filmhu: Hogy állnak a dolgok behajózás előtt?
Horváth György: Úgy néz ki, hogy nagyon jól választottuk meg az új időpontot. A korábbi években, amikor kiment a több száz megkeresés, sokkal több elutasítás érkezett, most azonban nagyon sok kópiát megkaptunk, amire számítottunk. Emiatt sikerült ilyen gazdagra a program. A kópiák jönnek, az érdeklődés nagy, a honlappal időben elkészültünk. Nem nekem kéne talán mondanom, hanem bárki másnak a közönségből, a szakmából, a sajtóból, de jól állunk.
filmhu: Ez azt jelenti, hogy most hátradőlhettek?
H.Gy.: Csak kicsi, lélektani szünetek vannak egy-egy pillanatban. Amíg én itt beszélek például, a kollégáim kiköltöztetik a sajtóirodát az Urániába. A nyitóest előtt már nagyon nem lehet belenyúlni semmibe. Lehet kisebb változás, meglepetés vagy plusz vendég. Például két nappal ezelőtt még nem volt biztos, de most már tudom, hogy az egyik filmhez nem csak hogy két rendező fog váratlanul átugrani Prágából, mert ott forgatnak egy reklámfilmet, de a kópiát maga a producer hozza Amerikából. Ez a spontaneitás adja az egész ízét. Hogy ilyenre merünk vállalkozni, jelzi, a rendezvény nagykorúvá válását. 19 tagú az a stáb, ami harmadik hete gőzerővel dolgozik. Az, hogy ez a gépezet összehangoltan működjön, s a kópia megérkezzen mondjuk Szöulból, a mozikba időben eljusson, négy helyszín között ingázzon, elég tolmácskészülék álljon rendelkezésre, hatalmas munkát igényel. Mi nem tudunk arról, hogy Magyarországon lenne olyan filmszakmai esemény, ami logisztikailag ekkora feladatot jelent. Ez már majdnem olyan felfordulás, mint egy filmforgatás, annyira szerteágazó, s akkor működik jól, ha a közönség ebből semmit nem vesz észre. 
A spontaneitás adja az egész ízét
Bozóki András és Horváth György
filmhu: A külföldiek mennyire lelkesek? Mennyit nőtt a fesztivál ázsiója az elmúlt évek során?
H.Gy.: Nem állítom, hogy a fesztivál elsöprő nemzetközi hírneve miatt jönnek. Azt tudom, hogy ha úgy menne ki minden mail és megkeresés, hogy automatikusan elvárnánk mindenkit, erőnket meghaladó dologra vállalkoznánk. Ez a fesztivál még nem tart ott, ráadásul nagyjából adott az is, hogy mennyi információt képes felvenni, befogadni a média. Egyébként a francia blokknál nagy ambícióink voltak. A tervek onnan indultak, hogy Depardieu és Catherine Deneuve, aztán persze, mivel nehéz a nagy neveket megszerezni, nem sikerült egyeztetnünk. Azért mindig vannak olyanok, akik a filmjüket elkísérik. Például Jafar Panahi, a fesztivál révén repült a köztudatba, s onnantól kezdve nem kell bemutatni. Vagy Greenaway, aki a budapesti utcán sétálgatva zavarbaejtően sokat kérdezett a szobrokról. Később előállt azzal, hogy ő az Andrássy utat akarja három kilométer hosszan megtervezni installációban. Be is adott erre egy tervezetet.
filmhu: Idén lehet már nevesíteni?
H.Gy.: A mai állás szerint biztos, hogy a Northfork alkotói, a Polish testvérek jelen lesznek a budapesti gálán. Még van egy próbálkozás arra, hogy Németországból átugorjon az Egy mukkot se! rendezője, ezügyben a mai napig jönnek-mennek az e-mailek. Természetesen az esti nyilvános vetítéseken a közönség is találkozhat a vendégekkel. Ha vállalkozókedvűek, akkor ott rögtön átengedjük őket a nézőknek egy spontán kérdezz-felelek-re. Ha már valaki idejön, legyen bátor!
filmhu: És mi a helyzet a közönséggel? Mennyit fejlődött az évek során?
