Liska három nagyjátékfilmben játszott eddig, melyeknek rendezői közt ott van a legendás Cseh Újhullám másodgenerációjának egyik nagy neve is: Vera Chytilova, a Százszorszépek alkotója. A Sasa Gedeon rendezte A Félkegyelmű visszatér című opusz 1999-ben az év filmje lett Csehországban.

A Vadméhekben Liska egy falusi fiút játszik, egy Michael Jacksonra totálisan rákattant  fun-t, megszállott rajongót, és egyben hasonmást, aki ebben a minőségében éli egyébként látszólag semmitmondó életét.

filmhu: - Olvastam egy nemrég veled készült interjúban, melyben szerepálmaidról is faggattak, hogy eddig nagyrészt idiótákat játszottál, és most már a rosszat, a gonoszt is szeretnéd eljátszani. Mindig izgatott, hogy mi történik egy színésszel, mikor azonosulni vágyik a rosszal.

Pavel Liska: - Azért eddig is játszottam rosszat, nagyon gonosz idiótákat is.

filmhu: - Szerepkaraktered lett az idióta?

P.L.: - Részben, bár ez nem olyan karakter, ami beskatulyáz, inkább rengeteg lehetőséget rejt magában. Mert természetesen ezek az idióták mindig tökéletesen mások. Ezért aztán szerencsésnek érzem magam, hogy eddig idiótákat játszhattam. Ezekben a figurákban az az egy közös vonás van, hogy a gondolkodásuk eltér a köznapitól.

filmhu: - A félkegyelmű visszatér című filmben nyilvánvaló a rendező szándéka, az utalás Dosztojevszkij-re, s így óhatatlanul eszünkbe jut a félkegyelműnek az a jelentése, amire a könyv olvasata óta gondolunk. A Miskin herceg- féle idióta küldetésszerűen jó, nyilván ezért is érzed, hogy most már szeretnél rosszat játszani.

P.L.: - A félkegyelmű visszatér címszereplője természetesen pozitív figura, és a forgatás alatt a magánéletemben is megpróbáltam teljesen ráhangolódni erre a „jóság”-ra, miközben folyamatosan szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy mint minden emberben, bennem is ott lapul az agresszivitás, a rossz.

filmhu: - Az „idióta” magáért beszélő, szimbolikus figura lett az utóbbi időben a cseheknél, ikon, aminek a jelentésével mindenki tisztában van?

P.L.: - Nem hiszem, hogy Csehországban különleges jelentősége lenne ma az idióta figurájának. Inkább arról van szó, hogy a filmben ezek a szereplők olyan helyzetben vannak, amiből következik, hogy tükörként viselkednek, ők világítanak rá bizonyos szituációkra, rajtuk keresztül vesszük észre magunkban és a környezetünkben a fontos részleteket. Társadalmi tükörként funkcionálnak.

filmhu: - A szláv nyelv is mást ért egyébként az idióta szó alatt, hiszen nem véletlenül volt lehetetlen Dosztojevszkij könyvét Idiótára fordítani magyarul. Ezenkívül a cseheknél vélhetőleg van valami humoros, önironikus mellékzöngéje is a dolognak, hiszen megvannak a nagy elődök, mint a lököttségében zseniális Svejk, vagy Hrabal némelyik hőse. Mindenesetre te egy idióta szereptől lettél népszerű.

P.L.: - A félkegyelmű visszatér az év filmje volt, tehát a legsikeresebb film, így a népszerűségemhez kétségtelenül hozzájárult. De szerencsére én már előtte is elismert színházi színész voltam.

filmhu: - Milyen körökben vagy népszerű?

P.L.: -Ez miért érdekel?

filmhu: - Nálunk a  cseh újhullám filmjei annak idején nagyon fontosak voltak, művészi, erkölcsi, szellemi értelemben egyaránt, ezért vagyok kíváncsi valójában arra, hogy hogyan látja egy mai, a cseh filmes közéletben résztvevő színész ennek történetnek a folytonosságát. Bár pár perc múlva, ha megérkezik a közönség, aki  az előző két napon már látta a filmjeidet, akkor biztosan én is tudnék válaszolni, attól függően, hogy kik jönnek el. Végül is az érdekel, hogy ebből a tradícióból te mit vállalsz. És hogy van-e ma olyan művészi törekvés, amivel azonosulsz. Kinek vagy a sztárja: a  szellemi elitnek, vagy a médiának?

P.L.: - Elsősorban magamat képviselem. Először színházi színészként lettem  népszerű, de nagyon szerettem volna filmet is forgatni. Annyira, hogy közben rettegtem attól, hogy majd mikor végre megkeresnek, akkor valami silány szerepre kapok ajánlatott és vissza kell utasítanom. De szerencsém volt, mert már az első film, amiben szerepet kaptam olyan volt, hogy boldogan mondtam igent, és a mai napig is csak olyan emberek szólítanak meg, akik számomra érdekesek. Hülyeséggel eddig még csak meg sem próbáltak közeledni hozzám!

Álmodozó vagyok, annak ellenére, hogy tudom, teljesen másként működik a valóság. Például eredetileg zeneszerző szerettem volna lenni, bár nem játszottam egyetlen hangszeren sem. Sajnos ez a vágyam eddig nem teljesülhetett. Azt hittem, hogy majd lefütyülöm, vagy lekopogom a zenekarnak az ötleteimet, és akkor majd ők valahogy eljátsszák, amit akarok. De annak idején a tanáraim kijózanítottak.

