31 éves vagy, IMDb-n csak rendezői kreditből 15 van a neved mellett. És ehhez még hozzáadódik sok más, például számos külföldi produkciónál voltál produkciós asszisztens. Akkor vagy boldog, ha filmezhetsz?
Akkor, ha rendezhetek. Szeretek megálmodni egy filmet, a forgatást és az utómunkát is élvezem. Azzal kelek, hogy filmet kell csinálni. Nálam ez nagyon korán, óvodában kezdődött, akkor találtam ki, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Mi történt az óvodában?
Volt egy dajkám, aki vigyázott rám. A fia egy esztergályos srác volt, akit Nagytesónak hívtam és akinek volt egy több száz VHS-ből álló gyűjteménye, amire négy évesen rászabadultam, és bármit, korhatárra való tekintet nélkül szabadon nézhettem.
Nyíracsádon nőttem fel, Nyírábrányban jártam általános iskolába, 7-8 éves koromban kézbe vehettem apám videokameráját, és elkezdtem az unokatestvéreimmel és a velem egykorú szomszéd gyerekekkel Jean-Claude Van Damme-filmeket forgatni a homokbányában, a nagynéném játékboltjából kapott leselejtezett műanyag fegyverarzenállal.
Karácsony Péter a Friss Húson kapott díjjal
Hány éves voltál, amikor az első olyan mozgóképet elkészítetted, amit mai fejjel is filmnek hívnál?
Tizenhét. Ez volt az első komolyabb rövidfilmem, de nyilván ma már nem mutogatnám senkinek. A debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatára jártam, és Ady Endre születésének évfordulóján minden évben vetélkedők vannak az osztályok között, és ez a film a médiaversenyre készült.
Sikert arattál vele?
Igen, nyert vele az osztályom. Ez egy Ady Endre versfilm volt, és az volt a címe, hogy A halál rokona. A média mellett más versenyben is részt vettem, slambucot főztem, meg énekeltem is. Gimnázium végén már egy nagyjátékfilmet is leforgattam, A hullamosó szerelmét, aztán egy másikat, az Around Hellt, amit a Grindhouse ihletett. Volt egy tanárom, aki azt mondta, minden ilyen marhaságot ki kell rendeznie az embernek magából. Quentin Tarantino nagy hatással volt rám abban az időben.
Nem elég, hogy a korai munkáid stílusán egyértelműen érződik a Tarantino-rajongásod, a Lepus című kisfilmedben még egy nagy Tarantino-posztert is kiraktál a szoba falára.
Azt a filmet az SZFE előkészítőjén hétvégi filmezős feladatként forgattuk le a barátaimmal egyetlen este alatt, én voltam az operatőr is egy kézikamerával. Ilyenkor sok random és gyors döntés születik, nem gondoltuk át a Tarantino-posztert, csak kiraktuk, ahogy a döglött nyulat sem, amit utólag sajnálok.
Honnan szereztetek döglött nyulat?
Falumbéli szomszéd bácsitól kértem, aki nyulakat tartott. Arra gondoltam, hogy majd elaltatjuk, de ő agyonütötte, és egy szatyorban elküldte nekem.
A Lepus szereplői a forgatáson: Végh Norbert, Dobos Evelin, Mihálykövi Péter
Ahogy telik az idő, ez úgy tolódik egyre későbbi filmemre. Ha játékfilmet kell mondanom, akkor a 2019-es Gyros. Tíz év múlva már lehet, hogy ezt sem mutatnám meg. Ez persze az elfogyasztott sörök számától is függ, van az a mennyiség, amikor már a 2011-es Lepust is megmutatom.
A Lepus egy klasszikus mexican standoffba torkollik, amit Tarantino is nagyon szeret használni. Jól érzem viszont, hogy a hatása, ahogy múltak az évek, fokozatosan lekopott rólad?
Van olyan része, ami beépült a gondolkodásomba, de az elmúlt években számos más alkotó is hatással volt rám. Ez furcsa, mert nem mindig tudom kifejteni, hogy mi a stílusom, vagy hogy milyen filmnyelvet használok. Sokszor frissen látott dolgok tudnak befolyásolni, elindítani egy irányba. Annyira szadistának nem tartom magam, mint amilyen Tarantino.