H.Gy.: Általában van egy ilyen fölé, mellé és rosszul értékelése a közönségnek. Egyikünk se tudja pontosan, hogy a budapesti közönség, ez a jelző megkerülhetetlen, hiszen Magyarország kulturálisan mégiscsak Budapesten adja ki a legtöbbet magából, milyen hihetetlenül jól tájékozott. Állítom, hogy nem mertünk volna ennyire felbátorodni, ennyire elpimaszodni a program összeállításakor, ha nem jött volna visszajelzés a végekről, hogy lehet. Az ambíciónk megvan, hogy akkor meríteni egy nagyot és sokat mutatni, de ha nem lenne erős hitünk abban, hogy lesz a végeken, aki fogadja, akkor az egésznek semmi értelme.
filmhu: Hogy néz ki a fesztivál utóélete? Van olyan film, aminek már eleve van magyar forgalmazója. Előfordul, hogy egy forgalmazó itt lát meg egy filmet, s lecsap rá?
H.Gy.: Nem mindig tudjuk ám, hogy ki mit vesz meg. Nem azért, mert titok, csak nem derül ki. A válogatás szempontjai nem így indulnak. Van olyan film, amit nem azért akarunk megmutatni, mert megkerülhetetlen remekmű, hanem egyszerűen azért, mert példaértékű. Visszatérve a forgalmazókra, szerintem hihetetlenül jó munkát végeznek. Magyarországon van egész Európában az egyik legszínesebb filmkínálat év közben. Valószínűleg alig van olyan film, amit ők ne láttak volna külföldi fesztiválokon, igaz, általában nem a közönséggel együtt. Ez becsapós. Gyakran előfordult már, hogy ez alapján mégis bekerült egy film a forgalmazásba, ezen kívül rengeteg filmet lehet látni a tévében. 
Lesz a végeken, aki fogadja
A megnyitón
filmhu: Nem féltetek attól, hogy túl sok a film? Nem merült fel, hogy a kevesebb több lehet?
H.Gy.: Teljesen nyitottak vagyunk, bármilyen véleményt szívesen fogadunk. Különösen az érdekelne, mit mond, aki megveszi a jegyet. Ha az a gond, hogy túl nagy a merítés, s nem láthat mindent, az rejtetten dicséret. Ne felejtsük el azt sem, hogy ez a program nagyon tudatosan van felépítve. Ezért el tudom képzelni, hogy az emberek szekciómániákusak lesznek. Ez eddig nem volt ennyire tudatos a néző részéről.
filmhu: Mi alapján válogattatok? Hogy alakul ki a program?
H.Gy.: Tavaly tavasszal gőzerővel készültünk az őszi fesztiválra. Már akkor megvolt az elképzelésünk a fő vonulatokról. Később körvonalazódott ez az Ázsia-dolog. Két-három éve tart a fesztiválokon a koreai filmek dömpingje. Emellé vettünk különböző ízeket, van thai, vietnámi, japán, kínai és honkongi mozi. A másik fő programpont az anime, ami meg azért vált érdekessé, mert volt egy nagy anime-csillagegyüttállás tavaly. Ez olyan műfaj, ahol több évig készülnek a filmek, s ritka, hogy egy évben ennyi erős film szülessen. Ez a 18-as ázsiai szekció szerintem most bárkinek dicsőségére válna Európában. Az eredeti tervek között szerepelt rendezői retrospektív is, de ha még az is itt lenne, akkor az már 80 filmet jelentene, ami már végképp sok lenne a befogadónak. Szerettünk volna latin-amerikai blokkot is, mert izgalmas, ráadásul kevéssé ismert dolgok jönnek abból a térségből, de már közben látszott, hogy kár ezt elaprózni.
filmhu: Műfajilag hogy oszlanak meg a dolgok?
H.Gy.: Hihetetlenül izgalmas dolgok történnek a dokumentumfilm világában. Érdekes látni, hogy a dokumentumfilmezés a világban másféle eszközökkel operál, mint nálunk. Vannak elképesztően fondorlatos megoldások, animációs betétek, bonyolult narrációk – egyszerűen erre fel kell hívni a figyelmet. Máig büszke vagyok arra, hogy A háború ködében, ami két éve szerepelt nálunk, Oscar-díjat kapott.
filmhu: Kisjátékok?