Visszatérve a szakmára: a színház és a film egyaránt fontos, és megpróbálom állandó egyensúlyban tartani a kétféle munkát. De ha tudni akarsz valami vicceset egy sztárról, elmondom, hogy a  filmbemutatóimon, a premiereken imádok részegen megjelenni.

filmhu: - Nálunk a színészek a megélhetés miatt kénytelenek elvállalni mindenféle szerepeket, elsősorban tévés szerepeket. Milyen a cseh színészhelyzet ebből a szempontból?

P.L.: - Természetesen ott is hasonló, mások megteszik, de én, hál’istennek a filmjeimből jól megtudok élni. Bár épp tizennégy napja forgattam életem első reklámfilmjét, ami szerencsére elég hülye volt ahhoz, hogy élvezzem. Egy idióta reklámfilmben kellett egy idiótát játszanom....

filmhu: - Miről szólt a reklám?

P.L.: - Arról, hogy az embereknek kevesebbet kell fizetniük ezután, mert olcsóbb lett a háztartási áram.

filmhu: - Egy boldog fogyasztót alakítottál?

P.L.: - Egy tanárnő kétbalkezes kisfiát játszottam, aki arra is képtelen, hogy egy égőt becsavarjon.

filmhu: - Egy szép szőke lány várt rád az előbb a tévé-interjú alatt, és most is itt ül melletted. A feleséged?

P.L.: - Igen. Húsvétkor  ismertem meg , és két hónap múlva össze is házasodtunk. Egy autóbuszban kértem meg a kezét.

filmhu: - Ez nagyon romantikusan és nagyon civilizáltan hangzik...

P.L.: - Imádom az esküvőket, azonkívül azért is nősültem ilyen gyorsan, hogy meg tudjam érni az ezüstlakodalmamat.

filmhu: - Az embernek vannak szerelmei, de általában nem viszi ilyen viharosan dűlőre a dolgot. Miért fontos egy művésznek a hivatalos élettárs?

P.L.: - Nekem ez az emberi kapcsolat fontos, de ha odáig fajulna a dolog, akkor  - megbeszéltük előre -, veszünk egy okmánybélyeget, és elválunk.

filmhu: - Ez olyan rutinosan hangzik, mintha már sokadszorra nősülnél.

P.L.: - Pedig ez az első házasságom.

filmhu: - Ez az első nagy szerelem?!

P.L.: - Három évig együtt éltem egy színésznővel, akivel a Vadméhekben is játszottam, de mégsem házasodtunk össze, mert annyit szerepeltünk együtt, hogy végül barátság lett belőle. A feleségem alternatív táncosnő.

filmhu: -Szerintem egy művész legyen radikális művészi és magánéletében egyaránt. Csinálja mindig másként, új módon a dolgokat.

P.L.: - Én abszolút nem vagyok radikális

filmhu: - Szerintem meg igen. Az őszinteség már eleve azzá tesz.

P.L.: - Hangulat ember vagyok, ami persze nem zárja ki a radikalizmust. Aztán nekem nagyon fontos a család is, és annyi gyereket akarok, amennyit el bírok tartani, meg amennyit a feleségem is vállal.

filmhu: - Jelenleg a Prágai Nemzeti Színháznál dolgozol. Színházat is úgy választottál, mint filmet? A neked tetsző repertoárt játszót?

P.L.: - A rendszervártás előtt a két legjelentősebb alternatív, ellenzéki színház egyikében játszottam Brno-ban, a váltás után szerencsére átszerződött az egész társulatunk a brnói színházba. Így kezdődött a pályafutásom.

filmhu: - Jelenleg mit játszotok?

P.L.: - Mindent. A mai  társadalmi drámáktól kezdve Shakespeare-ig. 

filmhu: -Visszatérve vesszőparipámhoz: Milyen a  viszonyod az első cseh új hullámmal? Neked, aki a legújabbnak vagy a részese.

P.L.: - Menzel klasszikusnak számít, akit az egész nemzet imád, de ma már nem aktuális. Mára Menzel már maga is kiégett.

filmhu: - Gondolom Chytilováról sincs más véleményed, bár vele mégis forgattál.

P.L.: - Nem nagyon ismertem, de elvállaltam a felkérést a Kiűzetés a paradicsomból című filmjére, azon az áron is, hogy teljesen meztelenül kellett játszanom. Látni akartam, hogyan dolgozik. Nagyon érdekes volt, ahogy egy hetven éves kis nő ott rohangált, a stáb meg utána, alig tudták utolérni. Chytilova meg hajtotta őket: „Forgassatok, forgassatok...!”

filmhu: - Fassbinder-t szereted?

P.L.: -  Eleve az európai filmre orientálódom, az amerikai filmek nem nagyon érdekelnek, persze vannak kivételek, Wim Wenders nagyon meg tudott fogni. Fassbinder-t meg, természetesen szeretem. De legújabban nagyon bejött az Amelie csodálatos élete.

filmhu: - Legújabb szereped?

P.L.: - Színházi szerep, a Rómeó és Júliában. Mindenáron szerettem volna egy olyan figurát eljátszani, aki nem öl meg senkit. Mondjuk Júliát. De hát, kiderült, hogy ez is csak egy álom... Úgyhogy, maradt  Rómeó.