Az Itt érzem magam otthon főszereplője Rita, egy fiatal, de magányos nő. Ritát egy este az utcán rabolják el és az Árpád-család lakásában tér magához. Abszurd helyzetben találja magát: a család azt állítja, hogy ő valójában nem Rita, hanem Szilvi, a család egy olyan tagja, akit már régóta keresnek. Rita a fogságban saját identitásának megőrzéséért harcol, miközben próbál megszökni és kideríteni, milyen sötét titkok lappanganak Árpádék múltjában. A filmtervünk központi témája az egyén és bármilyen elnyomó hatalom viszonya, ennek a viszonynak az abszurditása, valamint a múlt és az identitás képlékenysége, felcserélhetősége.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Korábbi kisfilmjeim is abszurd helyzeteket járnak körbe, mert ezek a helyzetek remek lehetőséget adnak, hogy világosan beszéljünk egyébként nehezen megfogható morális és emberi kérdésekről. Az utóbbi években rendkívül elkezdett érdekelni az identitás és befolyásolás természete, a múlt újraírásának személyes és társadalmi gesztusai és ezeknek okai. Érdekelt továbbá az önigazolás folyamata. Mindannyian éreztük már úgy, hogy elnyomnak minket; a családunkban, a munkahelyünkön, szűkebb vagy tágabb környezetünkben. De mi is elnyomunk másokat? Ha igen, azt ritkán éljük meg úgy, hogy elnyomók vagyunk, mert általában vannak indokaink, sőt, azt érezzük, hogy ez igazán nem is lehetne másképp. Engem és Veres Attila forgatókönyvírót rendkívül foglalkoztatott ez az ellentmondás, illetve az ebben rejlő drámai probléma, és tavaly meg is találtuk hozzá a legmegfelelőbb felütést, amiből már természetesen következett a jelenlegi forgatókönyv teljes cselekménye.
.jpg)
Holtai Gábor
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Az Itt érzem magam otthon pszichológia dráma erős thriller elemekkel. A két műfaj egymást hitelesíti, a thriller zsánerelemei ugyanúgy végigfutnak a filmen, mint az identitásáért küzdő hős drámájának pontos lekövetése. A történet során minden jelenetben Ritával vagyunk és nézőként mindig pontosan annyit tudunk a helyzetről, amennyit ő. Így nem csak a főszereplőnket, de vele együtt a nézőt is bezárom az Árpád-család világába. A film azonban, mivel erősen egy abszurd alapszituációra épít, él a fekete humor eszközével is, így a megfelelő pontokon megengedjük a nézőnek a nevetést, de csak azért, hogy utána még jobban élvezze a feszültséget. A film képi világa a szituáció klausztrofóbiáját nagyítja fel, még a film képarányával is a bezártság érzetét erősítjük. A kamera mindig a főszereplővel van, és mindig annyit engedünk a nézőnek látni, amennyit a főszereplőnk is láthat. Szeretnék megteremteni a filmben egy realista, de mégis nosztalgikus és kortalan kinézetet, amely többek között a család teljes változatlanságra való törekvését is szimbolizálja, és ami hitelessé teszi a film alaphelyzetét és drámáját.
A Második kör forgatásán
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Szeretem nagyon aprólékosan, képről képre megtervezni a filmjeimet, ez itt sincsen másképpen. Ugyanakkor a filmkészítés egy dinamikus folyamat, mindig adaptálódni kell a változó feltételekhez, mert ha egy rendező erre nem képes, akkor gyorsan kicsúszik a kezéből a film irányítása. Valójában nem az a fontos, hogy a végeredmény pontosan megfeleljen a kezdeti koncepcióknak, hanem hogy a film esszenciájának megőrzése mellett a lehető legjobbat hozzuk ki minden helyzetből. Mivel a film rendkívül épít majd a színészeire, így a legfontosabb, hogy az ő elképzeléseik, váratlan, de működő megoldásaik is helyet találjanak maguknak. Tehát bár pontosan tudom, hogy mit akarok, azt is tudom, hogy ez a folyamat során változni fog, és ez így rendben van.
Az elmúlt egy-másfél év eseményei hatással voltak bármennyire a filmtervedre vagy az írás folyamatára?
Az élet ingerszegényebb lett, a lehetőségek lekorlátozódtak, a jövő bizonytalanabb. Sokkal könnyebbé vált szembesülni a hiányainkkal. Ez a filmterv mindig is egy sötét történet volt, de paradox módon az Árpád-család életének rendezettsége, abszurd és kegyetlen, de mégis világosan lefektetett szabályai és törvényei a járvány alatt elkezdtek vonzóvá válni. Ez sokat segített abban, hogy megértsük a filmbeli helyzet pszichológiáját és saját szorongásainkat belevetítsük a szereplőkbe. Lehet, hogy a járvány nélkül nem értettük volna ennyire pontosan a karaktereink érzelmi szükségleteit, mert korábban nem volt ekkora bizonytalanság bennünk saját életünket tekintve.
A Második kör forgatásán Molnár Áronnal és Lovas Rozival
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Az Itt érzem magam otthon nem csak tematikus, de vizuális folytatása is legutóbbi, Második kör című rövidfilmünknek, ami egy hasonló témát dolgoz fel, hasonlóan abszurd szituációban. Sok, a rövidfilmben sikeresen használt vizuális megoldást és hangulati elemet is igyekeztünk átörökíteni vagy adaptálni jelenlegi filmtervünkbe.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Szerencsésnek mondhatom magam, már több kisjátékfilm óta egy jól összeszokott, profi csapattal dolgozom együtt. A forgatókönyvet Veres Attila írta, a producerünk Fülöp Péter, és ha a film gyártásba kerülhet, az operatőr Szőke Dániel, a vágó Kovács Éva Vica, a látványtervező pedig Erdős Júlia Luca lesz.
Holtai Gábor a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett, 2016 óta foglalkozik filmrendezéssel. A The Disappearance című rövidfilmjét az In the Same Garden nemzetközi szkeccsfilm részeként vetítették többek közt a szarajevói és a varsói filmfesztiválon vetítették. Második kör című filmjét szintén beválogatták tavaly Varsóba, márciusban egy Oscar-kvalifikáló filmfesztiválon versenyzett. Interjúnk az alkotókkal itt olvasható.
Az Inkubátoros rendezőket bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Breier Ádám: Lefkovicsék gyászolnak
Nagy Borbála: Nincs itt semmi látnivaló
Hevér Dániel: Valami madarak
Podhradská Lea: Apám lánya