H.Gy.: És akkor még rá lehetne kérdezni, hogy magyar kisjáték, egyáltalán magyar film? Lehet, hogy növögetünk, de ekkorák még nem vagyunk. A magyar filmet igazából kisjátékfilmmel szerettük volna reprezentálni, s felmerült, hogy csinálunk egy válogatást abból, amit a Szemlén láttunk, aztán jött az, hogy nem csinálunk válogatást, hiszen már volt a Szemlén, valódi újdonságot pedig nem tudunk mutatni. Közben mégiscsak azt érezzük, hogy a magyar filmben a legkomolyabb ígéretek ebből a műfajból jönnek. Ráadásul a hazai filmesek közül nagyon sokan szeretik a fesztivált, s az ember szeretné például az ő új filmjüket premierként bemutatni, de ez nehéz. Sokféle elkötelezettségük van, illik odaadni a Szemlére, a külföldi fesztiválokra, s akkor az ember meghajol a szakmai önérvényesítő akarat előtt. De azért tudok olyan alkotásról, ami ha tegnap elkészült volna a végleges vágással, itt lett volna a premierje. Mert ez is változóban van, ahogy a Titanic is. Egy fesztivál elevenen reflektáló program. Pulzál, mert organikus. Autonóm módon szerveződik, viták között születik a program. Nem az én ízlésemet tükrözi, s ez nagyon fontos.
filmhu: Mi lett volna, ha több pénzt tudtok rászánni?
H.Gy.: Speciális helyzetben vagyunk, mert a fesztivál napjai alatt dönt az egyik kuratórium, a fesztivál utáni napokban pedig az MMA, tehát most először elevenen láthatják, hogy mit csinálunk. A program egyébként nem lenne nagyon más. Ha több pénzünk lenne, a fő célunk, hogy évközben legalább néhány embernek biztosítsunk minimum egy félállást. Hogy ne legyen arról szó, hogy muszáj valamilyen állást elvállalnia, s nélkülöznünk kell a szaktudását. Ez létfontosságú. Ezen kívül az eredeti tervek szerint több vendég lett volna, s nyilvánvaló, hogy a fesztivál kiállításában, például a mozik külbecsében lennének finomítások. Mivel a pénzzel vigyázni kellett, most nincs a mozik homlokzatán hatméteres molino, nincsenek nagy figyelemfelhívó belső táblácskák, visszafogottak és szerények a stábbérezések, rengeteg önkéntessel dolgozunk, akik a legszerényebb órabérért is lelkesen dolgoznak, csak egyszerűen azért, hogy a film közelében lehessenek. Vannak olyan főstábtagok, akik fejhallgató-osztogatóként kezdték, úgyhogy lehet, hogy a mostani önkéntesek közül kerül ki az utódom.
filmhu: Említetted, hogy még csak ezután döntenek a kuratóriumok. Hogy lehet erre felépíteni egy ekkora apparátust?
H.Gy.: Van olyan része a fesztiválnak, ami bartellek és támogatók révén eleve adott. Aztán van olyan része, ami könyörtelenül beömlik számlákon. Ezeknek egy részét már holnap ki tudom fizetni, mert van fedezetük, más részüket a megítélendő támogatásukra alapozzuk. Azért annyi együttműködés van a kuratóriumokkal, hogy nagyjából tudom, mennyivel számolhatunk, ráadásul kaptunk előkészületi előleget, ami korábban nem létezett. Voltaképpen ez mentette meg a fesztivált.
filmhu: Most hogy új időpontra csúszott a fesztivál, marad a tavasz?
H.Gy.: A fénybe menni, a csinosodásba, meg a szoknyák rövidülésébe, az általános közérzetnek is jobb, meg a fesztiválhangulathoz amúgy is hozzátartozik ez az ismerkedős, barátkozós dolog. Nagyon fontos, hogy tényleg könnyebben jutottunk kópiákhoz. Nem állítom, hogy ebben a pillanatban nem zajlik a világon filmfesztivál, de hogy sokkal kevesebb, mint az eredeti időpontban, az egyértelmű. Amikor elindult ez az egész, naiv is volt meg járatlan a világ dolgaiban. Nem tájékozódtunk pontosan. Ráböktünk a naptárra, hogy körülbelül ekkora tudjuk összehozni, s nem vettük észre, hogy ez nagy fesztiválokkal ütközik: Varsó, Viennalé, London előtt, Milánó alatt.
filmhu: Ugyanakkor Magyarországon sok filmes történés esik erre az időpontra…
H.Gy.: A kulturális dolgokból soha nem elég. Igen, építsünk még három művészetek Palotáját, és alakítsuk át a raktárakat meg a gázgyárat! Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy ez a város nekünk szerethető maradjon. A bőségtől soha nem kéne félni. Tessék ott hagyni a tévét, elmenni, mozogni, kultúrában sétálni és élni!
