Inkubátor 5.0: Szabó Mátyás – Kukkoló

Két éve született meg bennem az alapötlet: mi lenne, ha becsuknád a szemed, és egy másik ember szemén keresztül látnál? Mi lenne, ha az ő szemén keresztül szebb lenne a világ? Ez a játékos ötlet indította el bennem a Kukkoló című filmet.A történet szerint Pest külvárosában van egy cég, ami elveszett gyerekek megtalálásával foglalkozik. Itt dolgozik Ábel (28) egyfajta médiumként: amikor becsukja a szemét, rá tud csatlakozni más emberek szemszögére, és az így látott információkkal segít őket megtalálni. Érzelemmentes, aszketikus életet él, gyerekkora óta csak erre a feladatra trenírozzák; munkájában ő a legjobb. Élete azonban felborul, amikor egy véletlen folytán nem egy gyerek szemére csatlakozik rá, hanem Vera (27) életébe pillant bele a lány tekintetén keresztül. 

A film fő szála ennek a két embernek a szerelmén keresztül vezet; a találkozás, majd a titkok kiderülése után, elindul egy furcsa, egymásba gabalyodott kapcsolat. Az idill azonban rövid, és törékeny, mert Ábel nem arra használja a képességét, amire azt kellene. 

Elsősorban a kíváncsiság hajt ennek a filmnek a készítésekor. Nagyon együtt tudok menni a szereplőkkel (még az antagonistákkal is), és szeretném minél pontosabban felfesteni azt az érvényes történetet, ami csak ezzel a felütéssel mesélhető el.

Szabó Mátyás a Jövetel forgatásán

Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?

Talán a közép-kelet-európai fantasy címkét találom a legpontosabbnak, még ha ez körülményes is hangzik. Ennek a régiónak van egy sajátos keserédes humora, iróniája, ami közel áll ehhez a filmhez. A külvárosi közeg, ahol a történet játszódik kicsit kopottas, kicsit szürke, de szerethető, és a cég technikai felszereltsége sem a NASÁT idézi. Ábel, a főszereplő pedig magán hordozza mindazt, ami a közép-kelet-európaiságot jelenti nekem: a kényszerű bezárkózást, az identitáskeresést, és a vágyat egy szebb, boldogabb életre.

A történetnek van egy meseszerű eleme, ami a kevés helyszín ellenére izgalmas vizualitást hordoz magában. Azt, hogy milyen lehet más szemével látni, a „filmes szememmel”, Balázs István Balázs operatőrrel kezdtük el tesztelni. Ami vizuálisan még egy nagy kihívás, hogy az Ábel által megismert város álmos, és fakó, míg Verán keresztül minden elkezd élni. Ezt a kontrasztot szépen ki kell kísérleteznünk, hogy ne legyen túl direkt, de egyértelmű legyen a változás.

Mennyiben készülsz másként az online pitchelésre, mint az élőre? Vettél már részt hasonlón? 

Abból a szempontból örülök az online pitchnek, hogy az kifejezetten a zsűrinek szól, akik már olvasták a forgatókönyveket. A történetemnek van egy sajátos szabályrendszere, amit egy rövid pitchben nem könnyű előadni, a forgatókönyvben viszont szépen kibontható. Például úgy érzem, hogy izgalmas, ahogy lépésről lépésre kibomlik a filmben a szubjektálás folyamata, miközben egy rövid pitchben már csak a kifejezést is magyarázni kell (a szubjektálás az, amikor a szubjektátor rácsatlakozik egy másik ember szemszögére).

Amit viszont sajnálok, hogy a kijárási korlátozás miatt teljes értékű moodfilmet nem tudtunk forgatni.

Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?

Forgatókönyvben a második draftnál tartunk; úgy érzem, hogy a szerkezet jól fel lett építve, de van még munka a jelenetek élesítésével. A hangulatát, ritmusát érzem a filmnek, de tudom, hogy egy kisköltségvetésű filmnél rugalmasnak kell lenni, és tudni kell változtatni, ha a helyzet úgy kívánja. Már a kezdetekkor direkt kevés szereplőre, és kevés helyszínre találtam ki a történetet, hogy beleférjen egy „inkubátoros büdzsébe”, de fel vagyok rá készülve, ha újabb kompromisszumokat kellene hozni. Az biztos, hogy ez nem egy imprós film, sok apró részlet épül egymásra, úgyhogy a kísérletezést nem a forgatásra kellene időzíteni.

Patkós Márton 

Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése? Azok a filmek mennyiben kapcsolódtak ehhez a tervedhez?

Jelenleg zajlik az utómunkája a Jövetel című kisjátékfilmemnek, amiben a kilencvenes évek elején, az ufólázban kapcsán talál egymásra egy középkorú férfi és nő. Akárcsak a Kukkolóban, ebben a kisjátékfilmben is fontos szerepe van az outsider, magányos szereplőknek, a szerelemnek, és van egy humoros, balladisztikus stílusa, amiben rendezőileg jól érzem magam. Megnyugtató az a friss élmény, hogy a kisjátékfilmnél az alkotótársakkal mennyire megtaláltuk a közös hangot, és jól ráéreztünk erre a stílusra. Ami még a múltból maradt, hogy a diplomafilmem óta szeretnék egy újabb, fontos szerepet adni Patkós Marcinak.

Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?

A forgatókönyvet Mikó Csabával írjuk, akinek remek érzéke, és rutinja van a történetépítéshez. Nagy erénye, hogy nem elégszik meg egy korrekt ötlettel, amíg nincsen meg a nagy „aha” élmény, úgyhogy nagyon sokáig pepecseltünk az alapokkal. Iványi Petra producerrel nem ez az első projektünk; az ő gondolkodása nagyon sokat hozzá tud tenni mind a filmhez, mind a felkészülés folyamatához. A stábból többen is az ősszel forgatott kisjátékfilmből vannak: az operatőr Balázs István Balázs, a hangmester Bodnár V. Dávid, a vágó Kiss Viktória. Miklós Dani látványtervezővel pedig a diplomafilmemben dolgoztam együtt. 

Szabó Mátyás 2014-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Janisch Attila és Szász János rendezőosztályában. Határ című vizsgafilmje Karlovy Varyban, a Future Frames szekcióban szerepelt.