Otthon
Idén nem csak a diákfilm kategóriában, hanem a kisjátékfilmek tekintetében is a MOME-s animációk uralták a terepet. Gelley Bálint Otthon című 2012-es diplomafilmje érzékenyen adaptálja Bodor Ádám Tanyai lány című novelláját. Bakos Barbara bájos és megrendítő, ám dramaturgia szempontból talán kicsit aránytalan alkotása, a Hölgy hosszú hajjal szintén a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen készült diplomamunka. Akár csak Herman Árpád Sajnálom című abszurdja, amelyben egy baleset két áldozatának sajátos diskurzusát követhetjük végig.
A Dipendenza, amely szintén tavalyi diplomafilm, elnyerte a Legjobb első film és a Kritikusok különdíját is. A Horváth-Molnár Panna és az SZFE-n forgatókönyvíróként is végzett Zomborácz Virág közös alkotása egy halpiacon játszódó szerelmi háromszög történetét szavak nélkül meséli el, groteszk módon érzékelteti a másik embertől való függés természetét.
A Nyuszi és Őz előzetese
Vácz Péter Nyuszi és Őz című animációja, amely talán több is, mint diplomamunka, februárban megkapta a Magyar Filmkritikusok díját, az Annecy animációs fesztiválról pedig a legjobb diákfilm díjával tért haza. Bájos, gyerekek számára is élvezhető módon, a két- és három dimenzióval való játékkal mutatja be a két hős kapcsolatának buktatóit. Az alkotás elnyerte a Legjobb rövidfilm díját az idei fesztiválon.
A KAFF Nagydíját, és a Filmkritikusok díját a különleges krétaanimációiról már jól ismert Csáki László (Darazsak, Ludak, Körtefa, illetve Péterffy Bori videoklipek) hozta el. Az Ambrose Bierce írásából készült adaptáció, a My name is Boffer Bings fekete alapon fehér krétavonalakkal mozgó látványa érzékletesen ábrázolja a kapzsiság mindenen átgázoló, az emberéletet semmibe vevő félelmetes világát. A rendező négy évig készítette az alkotást, amelynek minden kockáját kézzel rajzolta meg.
Grimm Café
Szirmai Márton (Szalontüdő, Süllyedő falu, Legenda) első animációs filmje, a Grimm Café nyerte a Gyermekzsűri díját. Az eddig illusztrátorként dolgozó Agócs Írisz által megrajzolt bájos figurák mind jól ismert mesehősök, akik már idősen mesélnek arról, hogy valóban boldogan élnek-e, amíg meg nem halnak. A látványvilágért Falvay Miklós felelt.
A Három nagymamám volt című animáció rendezője Glaser Katalin, a legutóbbi KAFF-on Fin című filmjéért elnyerte a fesztivál Nagydíját. Az alkotó most saját nagymamáinak történetein keresztül mutatta meg, hogy azok a családtagok, akiket csak idős korukban ismerhettünk meg, milyenek voltak fiatalon, és milyen nagy hatással is vannak a személyiségünkre. Glaser Katalin ezzel az animációjával idén a Legjobb forgatókönyvért járó díjat és az Országos Diákzsűri díját kapta meg.
Három nagymamám volt
A Diákfilm szekcióban is természetesen túlnyomó részben a MOME diákjainak animációi szerepeltek (Szörnycsapda, Space hip, Zséman), de a BKF két éve alakult animáció szakáról (Redtime, Szieszta, Teadélután), és az Illyés Művészeti Akadémiáról is kerültek be vizsgafilmek a versenyprogramba.
A TV-sorozatok kategóriában a Bogyó és Babóca, a Magyar népmesék, a Boxi, A világlátott egérke és az Egy komisz kölyök naplója című sorozatokból több epizód is versenyzett. Túlnyomó részt a Kecskemétfilm mesefilmjei voltak láthatók ebben a szekciójában.
Nézd meg Csáki László filmjének előzetesét!
Idén két alkalommal tartottak szakmai konzultációt, amelynek eredeti célja elsősorban a magyar versenyprogram alkotásainak elemzése volt, bár valószínű a korai időpont miatt kevés rendező vett részt az eseményeken. Első alkalommal Ulrich Gábor a Tulipán alkotója, Tóth Pál a Zápor rendezője, és Szoboszlay Péter a Gyerekek vörös tájban című vegyes technikával készült mű megalkotója jelent meg a konzultáción.
