A szinkron felvételei a Róna utcai Mafilm stúdióban, a rendezők és a producer, Sipos Orsolya jelenlétében készültek, és persze ott volt a két főszereplő is. A szinkronizálás előtt az alkotók egy rövid szerelmi jelenetet mutattak nekünk, amiben a két főszereplő egy különleges vonattal utazik keresztül a posztapokaliptikus világon. Ahogy az egész film, a jelenet is különböző fázisokban volt látható, az egyik kockán a szereplők még fekete-fehérek voltak, a másikon a háttér hiányzott, és volt, ami teljesen elkészült – utóbbinak néztünk bele az utószinkronjába. Ebben a jelenetben Szamosi Zsófia és Keresztes Tamás az utazó vonat ablakán kinézve beszélgetnek:
A felvétel után a producer és az író-rendező páros részletesen mesélt a film készítéséről, ami szlovák koprodukcióban készül (a Szlovák Audiovizuális Alap támogatja a filmet), de Sipos Orsolya elmondása szerint “Tbiliszitől Buenos Airesig dolgoznak a filmen az animátorok”. Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta a saját forgatókönyve alapján dolgozik, amivel 2015-ben, az első Inkubátor Program nyertesei közé kerültek. A filmtervet később a Nemzeti Filmintézet egész estés pályázatára is beadták, beszálltak a szlovákok és az Eurimages is támogatta, így lett a végső költségvetése 2.453.000 euró, vagyis 894 millió forint.
Az alkotók a rotoszkóp technika működését is elmagyarázták: a jeleneteket egy stúdióban, élőben vették fel a színészekkel, akiknek a játékát kézzel rajzolták át az animátorok, nem digitális szoftverrel, ettől maradtak realisztikusak a gesztusaik. “A Marvel-filmek is így készülnek, csak őket nem rajzolják át” – meséli Bánóczi Tibor. Utószinkronra azért is van szükség, mert a fotóstúdióban nem volt megfelelő az akusztika, a szinkronnal pedig akár utólag is lehet változtatni egy-egy jelenet hangulatán.
Fotó: Talabér Géza
A disztópikus sci-fi hátterét mindenképpen ismerős helyről akarták mintázni, a 100 évvel későbbi Budapestre helyezték a film első negyedét, innen indul útjára a két főhős, hogy megtapasztalja a posztapokaliptikus Pest fölé felhúzott biodómon túli világot. Ebből az átlátszó műanyag bevonatból ered a film címe is, ez a biodóm választja el őket a külvilágtól, a szereplők az útjuk során életükben először tapasztalják meg saját bőrükön a pusztítás igazi mértékét.
Az alkotók a vizualitás megtervezésekor biztosak voltak abban, hogy nem akarják ezt a drámai történetet rajzfilmes karakterekkel elmesélni, realisztikus filmet akartak készíteni. Azzal is tisztában voltak viszont, hogy világunk látványos pusztulását nem tudják az élő szereplőkkel és igazi helyszíneken ekkora költségvetésből elkészíteni.
Ezért is döntöttek a rotoszkópos megoldás mellett, ami a valódi felvételeket az animáció segítségével egy különleges hibrid alkotássá teszi. A bemutatott szerelmi jelenetben felcsendül a film zenéje is, amit állandó zeneszerzőjük, Christopher White készített. Ő a kezdetektől fogva végigkíséri a Műanyag égbolt gyártását, a zene végső verzióját decemberben nagy zenekarral és kórussal fogják felvenni.
Bánóczki Tibor, Szabó Sarolta és Sipos Orsolya / Fotó: Talabér Géza
2015 óta sok minden történt a világban, sokkal aktívabb lett a környezetvédelemről szóló párbeszéd és közben lecsapott a koronavírus is – ezek mind olyan tényezők, amik kapcsolódnak a Műanyag égbolt univerzumához. “Különös hangulat volt az első lezárások alatt dolgozni egy olyan filmen, amiben a Földet környezeti katasztrófák után látjuk. Kíváncsiak vagyunk mit fog szólni hozzá a közönség, mennyire lesz már elegük a témából, vagy éppen mennyire fogja őket még jobban érdekelni” – mondta Szabó Sarolta. Bánóczki Tibor hozzátette: “A vírus alatt mindenki Camus Pestisét olvasta vagy Soderbergh Fertőzés című filmjét akarta megnézni, mintha látni akarnák az emberek, hogy mi történhet velük. A történelem kicsit jobban utolért minket, mint amire az elején számítottunk.”
Műanyag égbolt
Kíváncsiak voltunk, hogy kellett-e külön engedélyt kérni a fővárostól, futottak-e bürokratikus köröket ahhoz, hogy egy-egy épületet posztapokaliptikussá tegyenek. “Szerettük volna áthangolni a Fővárosi Állatkert pálmaházát egy étteremmé, de azt a választ kaptuk, hogy a mi üzenetünk nem egyezik meg az Állatkert üzenetével, holott azt gondoltuk, hogy pontosan ugyanazt próbáljuk megfogalmazni a környezet károsításának hatásairól. Akkoriban indult a Liget-projekt, zajlottak a fakivágások, túl sok probléma lett volna nekik. De Orsiék lekommunikáltak minden helyszínt, nem akartunk problémát okozni. Amikor rájöttünk, hogy a filmnek Magyarországon kell játszódnia, egy nagyon fontos pillanat volt, mert akkor éreztük, hogy igazán megtaláltuk a filmet, adták magukat az izgalmas helyszínek. Arra azért ügyeltünk, hogy a nemzetközi nézőnek ne legyen hátránya abból, ha nem ismeri fel például a miskolci helyszínt.”
További részletek a filmről a tavaly nyári riportunkban olvashatóak, amikor ellátogattunk az alkotók stúdiójába. A Műanyag égbolt várhatóan 2022-ben kerül a mozikba.
