Az Inforg és az SZFE útjai idén a korábbiaknál erősebben fonódtak össze: a fiatalok személyes hangvételű mikrotörténetek formájában adtak számot tudásukról. Pálos Gergely: Utazás az éjszaka mélyére című filmje thriller hangulatban rombolja le a mézes kalács illatú nagyszülők ideálképét. A bőrőndbe zárt kisgyerek, és a gyanús mosollyal porcukrot szóró nagymama látványa közt felgyülemlő baljós képek között azonban kicsúszik kezünk közül a történet fonala.
Kárpáti György Mór: Éjfél című kisjátékfilmjében két fiatal, két különböző világ közös története indul el egy váratlan találkozással az iskola szekrényében. A fiú a napközben elvett dobütőjéért indul éjszakai portyára, a lányról pedig kiderül, hogy néha az iskolában alszik, mert otthon a helyzet “bonyolult”. A film ereje, hogy nem kezd drámai pszichologizálásba, családi hátterek felgöngyölítésébe, hanem bájos egyszerűséggel csak a megismerkedés pillanatára koncentrál, mikor mindketten levetik prekoncepcióikat (Azt hittem, te egy beképzelt fiú vagy- mondja a lány, Én meg, hogy te olyan tanulós lány- jelenti ki a fiú). Vizuálisan jó keret a film eleji és végi tornaóra kifordított képe, a fiú fejjel lefelé sajátos szubjektívjében, a bordásfalon csimpaszkodva figyeli a világot és lányt.
Az Éjfél és Szeiler Péter Halotti beszédje voltak a legkítűnőbbek ebben a blokkban, nem véletlen, hogy a 41. Magyar Filmszemle versenyprogramjába is bekerültek. Szeiler Péter az Enyedi Ildikó vezette rendező osztályban tanul, tavaly a Bevezetés az általános nyelvészetbe című filmjében vizsgálta meg az Én, mint nyelvi szubjektum létrejöttének körülményeit - magyarán szüleinek kalandos találkozását és szerelmét. Szeiler idén is nyelvészeti témát választott: a Halotti beszéd képezi közel félórás kisjátékfilmjének keretét, nyelvész főszereplője (Hajduk Károly) ugyanis ebből vizsgáztat, miközben a csőtöréssel, terhes feleségével (Stark Natasa), követelőző szeretőjével (Péterfy Bori) és önhitt kollégájával (Terhes Sándor) is egyszerre kell megküzdenie - talán életének utolsó napján. A Halotti beszéd izgalmas, modern újraértelmezése az ómagyar szövegemléknek: ha az ember eszik a tiltott gyümölcsből, akkor halálnak halálával hal, a film főhőse is bűnt követett el, megcsalta a feleségét, és az egyik diákja is majdnem kísértésbe vitte, és hiába érzi utolsó napján tetteinek súlyát, úgy tűnik, már késő.
Lengyel Balázs az Inforg-workshopon keresztül kapcsolódik a stúdióhoz, és most a Balance című, első rövidfilmje került bemutatásra (melynek producere Muhi András Pires). Kopár sziklák uralta, nagyszabású kameramozgásokkal vezetett világban játszódik a hierarchikus fiútestvér-játszma, ahol a pillanat töredéke alatt történik életeket megpecsételő tragédia. Bár a megrendítő erejű képek nagyon szuggesztívan hatnak, a két fiú alakját távolságtartással szemléli a néző, az érezelmi azonosulás elmarad.
Az Inforgban kezdte karrierjét a Végh-Stefanovics duó, s idén a Messze Európában című 67 perces filmjükben haladnak tovább az uristen@menny.hu-val, és a Libiomfival elkezdett tragikomikus úton. A Messze községi Ady Endre Általános Iskola tanárai osztálykirándulni viszik a gyerekeket, de elhagyják őket számháborúzás közben, és innentől inkább egy abszurd uniós projekt kidolgozásába fognak, “Vigyázz Európa, mert álmodik a nyomor” felkiáltással. A humoros szociokritika egy ponton teljes durvaságba torkollik, a káromkodás műveszetének sajátosan magyar világa retorikai tetőpntját éri el. Bátor darab.
A magyar film Balázs Béla stúdió által képviselt kísérletező hagyományaihoz Kardos Sándoron keresztül kapcsolódik a stúdió. Az alkotó a Résfilm-ből már ismert célfotó kamerával most Rilke: A sírásó című regényét adaptálta filmre. Ez a teljesen egyedülálló technika az alkotó szavaival: “időben rögzíti a teret”, miközben Törőcsik Mari narrációjában játszódik le a sírásó drámai története. A lassan lapozott képeskönyvre emlékeztető, filozófiai formájú film a Filmszemlére is bejutott.
Az Inforg Stúdió egyre határozottabb animációs törekvései egy önálló blokk összeállításával nyertek hangsúlyt. Felméri Cecilia animációja a Mátyás, Mátyás, a kolozsvári “utca emberének” hézagos műveltségű, groteszk, de szeretnivaló alakjait mutatja be, kreatívan megrajzolt világában, eredeti, dokumentumszerűen felvett hangokkal. Felméri Cecília Kakukk című erotikus mesével mutatkozott be két évvel ezelőtt a Filmszemlén, idén a dokumentumfilmek között versenyzik.
A Kolozsváron végzett Bertóti Attila KAFF nyertes rövid animációja, az Ariadné fonala. A Minotaurusz után eredő Thészeusz mitológiai története a félelmetes és humoros látásmód között egyensúlyoz. A labirintusban bolyongó főhős a szörnnyel való végzetes találkozásról képzelődik a vagányan megrajzolt képi világban.
Sok nézőt vonzott A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik című német-magyar-szlovák- bolgár koprodukció, amely hirtelen jött népszerűségét az Amerikai Filmakadémiának (is) köszönheti: a Legjobb idegennyelvű film Oscar-díjára jelölhető kilenc film közé válogatták A road-movieban egy indentitását kereső fiú térben és időben ássa ki gyökereit és közben még Gryllus Dorkát is megtalálja. Németországból, Olaszországon keresztül biciklizik nagyapjával tandemben Bulgáriába, miközben flash-backekkel ismerjük meg gyermekkorát, és a szocialista Bulgáriát.
A kínai-francia-magyar együttműködéssel készült Wang Chao film angol nyelvű kópiája, a Memory of love a kisebb csúszások miatt fél tizenkettő körül kezdődött. A sztori szerint egy pár autóbalesetet szenved, a nő nem emlékszik semmire, szerelmére sem.. Krysztof Kieslowski: Három szín: Kék-jét idézi az alaptörténet,a nőnek újra kell definiálnia a szerelmét és életét egy tragédia okán - a kortárs kínai filmekre gyakran jellemző lassú érzékenységgel.