Második alkalommal Bárdos Attila 2012-es MOME-s diplomafilmje, A hókirály került először terítékre, amely ugyan Mikszáth egy igen erőteljesen politikai hangvételű írásán alapszik, ám az alkotó inkább a kisiskolás korosztályt célozta meg az animációval.
A Grimm Café rendezője, Szirmai Márton, aki az élőszereplős kisfilmek világából érkezett a fesztiválra, arról mesélt, hogy milyen különleges élményt jelentett neki ez a teljesen más típusú filmkészítési módszer.
Báron György vezette a konzultációt (fotó: Banczik Róbert)
Ulrich Gábor másik versenyben lévő filmje, a Mit kell tudni a kutyaidomításhoz A tulipánhoz hasonlóan szintén irodalmi ihletettségű, hiszen Hajas Tibor művét dolgozza fel. Ulrich elmondta, hogy bár sokszor dolgozik irodalmi művekkel, nem szeretne csupán illusztrátorként funkcionálni, inkább arra ösztönözné a nézőket, hogy gondolják tovább a filmben felvetett kérdést, ezért is használ gyakran több ellentétes réteget a filmjeiben.
A konzultáción megjelent még Horváth-Molnár Panna, aki szintén 2012-es MOME-s diplomamunkájával, a Dipendenza-val versenyzett a programban. Horváth-Molnár elmondta, hogy a MOME és AZT-Media korprodukciójában készült diplomamunka rendező társásnak (Zomborácz Virág) egy évek óta meglévő filmötletén alapszik, amelyet azonban több ponton meg kellett változtatni ahhoz, hogy a rajzolt világban jól működjön. Hozzátette, hogy amikor először olvasta a könyvet, rögtön megfogta a hangulata, amely emlékezette őt a hozzá közelálló észt filmekre, különösen Priit Parn alkotásainak atmoszférája lengte körül.
Fülöp József hozzászól (fotó: Banczik Róbert)
A Báron György vezette konzultáció második felében az animáció jelenlegi helyzetének kérdése került terítékre. Ulrich Gábor animációs rendező szerint az előző évekhez képest feltűnő volt a mezőnyben a kísérleti szerzői filmek számának csökkenése, és úgy érzi, hogy főleg az idősebb generáció érdeklődik az ilyen típusú témák iránt. Muhi Klára filmkritikus hozzátette, hogy ő már a MOME-s filmek többségében is észleli a szerzői próbálkozásokat, másfelől pedig úgy érzékeli, hogy az animáció klasszikus formájában nehezen ér el a közönséghez.
Fülöp József animációs rendező és a MOME animációs tanszékvezetője elmondta, hogy nem csupán a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, de a BKF animációs diákjai munkáiban is érzi az igényt a világteremtésre, továbbá nem gondolja, hogy a művészi érték és a közönségsiker kizárnák egymást, hiszen a régi magyar rajzfilmek esetében is gyakran előfordult, hogy a közönségsiker mellett, fesztiválokról is díjakkal érkezetek haza az alkotások. Fülöp lényegesnek tartja, és diákjainak is hangsúlyozza a transzmédia fontosságát, hiszen huszonegyedik században nem szabad csupán szerzői animációban gondolkodni, meg kell találni azokat a felületeket (internet, számítógépes játék stb.), ahol az animáció jelen van. A tanszékvezető a problémát elsődlegesen kevésbé az állami támogatás hiányában (hiszen ma már bárki tud otthon egy számítógéppel egyedül is animálni), hanem a bemutatkozás felületének, és az animációs produceri képzés hiányában látja.
A díjazottak (fotó: Banczik Róbert)
Haris László, az előzsűri tagja beszámolt arról, hogy az előválogatásnál a legerősebb tapasztaltuk az volt, hogy kevés az egyedi alkotás és úgy gondolja, hogy ez összefügg a megfelelő finanszírozás hiányával. Azonban nagyon örültek a sok beérkező vizsga- és diplomafilmnek, és annak, hogy a MOME-n és a BKF-en ilyen kiváló utánpótlás tanul. A zsűri egyik tagja, Buglya Sándor hozzátette, hogy az animációs filmgyártás legnagyobb problémáját a műhelyek feloszlásában látja, hiszen azok önmagukban megoldották a produceri kérdést.
A magyar versenyprogram vetítései az egy hónapja átadott új kecskeméti konferenciaközpontban kaptak helyet, amely azonban sajnos profi filmes felszereltségének hiánya (a vászon nagysága, a hang minősége, és a nézőtér kialakítása) miatt nem tudott versenyre kelni a korábbi évek helyszínével.
A díjazottak teljes listája itt olvasható el.
