Egy apáról, aki súlyos morális dilemmába keveredik; az egyetlen szemtanúja lesz egy súlyos balesetnek, amit kisfia okoz és döntenie kell: vállalja az igazság terhét és a fia életét romokba döntő retorziót, vagy hazudja el a tettet, ami viszont a fiú lelkivilágát torzítja el egy életre? Apai ösztönei az utóbbiba hajszolják bele, ám a hazugság egyre nagyobb áldozatokkal jár. “A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve” – ezt a gondolatot boncolgatja a film, olyan morálisan ambivalens szituációkon keresztül, melyek a nézők szilárdnak hitt meggyőződéseit is felkavarják.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Mióta gyerekeim születtek. Minden szülő tapasztalhatja, hogy nem a hangzatos jótanácsok formálják a gyereket, hanem a viselkedési minták. Az én személyiségem is ezek mentén alakult, és adom is tovább őket. Kérdés, hogy mennyire alakíthatom ezeket tudatosan úgy, hogy közben önazonos maradjak. A filmekben mindig a tragédiák vonzottak, az erkölcsileg ködös szituációk, amikben mindenkinek igaza van.
Sós Bálint Dániel
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Egy ilyen kis költségvetésű családi drámánál adja magát a kisrealista forma, a kitchen-sink, a Dogma, vagy akár a román új-hullám nyomdokain. De ebben a történetben kevesebb az itt-és-most jelentősége, sokkal inkább egy időtlen pszichológiai dráma. Erre építünk egy egyszerű, de erőteljes stilizációval, melyben a színészi játék tud dominálni.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Legalább annyira szeretném nézőként átélni ezt a filmet, mint megrendezni. Persze ez nem lehetséges, de mindent meg fogok tenni, hogy a színészek elég nagy szabadságot kapjanak, hogy beletegyék saját személyiségüket, történetüket a filmbe. Ha engem meglepnek, az a filmnek is jót fog tenni.
Kinopravdás reklám forgatásán
Az elmúlt egy-másfél év eseményei hatással voltak bármennyire a filmtervedre vagy az írás folyamatára?
Nem igazán, azon túl, hogy sok időt tudtam tölteni a családommal, és akaratlanul is tudtam anyagot gyűjteni a film egyes családi dinamikáihoz.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Az előző kisjátékfilmem is egy apa-fiú kapcsolat története, bár az teljesen más műfajban készült. Gyerekszereplős reklámokat is gyakran rendezek, szeretek velük dolgozni, mert nagyon kiszámíthatatlanok. Persze a forgatás velük mindig nehezített pálya, de teljesen váratlan és őszinte pillanatokat szülhet.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
A film társírója Nagy V. Gergő, a gyártói oldalról a Cinesuper csapata – Mártonffy Zoltán és Farkas Ádám – karolta fel a filmtervet. A gyártási és adminisztratív háttéren túl a munka kreatív részében is sokat segítettek.
Sós Bálint Dániel a Kinopravda rendezői kollektíva egyik alapítótagja, számos reklámot és videoklipet készített. Grand Prix című kisfilmje az Oscar-kvalifikációs Palm Springs Nemzetközi Filmfesztivál rövidfilmes versenyében szerepelt, nemrég a biciklis filmválogatásunkba is beleraktuk.
Az Inkubátoros rendezőket bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Breier Ádám: Lefkovicsék gyászolnak
Nagy Borbála: Nincs itt semmi látnivaló
Hevér Dániel: Valami madarak
Holtai Gábor: Itt érzem magam otthon
Podhradská Lea: Apám lánya
Szabó Szonja: Flóra
Tóth Gergely: Riviéra
Szeleczki Rozália: Cicavízió
