Géczy Dávid rendező / Werkfotó: Sós Zoltán
“A bűvészet nagyon érdekelt gyerekkoromban, már egész koránról emlékszem például Giczi Istvánra és a lányára, akik sokat turnéztak, és egy-egy alkalommal elkisérhettem őket az édesanyám jóvoltából. De én magam nem vagyok ennyire ügyes, hogy ezt csináljam.” A téma néhány évvel ezelőtt merült fel újra a rendezőben, így többször is pályázott a bűvészet világáról szóló dokumentumfilmmel, de támogatást végül a kifejezetten Rodolfóval foglalkozó tervnek szavazott meg a Nemzeti Filmintézet televíziós döntőbizottsága. 11 millió forintot kaptak a film elkészítésére.
Géczy Dávid a film kapcsán ismerte meg az elismert bűvészt, Kelle Botondot, aki az alkotótársává vált. “Ő keresett meg, miután észrevette, hogy én csinálom a Rodolfo-filmet, és jelezte, hogy nagyon szívesen részt venne benne. Rájöttem, hogy lenyűgözően sokat tud Rodolfóról, így megkértem, legyen a film szerkesztője. Nagyon összebarátkoztunk, a dokumentumfilm mellet egy Rodolfóról szóló játékfilm forgatókönyvén is elkezdtünk együtt dolgozni.”
.jpg)
Rodolfo 1933-ban / Fotó: Museum-Digital
Rodolfo két leghíresebb száma a pengeevés és a tolvajlás volt. “Az Arizona mulatóban nagy műsorszámnak számított a pengeevés, ami abból áll, hogy az előadó beveszi a szájába a pengéket és a végén egy fonálon keresztül kihúzza őket. A zsebtolvajlást pedig ő csinálta itthon a legjobban, még nadrágtartókat is képes volt meglovasítani. Ez egy bosszantó műfaj, az emberek ki szokták kérni maguknak, ő kifejezetten pimaszul csinálta, mégsem volt soha ellenszenves. Mindig örültek neki, ha ellopott tőlük valamit, pedig a férfiakat még pofozgatta is. Állítólag volt egy alkalom, hogy fegyvert talált valakinek a nadrágjában, de azt gyorsan vissza is csempészte.”
A Vigyázat, csalok! a kezdetektől egészen az 1987-ben bekövetkezett haláláig követi Rodolfo karrierjét. “Van egy fontos pont a gyerekkorában, ahonnan mi is elindulunk. Kimentett a Dunából egy fuldokló kínai gyöngyárust, aki hálából megtanította az első trükkjére. Elég szürreális történet, és valószínűleg csak marketingfogás volt, de kevés magyarnak indul ilyen jól az életrajza.” A rendező hozzátette, hogy az efféle imázsépítés egyébként jellemző volt a külföldi bűvészekre is, Harry Houdini például többféle változatott adott elő arról honnan jött, és ezek között a magyar származását csak a világháborút megelőzően hangoztatta szívesen.
Werkfotó: Sós Zoltán
Rodolfo személyében első sorban a kalandos életút fogta meg a rendezőt. “Elképesztő, hogy valaki a nyolcadik kerületbe szülessen, aztán eljusson oda, hogy uralkodóknak bűvészkedik, és a korszak leghíresebb előadói mellett lépjen fel Párizsban.” De hiába a világhírnév, származása miatt Rodolfót a ‘40-es évek elején itthon háromszor is munkaszolgálatra vitték.
“Kicsit hipochonder volt, hihetetlen módon vigyázott saját magára, a haját például annyira féltette, mindig hajhálóban aludt és motorossapkát hordott. A munkaszolgálatban is kesztyűben ásott, hogy a kezei véletlenül se menjenek tönkre. Miközben épp tiszteknek mutatott kártyatrükköket, felrobbant mellette egy gránát. Betemette a törmelék. Kiásták, mielőtt megfulladt volna, viszont nagyon leromlott az egészségi állapota. Végül a felesége, Olga mentette ki a munkaszolgálatból. Sok követ megmozgatott ezért, de Rodolfónak befolyásos barátai voltak, köztük Latabár Kálmán. Kiküldtek érte két embert a frontra, beültették egy kocsiba és hazahozták” – mesélte a rendező.
Rodolfo karikatúrája egy szórólapon / Fotó: Kecskeméti Katona József Múzeum/Museum-Digital
A film struktúrájájáról megtudtuk, hogy gerincét interjúk fogják adni, ezekből a beszélgetésekből rajzolódik ki az élettörténet. Az interjúalanyok között Rodolfo lánya, Gálvölgyi Judit, veje, Gálvölgyi János, és az unokák is szerepelnek, megszólal a bűvész több korábbi munkatársa, szakértők, valamint a kétszeres magyar bűvészvilágbajnok, Hajnóczy Soma, Juszt László és Molnár Gergely is.
Archív felvételek és játékfilmes rekonstrukciók is helyet kapnak: “Hál’ Istennek Rodolfo életét elég jól dokumentálta a média, gyönyörű fotók, tévéinterjúk, előadás részletek állnak rendelkezésünkre. Emellett rekonstruáljuk a 30-as évek revü világát, a Moulin Rouge és az Arizona mulató közegét, a munkaszolgálatot és az idős kort, beleértve romantikus halálát feleségével.”
Dávid azt is megosztotta velünk, hogy ő melyik bűvészmutatványt tudná előadni: “Lusta voltam trükköket tanulni, de egyet tudok. Botond biztos azt mondaná, hogy ennél nincs szakállasabb: amikor kártyasimogatással megpróbálod kitalálni, hogy melyik lapot választotta ki a kedves érdeklődő. Ez úgy működik, hogy megkevered a kártyát, ő rámutat egy lapra, kihúzza, de megkéred, hogy ne mutassa meg neked. Te hátulról fogod meg a lapot, elvileg nem látod, mi van rajta. Elkezded dörzsölni a lap hátsó oldalát, gondolkozol egy kicsit, aztán kimondod, hogy melyik lap van a kezedben. Ezt úgy csinálja az ember, hogy egy nagyon kicsit megrogyasztja a lapot, így az alsó ikon láthatóvá válik hátulról.”
Werkfotó: Sós Zoltán
A film forgatásának már a végére értek, hamarosan belekezdenek a vágásba. “Most van Rodolfo születésének 110. évfordulója, úgy kaptuk a megbízást, hogy idén el kell készüljünk vele, így őszre szeretnénk befejezni. Reméljük, hogy több tévécsatorna is vetíteni fogja. Hivatalosan 52 percesnek kell lennie, de Botonddal egyre inkább úgy érezzük, hogy a sok izgalmas történet miatt egy hosszabb változat is készülhetne belőle.”
A Vigyázat, csalok! A Focusfox gyártásában, az NFI támogatásával készül. Rendező-operatőre Géczy Dávid, szerkesztője Kelle Botond, vágója Grünvalszky Ágnes, producere Ferenczy Gábor és Muhi András.
