Inkubátor Hét: Kárpáti György Mór

Kárpáti György Mór: Tizen- és huszonéves gerillákról szól – 1849 nyarán, a szabadságharc leverésének idején játszódik, egy erdőben. Egy fiú útját látjuk: csatlakozik a gerillákhoz, akik között az öccse is szolgál. A százhetven évvel ezelőtti fiatalok világát szeretném közel hozni.

Filmhu: Mióta foglalkoztat ez a téma?

K.Gy.M.: Egy négy évvel ezelőtti kisjátékfilmtervemről gondolkodtam, ami egy testvértörténet. Azt helyeztem százhetven évvel ezelőttre, a szabadságharc végének, a megtorlásoknak az idejére, és akkor állt össze ez az újabb történet.

Kárpáti György Mór

Filmhu: Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?

K.Gy.M.: Ez egy háborús film, pontosabban az irreguláris háború világát mutatja meg, annak kisebb momentumait, a történet eleje és vége pedig gyalogos road movie. Végig természeti tájakon, erdőben játszódik. Kosztümös film, de szűkre szabottan, kisebb jelenetekkel képzeljük el, hogy a low budget keretbe beleférjen. Hasonlóan egyszerű filmes eszközöket, kamerakezelést tervezünk, mint amilyet az Erdő és a Provincia című kisfilmjeinkben használtunk.

Filmhu: Mi inspirál a történet megfilmesítésére?

K.Gy.M.: A fent említett kisfilmterv mellett a másik inspiráció az volt, hogy egy családi dokumentum olvasásakor újra találkoztam az ükapám történetével, aki 1849-ben, a világosi fegyverletétel után álruhában menekült. Ez begyújtotta a képzeletemet. Amúgy is nagyon komoly személyes mániám a 19. század. Az akkori irodalomban – vagy éppen a katonanaplókban, amiket ehhez a filmtervhez olvastam – elképesztően erős jelentekkel és gondolatokkal találkoztam: erőszakkal, humorral. Ezek mind filmre valók. Az a célunk, hogy a történelmi film műfaját újragondoljuk: ne leíró jellegű, vagy patetikus sztori készüljön erről korról, hanem közelről mutassuk meg ezeknek a gerilláknak napjait, a mikrotörténelmet. Megtalálni, hogy mik a közös pontok a távoli múlt és a mai kor között.

Filmhu: Milyen lehetőséget látsz az inkubátor programban? Részt vettél a tavalyi fórumon?

K.Gy.M.: Tavaly nem adtam be filmtervet, de izgalommal követtem, hogy mi történik a pályázaton. Az nagyon tetszik, hogy ezek a filmek hamar elkészülhetnek, szerintem ez a rövid idő alatt zajló, koncentrált munka egy első filmnél különösen jó helyzet.

Filmhu: Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?

K.Gy.M.: Nem vettem még részt pitch fórumon. Most egy jegyzetet írok a pitch-hez, amelybe beépítem a próba pitch-en érkezett visszajelzéseket. Közben karakterfotókat is készítünk, arcokat keresünk, akikkel érzékeltethetjük a film tervezett világát.

Filmhu: Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?

K.Gy.M.: Az elmúlt három hónapban megírtam a forgatókönyv első változatát. A film képeit látom magam előtt. Várom, hogy egy dramaturggal és Hartung Dávid operatőrrel is részletesen végigolvassuk, átbeszéljük a könyvet. Hamar elkezdenénk szereplőket keresni, aztán a próbákon is változhatnának még a jelenetek. Fontos, hogy jó legyen a dialóg: ezt a szereplőkkel együtt szeretném pontosítani.

Kárpáti György Mór (balra) es Hartung David a Provincia forgatásán. Fotó: Skublics Gergely.

Filmhu: A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?

K.Gy.M.: A legtöbb korábbi kisfilmünk természeti környezetben, vagy a városon kívül, egy zárt közösségben játszódik. A mostani történet is ilyen.

Filmhu: Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi kisfilmjeid elkészítése?

K.Gy.M.: Intenzív, jó munkák voltak, sokat tanultunk ezekből. Jó volt, hogy a Provinciával és az Erdővel a legnagyobb fesztiválokra is eljutottunk: Cannes-ba és a Berlinale programjába.

Filmhu: Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?

K.Gy.M.: Azzal a stábbal, akikkel az elmúlt nyolc évben több mint öt kisfilmet és egyéb munkát együtt készítettünk: Hartung Dáviddal, Szlávik Juli jelmeztervezővel, Kund Barbara maszkmesterrel, Duszka Peti vágóval.

A többi interjú az Inkubátor 2.0 tagjaival itt olvasható!