Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Török Zoltán: Azt hiszem minden természetfilmesnek vannak úgymond kötelező körei. Izland ilyen - talán magától értetődően. A film nagy kihívás volt, mivel nem szerettem volna csak a szokásos kliséket leforgatni (vulkán, jég, gejzír). Célom inkább a sziget állatvilágának bemutatása volt, az hogy miként élte túl a brutális természeti környezet és a talán még brutálisabb ember támadásait. Ám a gond az volt, hogy az izlandi állatvilág épp ezért rettenetesen rejtőzködő és félénk…
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
T.Z.: A barátnőm meg én – ki mással lenne szívesebben az ember összezárva egy terepjáróban hosszú hetekig? Néha besegített a forgatásba egy izlandi barátom is, főleg amikor dramatizált jeleneteket vettünk fel helyi színészekkel. Különben egyszer egy neves magyar természetfilmes azt mondta, hogy ezt a filmet biztos bazi nagy stábbal forgattuk le…
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
T.Z.: A költségvetés hazai viszonylatban magas volt, de hát végül is több évig forgattunk a világ legdrágább országában! Több nagy külföldi tv társaság is beszállt illetve az EU Media Plus programjától is kaptunk támogatást. Időközben azonban az a cég, amelyikkel a forgatást elkezdtem tönkrement (nem emiatt) és végül a saját produkciós cégem saját finanszírozásban fejezte be a filmet.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
T.Z.: Éjjel egykor autózik az ember egy fjord mellett futó kacifántos úton és egyszer csak az út mellett alig tíz méterre felugrik a tengerből egy bálna kitátott szájjal. Fék, tolatás. Bálna még midig ott. Erre elővettük a kamerát és a vagy fél órát filmeztük a tőlünk alig pár méterre táplálkozó hatalmas állatot a sarkvidéki nyár éjszakai világosságában. Izlandi ismerőseink el sem akarták elhinni, ez ugyanis nem éppen mindennapos arrafelé sem, de hát a filmben is benne van a jelenet, meg lehet nézni.
Izlandi szulák
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
T.Z.: A turisták, akik mindig elaléltak az izlandi természettől…
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
T.Z.: Papp Gábor Zsigmond filmjeit mindig érdeklődve várom és sokat olvastam Gyarmathy Lívia orvhalászos filmjéről is, kíváncsi vagyok rá.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
T.Z.: Nehogy már tippeket adjak a zsűrinek!
Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
T.Z.: A legjobb, amikor a sirályhojsza azt mondja, hogy kvak-kvak-kvak.
Legrosszabb: A XVIII. században, amikor a Laki vulkán kitört egy pap „tűzmisét” celebrált, hogy megállítsa a lávát. A filmben őt alakító izlandi színész, ha jól értem azt mondja: „Ratin veihlemem kirka” Ezt nem tudom pontosan mit jelent, de nem hangzik túl jól, tekintve a körülményeket.
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
T.Z.: Kitaláltam, hogy az észak-amerikai és európai kőzetlemez között húzódó árokban egy viking lovagol az akkori parlament ülésére (igen, az izlandiaknak ezer éve van országgyűlésük!). Felbéreltünk egy steadycam-es srácot, akinek a ló előtt kellett futnia – hátrafelé. Nem sikerült elsőre, mert valami sziklába mindig belerúgott szegény. Legalább hatszor futotta le a távot – a cucc volt vagy 50 kiló – de mindig volt egy zökkenő a felvételben. A végén meg esni is kezdett. De megcsináltuk!
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
T.Z.: Ez egy természetfilm tévéknek. Nem küldjük Velencébe az tuti…
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
T.Z.: Telt ház. Csak van már annyi természetfilm- és Izland-mániás!
Filmhu: 40 éves lett a szemle, mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
T.Z.: Sajnos, mivel főleg külföldön dolgoztam ezért csak nagyritkán jutottam el a Szemlére. De Forgács Péter Fekete Kutya című filmjétől annak idején dobtam egy hátast, eléggé bejött. De nagy hatással volt rám Pigniczky Réka Hazatérés című filmje is.
A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható
Képek a filmből
Előzetes:
