A díjátadót Kisfaludy András filmrendező, a MADE elnöke nyitotta meg, amelyben kifejtette a díjazás elveit. Az elsődleges szempontnak azt vallják, az értékelésnél a lehető legjobban ki kell zárni a szubjektivitást.  „Most ugyan nem az Aczél elvtárs féle három T dolgozik, mégis könnyen előfordul az – a szubjektivitás miatt –, hogy meggondolatlanul hoznak döntést valami mellett, vagy ellen. A mi szerepünk, hogy ezen az állapoton valamelyest segítsünk.” Ennek szellemében zajlott a filmek értékelése, a versenybe került hatvan filmből egy hattagú zsűri választotta ki a legjobb ötöt, amelyet az idei filmszemle által bezsűrizett filmek, illetve a tavalyi év reprezentáns munkái közül a legjobbnak talált. Ebből az öt munkából választották ki pontozásos rendszer alapján az idei legjobbat és a különdíjas alkotást. Minden film maximum öt pontot kaphatott, minden zsűritag pontozott, a részeredményeket összeadva jutottak végeredményhez.

Litauszki János: Cérnaszálon

Különdíjban Litauszki János rendező részesült,Cérnaszáloncímű munkájáért. Nádasy László méltatta a különdíjas alkotást és a rendezőt. „Aki készített már dokumentumfilmet, az tudja, hogy a beszorított, nehéz helyzetben levő embereket milyen nehéz megnyitni. János nagyon ért ezeknek az embereknek a nyelvén. Minden egyes megnyilvánulásukon látszik a bizalom és őszinteség. Ez egy különleges képesség, amit a szakmában csak nagyon kevesen tudnak. Ennek eredménye ez a hitelesség, mely a filmjeit időtállóvá teszik.”

Litauszki János megköszönte és kifejtette, bár kapott díjat élete során, ezt érzi a legfontosabbnak, mert ilyen jellegű szakmai elismerésben még nem volt része. „Az embernek borzasztó nagy szüksége van arra, hogy legyen valamiféle visszacsatolás, amely erősíti benne, bennünk azt az érzést, hogy érdemes dolgozni, egy olyan világban, ahol minden szép lassan elbulvárosodik. A dokumentumfilm azonban megmaradt ebben a hatalmas tengerben szigetnek, nekünk pedig minden áron folytatni kell a szélmalomharcot, s a munkát. Camus mondta egyszer, ha nincs remény, akkor ki kell találnunk. Nekünk, magunknak is ki kell találnunk, hogy változzon és idővel jobb legyen a helyzetünk.”

B. Révész László: Diogenész hordót keres

Dénes Gábor laudációjában szintén arról beszélt, mennyire fontos az elismerés, a szakmai értékelés. A rendező méltatta a Kamera-díj kitüntetettjét, B. Révész Lászlót, aki a Diogenész hordót keres című munkájával érdemelte ki a MADE elismerését. Dénes Gábor ekképp elmélkedett a filmről: „A film alkotói nem használtak különleges hatásokat vagy speciális effekteket, csak empátiát és mélységes alázatot a téma, a szereplők iránt. Nem használtak mást, csak a dokumentumfilmre jellemző igazságkereső és kitartó jelenlétet. Néhány ember arcát megmutatva, tükröt tartanak a társadalomnak. A szemekben, a ráncokban, az arcokban minden ott van. Egy portré a reménytelenségről, sorsszerűségről, melynek mi is részesei vagyunk. Egy film ennél többet nem is tehet.” B. Révész László megköszönte a díjat, felolvasott egy napilapból egy a filmjéhez kapcsolódó cikket, és ő is reagált a dokumentumfilm helyzetére, a finanszírozási és forgalmazási elvek felemás helyzetére. Úgy véli a dokumentum-filmesek egyszerre kapnak hideget és meleget, ha erről a kérdésről van szó, majd hozzátette: "harcos pesszimizmussal nézek a jövőbe és azt javaslom, tartsuk szárazon a puskaport."

Az öt nominált alkotás:

Ikrek, Bálint Artúr filmje
Moszny, Lakatos Róbert filmje
Ismeretlenek, Gulyás János filmje
Cérnaszálon, Litauszki János filmje és
Diogenész hordót keres, B. Révész László filmje