A Horvát Köztársaság 1991-es megalakulása óta először láthatunk Magyarországon egységes műsorban horvát filmeket. Természetesen létezett horvát film a volt Jugoszlávia idejében is, de az leginkább az akkori ország belső határain belül maradt, már csak azért is, mert „horvát” film volt. Az Örökmozgóban ÚJ HORVÁT FILM néven megtekinthető program legfőképpen a fiatal horvát filmesek munkáit mutatja be.
A fiatal horvát filmesek alatt az a rendezőgeneráció értendő, amely a kilencvenes évek elején kirobbant délszláv háború alatt kezdte, avagy végezte el a főiskolai tanulmányait. Ezek az alkotók frissességükkel és ironikus hozzáállásukkal új hangot hallattak a horvát filmes világban. Leginkább első, vagy másodfilmesekről van szó, akik, ha nehéz körülmények között készült is, de nemzetközi sikereket is elérő alkotásokat hoztak létre.
A filmhéten a kilenc nagyjátékfilm mellett tizennégy kisjátékfilm és dokumentumfilm reprezentálja az új horvát filmet. Láthatunk a horvátországi háborúval kapcsolatos megrázó dokumentumfilmet (Krapina rádió, Hotel Sunja) és játékfilmet (Látjuk egymást, Szűzmária) is. Goran Rusinovic homályosan, fekete-fehéren fényképezett Mondo Bobo filmjénekneurotikus hősei és Lukas Nola Orosz hús prostituáltjai is a bűnről értekeznek. A legízesebb hatvanas évekbeli cseh filmeket idézi Branko Istvancic A kormoránok riogatói dokumentumfilmje, amely a különleges életmódot és életfelfogást bemutató emberek mellett Horvátország társadalombírálataként is kiválóan működik. Vinko Bresan Tito kultuszt kifigurázva közönségfilmet forgatott Marsall néven; szocreál nosztalgia horvát módra.
A kísérleti filmes programban a nemzetközi videófesztiválokon is megbecsült alkotásokból láthatunk válogatást, a fiatalabbaktól, az ún. horvát videó második és harmadik generációjától, illetve a horvát kisérleti film „nagy öregjeinek”, Tomislav Gotovac és Ivan Ladislav Galeta legújabb munkáiból.

Kiss Aurél