Ebben nőttem fel, 1993-ban 7 éves voltam. Tisztán emlékszem, ahogy elindul, hogy milyen volt a plakát, az arculat, a programfüzet, a mai napig megvan az összes. Mindig jöttek hozzánk az akkori szervezők, óriási bandázás volt, ahogy kitalálták a filmcímeket és a leírásokat. Ez volt az életem, akinek stewardess az anyukája, az sokat repül, mi meg minden évben izgultunk, amikor indult a fesztivál, más volt akkor az életritmus. Amikor már ahhoz is érett voltam, hogy sok filmet megnézzek, iszonyat menő érzés volt, hogy egész nap mozizunk. Volt, amikor 10 nap alatt 27 filmet láttam. Állandó nyüzsgés volt a városban, az Urániából át kell szaladni a Toldiba, imádtam ezt.
Azt is átérezted, milyen nehéz egy jó fesztivált megszervezni?
Beleláttam, hogy mik a szervezés árnyoldalai, a logisztikai és pénzügyi nehézségek, nem csak egy csodatörténet az egész, és véget is ért. Amikor elkezdett bennem megfogalmazódni, hogy mit csinálnék szívesen, éreztem, hogy valahogy be kellene tölteni ezt az űrt. A covid nagy csavar volt, kicsit mindenki újratervezte az életét. Amikor a Titanic-nak vége lett, segítettem, ahol tudtam, de máson volt a fókuszom, nem vonódtam be annyira. Tavaly jutottam el odáig, hogy szívesen szerveznék filmfesztivált.
Mi váltotta ki ezt a döntést?
Szimler Bálint az egyik legjobb gyerekkori barátom, vele évek óta beszélgetünk erről, de tavaly valami átkapcsolt bennem. Azt éreztem, hogy a korábbi munkáim tapasztalatai összeadódtak, és elkezdtem elhinni, hogy talán alkalmas vagyok elindítani, átlátni, megszervezni egy ilyet. Tudtam, hogy rengeteg ember kell és hogy sok területhez nem értek, de ez önbizalmat adott. Tök jó érzés volt egy ilyen hosszútávú dolgon gondolkodni. Idén tavasszal vált még valóságosabbá, amikor felmondtam a civil munkahelyemen, és eldöntöttem, hogy milyennek szeretném az életemet látni. Kezdjük el ezt a fesztivált, legyenek meg a zenekarjaim, ennél több nem kell.
Forrás: BIFF
Kértél tanácsokat apukádtól a szervezésről?
Érthető okokból a saját tapasztalatai alapján először volt benne egy szülői aggodalom. Ő végigment az összes fázison, a lelkesedésen, amikor nagyon pörög a fesztivál, aztán jönnek a nehézségek, kiszámíthatatlanság, meg az anyagi bizonytalanság. Pontosan tudjuk, hogy minden egyes pillanatban kicsit széllel szemben megyünk. Ha nem úgy lennénk benne, akkor nem lenne fesztivál. Nem egy racionális döntés, hogy ezt most megcsináljuk, nekünk mégis az. Amikor eldöntöttük, utána viszont nagyon támogató volt, sok praktikus tanácsot adott, követi az eseményeket, kiszúrja, ha a weboldalon elírások vannak, még bérletet is vett. Rengeteget köszönhetek neki, de azért mások is vagyunk, más a csapat, az energiák. Nekünk fontos, hogy ez egy tiszta lappal induló fesztivál, továbbvisszük a szellemi örökséget, de ez nem a Titanic 2. Ez egy új fejezet.
Gyakorlatban hogy néztek ki az első lépések? Pénzgyűjtés? Pitchelés?
