Ujj Mészáros Károly 3 (történet a szerelemről) három rövid, de igazán tömör és sokatmondó szösszenet a szerelemről. Az első történetben egy pár anyagi gondok miatt már elfelejti az összetartozás melengető érzését, de egy hajnali órán az autóban elfogyasztott sajt visszahozza a szeretet és összetartozás érzését. A másodikban egy kiegyensúlyozott, boldog házasságban élő férfi hétköznapjait zaklatja fel egy váratlan telefonhívás, és a már elfelejtett szerelem felbukkanása. A férfi próbál kemény és higgadt maradni, hiszen sínen az élete, mégis megkönnyezi a volt kedves hangját és a hozzá fűződő szép emlékeket. (Az már nem derül ki, milyen lett volna, ha….) A harmadikban azzal az ötlettel játszadozik a rendező, hogy milyen az, ha egy idegen nő költözik egyik napról a másikra a lakásunkba. Az egész mégis úgy hat, mintha már rég együtt lennének, csak a férfi kilépne a mindennapok rutinjából, és kívülről kezdené figyelni saját kapcsolata eseményeit. Jó az ötlet, kár, hogy kétértelműen van tálalva. Az első két patikamérlegen kimért, remekül szerkesztett és adagolt történet után a lelemény itt csak kuszaságba fullad.
A Farkasember Vécsei Mártontól, címe ennyi erővel söröskorsó is lehetett volna, a történetben ugyanis semmi nemű utalás nem történik a farkasemberre. A kisfilm egy családi vakáció realista ábrázolása, annak minden negatívumával együtt. Az anya, bár jó nő, azért már mégiscsak elsősorban anya, de a férfi nem igazán nőtt fel az apaszerephez, és szemmel láthatóan unja, mind az anyát, mind a gyerekeket, mind a Duna-parti idillt, így ideje legnagyobb részét a kocsmában szkanderozással és más nőkkel a bokorban szeretkezve tölti. Mikor egyik fia meglátja őket a susnyásban, még ő kap egy megfelelő erővel és lendülettel intézett jobbost. Vécsei hitelesen és megfelelően realistán jeleníti meg a széthullóban lévő családi viszonyokat, kár, hogy semmi újat nem tesz hozzá, sem képileg, sem gondolatilag.
 |
| Unja az anyát, a gyerekeket, a Duna-parti idillt |
A Végh, Stefanovics, Kálmánchelyi hármas Öszödik pecsét-je méltó folytatása a Legkisebb film a legnagyobb magyarról-nak és a Libiomfi-nak. Az Öszödik pecsét-ben a Spektrum és a National Geographic kulturális oknyomozó filmjeinek stílusában dolgozzák fel az elmúlt évek politikai eseményeit. Belorussziából indul a szellemes történet: egy híres és elszánt Michelangelo-kutató, Inge Höngeborg annak ered a nyomába, hogy mi köze Mona Lisának, „Puszredámusznak” a csendes-óceáni delfineknek és az ufóknak az öszödi beszédhez, és a rejtélyes augusztus 20-i eseményekhez. A szövevényes ügybe belekeveredik még Clinton, és az ő kutyája Klingon, Viktor Viktorov KGB-ügynök és feltaláló, Bush, az Angyali üdvözlet és még sokan mások. A mesterhármas az animáció, a kézikamera, és persze nem kevés lelemény segítségével megalkotta eddigi legjobb teljesítményét. Senki ne lepődjön meg, ha a filmet nézve – akár a politika zűrös világát figyelve -- elveszítené a fonalat, nagyjából ez a cél, nem a megértés, de legalább jót derülünk rajta.
Nemes Csaba Remake-je is a közelmúlt politikai eseményeire reflektál. Az animációs álmesék, és Németh Juci remek zenéje újra idézi és újragondoltatja velünk a 2006. október 23.-i eseményeket. A vásznon érezhető a kreativitás, az együtt gondolkodás, a koncepció, és a tehetséges, mindenféle műfajból érkező alkotógárda remek csapatmunkája. A baj az, hogy ez így egyben túl tömény, sokat markol, és így együtt nehezen befogadhatóak a tankok, a combino, az Árpád-sáv és az MTV ostroma. Külön-külön többet mondanának el az egyes alkotások, mint egyben.
