusa és pacifizmusa, aki „a második világháború tébolyító sodrásában, a katonai gépezet kiszolgáltatott alkatrészeként, néha az őrület határára került” az általa papírra vetett sorok alapján. „Hihetetlen éleslátással írta le a valóságot, nyomasztotta Európa elrohadása” – elemezte Szederkényi Böll leveleit.
A rendező egyből tudta, hogy ebből a történetből filmet akar forgatni. Bernáth Árpád professzor segítségével megszerezték Böll jogi örökösétől a felhasználási engedélyt, majd több éves munka következett, mire összeállt, a levelekből mi kerüljön be a forgatókönyvbe.
A film fő vonulatát Böll 26 évesen írt sorai adják, leveleiből egy személyes, alulnézeti kép rajzolódik ki a háborúról. „Szeretem amikor csupán egy kavicsot emelünk fel, és abban mégis benne van a nagy egész” – mondta el Szederkényi. „Képet kaphatunk arról, Böll, hogyan tudott túlélni: fizikailag, szellemileg és morálisan. Hogyan maradt épelméjű a szörnyűségek közepette? Erősen kapaszkodott keresztény hitébe és a szerelmébe. Mindenből lehet egyszer kiút, ha hiszünk benne, talán ezt lehet kiolvasni Böll történetéből.”
A dokumentumfilm Böll történetével párhuzamosan néha ki is nyílik, mert háborús rádiós híradások segítségével adja meg a szükséges kontextust, felidézve 1944 tragikus eseményeit.
A film harmadik rétegét a nyolcvanas éveikben járó vagy annál is idősebb szemtanúk visszaemlékezései adják, ők mesélnek arról, hogyan élték meg 1944 nyarát, milyen kapcsolatuk volt a megszálló német katonákkal. Sepsiszentgyörgyön és Debrecenben készített interjúkat a rendező, többek között a holokausztot túlélő Fahidi Évával, A létezés eufóriája című doku főszereplőjével is beszélt.
A filmhez keresnek német és erdélyi koprodukciós partnert. A napokban elkészült az interjú a Nobel-díjas író, Heinrich Böll fiával, Renével is. A Böll közlegény megmentését először a helyi televíziókban tervezik vetíteni, később mozibemutatót is szeretnének, illetve elvinnék a filmet azokba a városokba, ahol játszódik (Sepsiszentgyörgy, Debrecen, Szentes). Az operatőri feladatokat Bordás Róbert látta el.
Addig is, ha valaki még nem olvasott Böllt, de a készülő dokumentumfilm felkeltette az érdeklődését, a rendező a következőt javasolja: „A vonat pontos volt című kisregénnyel érdemes kezdeni. De figyelem, a mű alkalmas a nyugalom megzavarására."