Sok emberrel beszéltünk, sok tanácsot kaptunk. Először viszonylag gyorsan és organikusan összeállt egy fő alapító-szervezői csapat. Bálint ajánlotta, hogy beszéljek Rév Danival, aztán Donáth Petivel (mindketten programigazgatók - a szerk.), és ő ajánlotta Szalai Tamást (stratégiai és pénzügyi igazgató - a szerk.). Arról kezdtünk el beszélgetni, hogy milyen fesztivált képzelünk el, hogy mit jelent egy filmfesztivál 2024-ben, Budapesten. Először megvolt egy vízió, utána jött a mikor és a hogyan, hány és milyen típusú filmek legyenek, és csak ezután jött, hogy miből. Ez is egy új dolog az életemben, összerakni egy prezentációt a szponzoroknak. Mindegyikből rengeteget tanultunk és szerencsére kaptunk valamennyi kezdőtámogatást. Emellett meghoztuk azt a döntést, hogy ingyen csináljuk és beletesszük az összes energiánkat és időnket, hogy megvalósuljon. Végig az volt a fő motiváció, hogy még idén létrejöjjön a fesztivál.
A támogatók azért kezdtek beállni mögétek, mert érezték, hogy hiányzik egy ilyen jellegű filmfesztivál Budapesten?
Aki beállt mögénk és a saját eszközeivel támogat minket, az megértette, hogy miért fontos a kultúrát építeni, visszaadni valamit a városnak, új energiákat létrehozni. Sokkal többen voltak támogatók, akik értették és szeretnék a jövőben is támogatni a fesztivált, csak sokkal több konkrétumra volt szükségük a nézőszámról és a célközönségről, amit így az első évben nem tudtunk pontosan megadni nekik. A kultúrára anyagilag áldozni tudó és nyitott közönség, 16-65 éves korig, szóval a szponzorok szempontjából elég nehezen meghatározható célközönség. A jövőben sokkal több konkrétum kell majd, ez is nagy lecke volt. De a visszajelzés mindenki felől az, hogy van erre igény. Semmi újat nem találtunk ki, a meglévő nagyon szuper filmfesztiválok mellé egy másfajta koncepcióval behozunk egy újat.
Close-up / Forrás: BIFF
Azért van egy alap célközönségetek, a filmes ínyencek, akik a Cinema Niche, a Cinekorda és a Celluloid Nights vetítéseire járnak. Hogyan tudtok túllépni ezen a buborékon?
Ez egy edukációs folyamat, ami reméljük nem fog sokáig tartani. Rengeteg olyan film van, ami bőven a buborékon túl is izgalmas, ezt kell visszahozni a kulturális életbe vagy a közbeszédbe, hogy ne úgy gondolkodjanak a filmekről, hogy nehezen nézhetőek vagy elvontak. Azt kell tudatosítani, hogy a filmfesztivál jó platform arra, hogy olyan történeteket, kultúrákat, sorsokat ismerjen meg bárki, amikkel amúgy nem találkozna. Ez egy hosszú folyamat, kiépíteni és szélesíteni a közönséget, de hiszünk abban, hogy a közösségi élménynek ereje és személyiségformáló hatása van. Nem mondom, hogy egyszerű a mostani magyar valóságba ezt bedobni, de nagyon pozitív visszajelzések vannak. Lehet, hogy valaki beül október 30-án a Corvinba, és a film, amit lát, élete végéig vele marad.
Egy Facebook posztban írtad, hogy a Titanic idején apukád elvitt egy vacsorára Jafar Panahival. Az is egy ilyen maradandó élmény volt?
Több filmje is volt a Titanic-on, 2001-ben, A körrel volt itt személyesen. Csörgött a telefon, hogy szeretné meghívni az egész családot vacsorázni a Ráday utcában lévő Shirazba. Kicsi voltam, nem beszéltem angolul, apukám tolmácsolt. Életemben nem voltam ilyen étteremben, volt vizipipa és hastáncos lány is. Arra is emlékszem, hogy milyen kedves tekintete meg kisugárzása volt Panahinak. Durva, hogy van egy ilyen élményem vele, a filmjei rengeteg embernek sokat jelentenek, miközben ő börtönben meg száműzetésben van, és már csak illegalitásban forgat. Volt egy másik ilyen meghatározó sztori is a Persian Cats című film kapcsán. Szerepelt benne egy zenekar, a Take it Easy Hospital, akiknek nem volt jó az útlevelük és alig tudtak bejutni az országba. Az egész stáb, mindenki minden követ megmozgatott, aztán végül megoldották, és a Gödör Klubban koncerteztek egyet. Remélem nálunk is lesznek ilyen pillanatok.
