Flóra magányos kamasz, aki nem találja helyét a világban. Magánya elől a zenébe menekül. Operákat hallgat, és szoprán áriákat énekel tehetséggel, de szűk környezete csak gúnyolódik rajta. A kisvárosi lakótelep lepusztult közege rímel azzal a szeretetlenséggel, amiben a lány él. Miután Flóra apját letartóztatják illegális kutyaviadalok szervezéséért, a lány sorsa nővére kezébe kerül, ő menthetné meg az intézettől. Rebekának azonban más tervei vannak. Olaszországba készül költözni új partnerével, Dominikkal. Flóra korábbi szeretettelen élete hirtelen fenyegetővé is válik. Ebben a szorító helyzetben ismerkedik meg a nála pár évvel idősebb fiúval, Ricsivel. Minden megváltozik... A lány sorsfordító élethelyzetekbe kerül, amikben felnőttként kell döntenie ebben a krimiszálakkal szőtt felnövéstörténetben.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Ismerem a külvárosi lakótelepek világának ridegségét és kiábrándultságát és azt a vágyat is, hogy innen szabadulni kell. Flórában a meg nem értettség dacol a szeretet iránti vággyal, a valahová tartozni akarás igényével. A szeretet olyan hajtóerő, ami varázslatos energiákat képes felszabadítani. Bár nem volt szándékom, a főszereplő karakterében a végén mégis magamra ismertem. Nem a film alvilági szegmensében, nem is a fordulataiban, hanem abban, ami őt cselekvésre készteti.
Szabó Szonja
Milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Mint egy Levi's reklám, aminek lelke van.. Kézikamerás felvételekben gondolkodom. Az épített környezet lepusztultságát a nyár eleji természet burjánzó frissessége ellenpontozza. Arcok mesélnek inkább, mint a szavak. Flóra tehetsége a zenében mutatkozik meg. Ebből a tehetségből fakadó “varázsereje”, amivel képes az időt lelassítani, akár lelkiállapotának filmnyelvi leképezéseként is megfogalmazható.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Az első pillanattól kezdve képeket, hangulatokat, színeket társítottam ehhez a történethez. Hamarabb volt meg ez, minthogy a cselekményszálak kiforrták volna magukat. Sosem volt még velem olyan, hogy ennyire látok magam előtt minden mozzanatot, érzek minden csendet és feszültséget. Hogy ennyire egyértelmű volna az egész. Vannak műfajok, amik olyan precizitást, előretervezést igényelnek, hogy kizárják a változtatás szabadságát. Ez nem ilyen. Forgattunk egy hangulatfilmet a könyvhöz Kelemen Hanna és Gál Kristóf szereplésével. Korábbi közös munkáink okán esett rájuk a választásom és csodás volt látni, ahogy ennek a két kamasznak az arcán, a mozdulataiban megelevenedik az írott szó. És több is annál. Gazdagabbá lesz, olykor mélyebbé, olykor egyszerűbbé válik, de feltétlenül közelebb visz a valóság olyanfajta leképezéséhez, amit megálmodtam, amit nehéz papíron mondani.
Gál Kristóf és Kelemen Hanna
Az elmúlt egy-másfél év eseményei hatással voltak bármennyire a filmtervedre vagy az írás folyamatára?
Az egyedüllét és a magány közötti különbség talán abban áll, hogy a magány valamiféle hiány érzetét hordozza magában. Egyedül lenni sokszor felszabadító, megnyugtató, szükséges is. Sok hónapot töltöttem összezárva magammal. Rengeteget gondolkodtam a szeretetről, hogy honnan fakad, hogy miért van az, hogy sokszor érdemek nélkül létezik. Hogy a kötődés mitől alakul ki és miért olyan fájdalmas, amikor a másik nem tulajdonít értéket neki. Amikor Flórát megrajzoltam, arról a magányérzetről írtam, amit jól ismerek, amit felerősített bennem az elszigeteltség. Ez az érzés volt az indikátora a lány történetének.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Legutóbbi rövidfilmjeim, A Mentor és a Vércsék előtanulmányai voltak egy nagyobb ívű történetnek, aminek középpontjában egy útkereső kamaszlány áll.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
A pályázatot gyártócég nélkül adtam be. Azóta többen megkerestek, de nem szerettem volna idő előtt elkötelezni magam. Sokat jelentene, ha a forgatókönyv ismeretében, a prezentációm után támadna fel a vágy egy producerben, hogy a projekt mögé álljon. A konzulensem Maruszki Balázs volt. A forgatókönyv fejlesztésében nagyon nagy segítséget kaptam Vészits Andreától és Vida Orsitól. Köves Krisztián és Szabó Simon pedig bőszen beszéltek le mindenről, ami túl romantikus. Dobray Máté operatőr az első treatment óta követte a sztori alakulását. Együtt jártuk végig és fotóztuk be a megálmodott helyszíneket és vele forgattam le a mood-videot is. Ez egy évek óta tartó pompás kooperáció.
Szabó Szonja 2007-ben, Almási Tamás osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Karrierje során számos rövidfilmet (Roadmovie, Turiszt, Jaffa, Partizánok, A Mentor), videoklipet és dokumentumfilmet (Ammen) is készített, Komoly dolgok című tévéfilmje a 41. Magyar Filmszemlén elnyerte a diákzsűri fődíját.
Az Inkubátoros rendezőket bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Breier Ádám: Lefkovicsék gyászolnak
Nagy Borbála: Nincs itt semmi látnivaló
Hevér Dániel: Valami madarak
Holtai Gábor: Itt érzem magam otthon
Podhradská Lea: Apám lánya
