Az Inkubátor nyolcadik évében 70 pályázat érkezett be idén a Nemzeti Filmintézethez, melyek közül a szakmai előzsűri – Benkő Emese Orsolya forgatókönyv-fejlesztő, Bodzsár Márk és Grosan Cristina forgatókönyvíró-rendezők, valamint Józsa László és Sümeghy Claudia producerek – választotta ki a továbbjutó, így fejlesztési támogatásban részesülő tíz filmtervet. Eljött a pitchfórum ideje, ahol a tizből öt elsőfilmes tervét választják ki, amelyek gyártási támogatást kaphatnak. A program olyan nagysikerű filmek elkészítését tette lehetővé, mint az Egy nap, a Külön falka vagy a Magasságok és mélységek, viszont mivel a hetedik Inkubátor öt nyerteséből három mégsem készülhetett el, komoly kétségek merültek fel a program jövőjét illetően.

Miről szól a filmterved?

A Zajkapitány című vígjáték a 75 éves DJ Pápai története, akinek szembe kell néznie azzal, hogy meg fog süketülni. Miközben vállalnia kell sorsát és fel kell készülnie zenei karrierje végére, megpróbálja “kimaxolni” már régóta nem tartó, de számára soha véget nem érő fiatalságát. Mivel senkije sincs, fiatal zenészek és tinderrandik között keresi a megnyugvást, végül összesodorja a szél kamaszkori barátaival: a rockgitáros Jancsival és annak volt feleségével a komolyzenész Ritával, de a közöttük újra kialakuló korábbi szerelmi háromszög csak tetézi a bonyodalmakat. A film tétje, hogy Pápai nem marad-e egyedül, sikerül-e jól működő emberi kapcsolatokat kialakítania, mielőtt abba kell hagynia az egyetlen dolgot, amit komolyan vett az életében: a munkáját.

Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?

Régóta foglalkoztat, hogy hogyan tudok idős szereplőkkel abszurd jelenetekben filmre vinni egy felnőtté-válás-történetet. Ez a harmadik projektem, ami Dióssi Gábor színész kortalan karaktere köré épül. Azt szeretném megmutatni az általa életre keltett DJ Pápai történetén keresztül, hogy az az életszakasz váltás, ami a nyugdíj előtt álló embereket érinti nagyon hasonló ahhoz a kapunyitási félelemhez, amivel nekünk harminc körülieknek kell szembenéznünk. Karrier, család, barátok, irreálisnak tűnő félelmek a fiatalságunk elpazarlásáról és az öreg napjainkra való felkészületlenségről – ezek mind összekötnek minket.

Szabó Márton István

Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?

Fiatalos idősek kortárs kalandjait meséljük el ismerkedésről, szerelemről, a felelősségvállalás gyerekes hiányáról. Komikus színészek a természetes beszédhez közelítő improvizatív színjátékát szeretném megmutatni olyan szituációkban, amik életszerűségükben is humorosak: milyen, amikor lemerül egy hallókészülék egy technopartiban, elsírja magát egy parkolóőr a kerékbilincs felhelyezése közben vagy nem sikerül egy szerelmi légyott két hetvenes ember között és meg kell beszélniük. A film abban a közegben játszódik, amit a velem egyidős alkotótársaimmal jól ismerünk: a budapesti éjszakában, a magyar underground zenei világ díszleteiben. Szeretném megragadni ezt a pillanatot, megmutatni a pszichedelikus gitárzenei szcéna és a technovilág találkozását. A film nagyrészt az A38 hajón és környékén játszódik: a rakparton, a budapesti hidakon a Ferencvárosban, éjszaka.

Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?

A forgatókönyv első kerek változata elkészült, ezzel abból a szempontból elégedett vagyok, hogy az első visszajelzések alapján sikerült megragadnunk a humort az ábrázolt élethelyzetekben. Illetve, hogy sikerült két helyszín, az A38 hajó és a főszereplő lakása köré építeni a könyvet, ezért biztosan megvalósíthatónak érzem az Inkubátor keretein belül. Az A38 hajótól a moodfilmünk forgatásához is rengeteg segítséget kaptunk, úgy gondolom velük együttműködve a koncertjeleneteket is biztonságosan le tudjuk majd forgatni. A zenén már egy éve dolgozunk Kiss Benjámin zeneszerzővel, aki nem csak elektronikus zenekarokban játszik (Belau, Paperdeer), hanem öt filmprojektben is zeneszerzőként dolgozott velem. Elkezdtük a tárgyalásokat aktív elsővonalbeli zenekarokkal esetleges közreműködésekről a filmzenében, ezzel kapcsolatban is bizakodó vagyok. Úgy érzem, mivel a film helyszíneivel és a zenei világgal jól állunk, később nagyobb teret hagyhatunk minden más kreatív változónak.

Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?

Klíma című diplomafilmemben a Zajkapitányhoz hasonlóan az élőbeszéd improvizatív humorán keresztül igyekeztük bemutatni egy alakuló szerelem történetét és egy kapcsolat buktatóit. A Klíma forgatását is olyan improvizációs próbák előzték meg, ahol a színészek a saját szájukra formálták a dialógusokat, vicceket húztak és adtak hozzá a szöveghez a végső változat megírása előtt - akárcsak egy színházi próbafolyamat során. Ezt a munkamódszert szeretném megtartani a Zajkapitány előkészítése alatt is.

A Klíma forgatása

Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?

A forgatókönyvírás során Mécs Mónika producerrel és Muhi Klára dramaturggal dolgoztunk együtt. A moodfilmet Gyuricza Mátyás operatőrrel, Vendli Barnabás hangmérnökkel és Kőváry Dániel vágóval készítettük. Dióssi Gábor színész és Kiss Benjámin zeneszerző pedig a kezdetektől fogva alkotótársaim a Zajkapitányban. Örülnék, ha velük tudnám elkészíteni ezt a filmet.

Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?

Most a Zajkapitány moodfilmjének utómunkálatain dolgozunk és a pitchre készülünk gőzerővel. Alkotóként ez a legfontosabb, ünnepi időszaka az elmúlt egy év forgatókönyvfejlesztésének. Nem rég fejeztem be a Dumaszínház önálló stand-up estjeinek forgatását, aminek 15 epizódja a Viasat6-on kerül bemutatásra az ősz folyamán. Ez volt az eddigi legnagyobb produceri munkám, remélem hogy a gyártási tapasztalatok és a humorszerkesztői gyakorlat, amivel ebben a munkában találkoztam a Zajkapitány előkészítésében is a segítségemre lesznek.

Szabó Márton István 2021-ben végzett az ELTE Filmmaking MA szakán. Klíma című rövid dramedyje a párválasztás nehézségeiről szól egy utópisztikus világban – a 10. Friss Hús után a tallini PÖFF off-programjában mutatták be.

Az Inkubátor idei döntőseit bemutató sorozatunk folytatódik!