Jihlava: "Elsődleges a megújulás"

Jihlava „mássága”

A fesztivált három fiatal hozta létre 12 évvel ezelőtt, és erre saját igényük motiválta őket. Dokumentumfilmezést tanultak, és arra döbbentek rá, hogy nem férnek hozzá a műfajban született filmekhez, sem a maiakhoz, sem az elődökéhez. Marek Hovorka, az egyik alapító, aki még ma is nagyon fiatal, mára a fesztivál igazgatója lett. Azóta körvonalazódtak a céljai: olyan fórumot akar teremteni, ahol az igazi „kreatív dokumentumfilmek” lehetőséget kapnak, a „kreatív dokumentumfilmesek” pedig támogatást.

Itt zajlott a fesztivál

Marek Hovorka: Hát igen, ez igaz, de mi arra szoktuk használni a műfaji elnevezést, amikor a film alkotója nem megrendelésre, nem egy televízió egzakt igényeit szem előtt tartva készíti el filmjét, hanem csak a saját művészi elképzelését.

Filmhu: Miben újult meg idén a fesztivál?

M. H.: A legfontosabbnak azt tartom, hogy indítottunk egy ún. kísérleti versenykategóriát Fantáziák címen. Ezek a filmek a fikció és a dokumentumfilm határmezsgyéjén járnak, és szerintünk nagyon fontosak. E fesztivál számára elsődleges a megújulás, az újabb és újabb művészi megoldások keresése, aminek nem a televízió a helye, hanem a mozivászon.

Filmhu: Amikor valaki értékes filmekről beszél, rögtön hozzáteszi, nem „tévéfilm”. Levon egy film értékéből, ha televízióban látható? Azt hinném, az minden rendező álma, hogy a televízión keresztül a legtöbbekhez eljusson a filmje.

M.H.: Másról van szó. Ha egy film egy fesztiválon megjelenik, és felhívja magára a figyelmet, akkor a tévétársaságok is megvásárolhatják, és ez nagyon fontos. Amikor azonban egy televízió rendel meg egy dokumentumfilmet, általában nagyon merev, művészi szempontokat figyelmen kívül hagyó feltételeket diktál. Ezért felbecsülhetetlen egy-egy ilyen fesztivál szerepe.

A középpontban a kreativitás, a megújulás áll

Filmhu: Mit gondol, a televíziók részéről nem fair diktálni feltételeket?

M.H.: Természetesen előfordul, hogy egy filmnek jót tesz, ha lerövidítik, de az nem helyes, hogy sok tévés döntéshozó termékeknek tekinti a dokumentumfilmeket, és nem művészi alkotásnak. Ez felháborító.

Filmhu: Miben különbözik ez e fesztivál a többitől, például a legnagyobb európai dokumentumfilmes fesztiváltól, az amszterdami IDFA-tól?

M. H.: A fő különbség, hogy itt nem az eladhatóság, a piaci értékesítés a fő szempont, hanem hogy olyan filmeket lássanak a nézők és a szakma, amelyek meglepik őket, megváltoztatják a gondolkodásukat. Ezt tükrözi a fesztivál mottója: „Gondolkozz filmen keresztül!”