Bird / Forrás: BIFF
Ti kiket hívtatok meg idén?
Eljön az egyik kísérleti filmünk rendezője, Eduardo Williams, Andrea Arnold Bird című filmjének art directora, Ábrahám Lili, aki Londonban él, és jön a Brutalist coloristja is. Adrien Brodyt is el akartuk hívni, de sajnos nem ért rá.
Az mindig fix volt, hogy Budapest benne lesz a fesztivál nevében?
A név az első perctől kezdve a fejemben volt. Tavaly októberben beadtam a névhasználati kérelmet a fővárosnál, de elutasították, arra hivatkozva, hogy megtévesztő, mert úgy tűnik, mintha ez lenne Budapestnek a nagyjátékfilmes filmfesztiválja. Keresgéltünk kifejezéseket, valami fantázianevet, de valahogy mindig oda kanyarodtunk vissza, hogy ahogy elképzeljük ezt a fesztivált, és ahova ki fogja nőni magát, az a Budapest International Film Festival. Az hogy szabad-e így hívni valamit, ami kevés filmet mutat be, most rendezik meg először és még nem ismerik az emberek, ez magunk felé is egy statement, hogy hosszútávra tervezünk. Később aztán megkaptuk az engedélyt a város nevének használatára.
Hivatalosan a fesztiváligazgató vagy, de részt vettél a filmek válogatásában is?
Petiék teljesen szabad kezet kaptak ebben, ők járnak fesztiválokra, ők látták a filmeket. Nyilván ha volt screener, akkor azt én is megnéztem, de már a legelején tudtam, hogy mik azok a területek, amiket le tudok fedni, és mi az, amit még tanulnom kell. Fontos volt, hogy legyen ennek egy dedikált csapat, mert sosem fogom tudni felszedni azt a tudást, ami nekik van. Egy hatékony működésben fontos, hogy nem mikromenedzsel mindenki mindent, hanem a saját felelősségével foglalkozik és így áll össze egy nagy egésszé.
The Brutalist / Forrás: BIFF
A The Brutalistot mennyire volt brutális levadászni?
Az egy nagyon nagy közös erőfeszítés eredménye, konkrétan már lezártuk a programot, amikor Szalai Tamás Velencében megnézte a filmet. Csak olyan filmeket mutatunk be, amit látott valaki a csapatból. Le kellett adnunk a műsort, de nem hagyott minket nyugodni. Magyarországon forgatták, magyarok dolgoztak benne, magyar történet. Nagy, fontos és jó film. Szabtunk magunknak egy határidőt és elindítottuk a folyamatot. El kellett tolni a bejelentést, de sikerült és nagyon boldogok voltunk, hogy összejött. Két hónappal a világpremier után nálunk is látható lesz. Most még utánjátszó fesztivál vagyunk, de hosszútávon az a cél, hogy egyre több premier legyen nálunk is, magyar filmeknek is.
Az ősz sűrű budapesti fesztivál szempontból, ott a Budapesti Klasszikus Film Maraton, CineFest, Verzió, Primanima, Friss Kakas, Cinemira, Szemrevaló, van miből válogatni.
Több szempontból döntöttünk az ősz mellett. Szerettük volna, ha idén megvalósul, azt éreztük, hogy az év eleji energiával és lendülettel nem akarunk várni 2025 tavaszáig. Kellett egy kézzelfoghatóbb, közelebbi időpont, ami tényleg összerántja és szervezőerővé teszi a gondolkodást. A válogatási koncepcióba is illik, hogy az egész évi termésből válogatunk. Sokat beszélgettünk arról is, hogy hogyan illeszkedünk a meglévő fesztiválokhoz. Fontos volt, hogy semmivel ne ütközzünk, alkalmazkodtunk a többiekhez, erősítjük egymást. Nehéz időkben élünk, korlátozottak az anyagi lehetőségek, hogy ilyen tempóban fogyasszunk ennyi kulturális terméket, de mi is meg akarjuk adni erre a lehetőséget.
A friss filmek adottak, de a retrospektív válogatás mi alapján állt össze?
Egy fesztiválon, ahol friss, aktuális filmeket nézhetünk, minden alkotó a régi filmekből inspirálódik. Nem akartunk csak úgy kiemelni egy művészt, és Dani dobta be, hogy 100 éves idén a Sherlock Jr., ami még ma is elképesztően csodálatos. Erre akartunk valahogy felfűzni egy retrospektívet, ebből lett a detektív irány. Meglehet nézni a Close-Upot, a Strange Days-t, A vörös kört. A retrospektív segít a mostani filmek értelmezésében is.
Sherlock Jr. / Forrás: BIFF
Látsz kapcsolatot a zenei karriered és az új, fesztiválszervezői között?
Egymás mellett csinálom a kettőt, eddig működik. Minden nap sűrű, fárasztó, de jó emberekkel jó dolgokat csinálni összességében sosem az. Ha ez a kettő határozza meg az életemet, akkor abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy csak olyan dologgal foglalkozom, ami rengeteget visszaad, de nem vesz el. A zenélés alapvető része a személyiségemnek, a filmfesztiválos életet még tanulom. Minden civil munkámból szedtem fel olyan tudást, amit hasznosítani tudtam. A zenekarral az alkotás szabadsága és ereje a fontos, hat ember leül és ír egy dalt, ami talán másoknak is jelent valamit. Ugyanez van a fesztivállal is, lehet, hogy másoknak is annyit fog jelenteni, mint nekünk.
Versenyprogram van, lesz díj és zsűri is?
Az első évben csak közönségdíj van. 10 film van a versenyprogramban, nem akartuk őket egymással egy zsűrin keresztül versenyeztetni. Az egy jó geg, hogy kijössz a moziból és osztályozod a filmet, és mi is tanulunk belőle. Még úgyis, hogy nem mindegyiket láttam, mindet a világ legjobb filmjének gondolom, és a válogatáshoz tök fontos tapasztalat lesz, hogy mi működik és mi kevésbé. Ragaszkodtam hozzá, hogy papírszakítós szavazás legyen. Ez is egy emlék a Titanic-ról, ahogy az önkéntesek feldíszitik a dobozt, ráírják a filmcímeket. Durva, hogy ezek a saját élmények hogyan épülnek be és születnek újra.
Milyen mellékprogramok kísérik a vetítéseket?
A szakmai beszélgetések mellett lesz egy UNSEEN nevű fotókiállítás a Turbina galériában, ahol magyar operatőrök forgatásokon készült, korábban sosem látott fotói lesznek láthatók. Iszonyú menő képek vannak, Grunwalsky, Erdélyi Mátyás, Rév Marcell és még sokan mások. A margitszigeti Kristályban a Mads című horrorfilmet vetítjük, utána lesz egy nagy horror buli is, a kínai negyedben pedig levetítjük a Caught by the Tides-t, kis kajával és tánccal együtt. A Turbinában lesz még a BIFF Hub, a fesztivál szakmai programja, amely betekintést nyújt a filmkészítés kulisszái mögé, neves alkotók és filmes szakemberek részvételével. A beszélgetések során a filmkészítés technikai és alkotói folyamatairól, a filmválogatások elveiről, illetve a társadalmi felelősségvállalás és művészet kapcsolatáról is szó esik, élő és interaktív formában. Minden infó, program elérhető a biff.hu oldalon.