Volt egy tanárom Egerben, Bollók Csaba, annyira nem szeretett engem. Egyszer azt mondta, ha a következő filmemben is meghal valaki, akkor megbuktat. Azt hiszem, ezt a Lepus után mondta, ami amúgy tetszett neki. A Lepus után a Lesenig nem hal meg senki a filmjeimben. Elhittem neki, hogy ráérek azzal, hogy tömegeket lőjenek halomra a filmjeimben, és valahogy azóta sem vágyom erre.
A Csótány forgatása
Hogy jött az életedbe, hogy elszegődsz magyar és külföldi produkciókhoz rendezőasszisztensnek?
Miután befejeztem az egri Eszterházy Károly Főiskolán – most már egyetem – a mozgóképművész mesterképzést Monory-Mész András osztályában, Budapestre mentem, valahogy filmközelbe akartam kerülni. Úgy nézett ki, hogy amit megkerestem asszisztensként, azt beleforgattam egy kisfilmbe. Inkább nem mentem el nyaralni, és így évente egy vagy két kisfilmet le tudtunk forgatni. Ezek pár százezer forintos költségvetésből készültek, barátok segítettek ingyen, és csak olyan dolgokra költöttünk, amire muszáj volt.
Mi az, amire muszáj költeni egy függetlenfilm forgatásán?
Étkeztetésre és utazásra például. Vagy ha profi színészt hívsz, illik gázsit adni neki, még ha csak egy jelképes összeget is. Egyszerűen más a morál a forgatáson, ha valaki pénzért vagy ingyen dolgozik. Nálunk az ingyen segítő barátok inkább azok, akik az előkészületektől az utómunkáig a kamera mögött vannak. Évek alatt kialakult egy összetartó csapat: a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatáról az osztálytársaim nagy része színész lett, és állandó színészgárdáját képezik a filmjeimnek, többek között Szabó Dániel, Fehér László, Nagy Norbert, Pallag Márton és Janka Barnabás.
A Sült kacsa forgatása
Az egri csoporttársaimból pedig a stábom nagy része került ki. Kapusi Krisztián az összes filmem vágója például, de Zolnai Gergely, Nagy Anikó, Dobrovics Dénes, Honti Gergely mindig jönnek segíteni, ha filmet készítek. És nyilván a hat évnyi rendezőasszisztensi munka is rengeteg ismeretséget és új stábtagokat hozott. A legutóbb Lőcsei Mártont, mint első asszisztenst és Herzán Mikát, mint gyártásvezetőt.
A korai kisfilmjeidben többször is feltűnik egy később országosan ismertté váló színésznő, Dobos Evelin.
Két osztállyal volt alattam, Olasz Renátónak volt az osztálytársa, ők is drámatagozatra jártak. Nagyon jóban voltunk, vagyunk. Mostanában azért nyilván kevesebbet találkoztunk, de szoktam rá gondolni, hogy egyszer visszatérhetne valamilyen szerepre. Renátóval pedig most vagyunk osztálytársak a rendezői osztályban. Érdekes, hogy nagyjából ugyanakkor kezdtünk el filmezni a gimiben, mindig sokat beszélgettünk egymás munkáiról, de sosem dolgoztunk a másik filmjében.
Egy pici Hajdu-Bihar megyei település, Szentannapuszta pedig visszatérő helyszín nálad.
Édesanyámnak van a közelben egy üresen álló panziója, ahol el lehet szállásolni a stábot. Rajtam kívül nincs még egy ilyen őrült, aki Budapestről Nyírségbe megy filmet forgatni. Ez a szeglete az országnak viszonylag keveset szerepel a filmvásznon, én viszont onnan jövök. Szeretem ezt a vidéket, a Lesent is ott forgattuk, és a diplomafilmemet is ott fogjuk felvenni.
A Gyros című kisfilmeddel felvételiztél az SZFE-re, témája a menekültválság. Miért pont két, a határnál járőröző készenléti rendőr szemszögét választottad?
Ez a szemszög áll hozzám közel. A két színésszel, Szabó Dániellel és Janka Barnával olyan karaktereket akartunk filmre vinni, akiket ismerünk. Barna kokadi, közel lakunk egymáshoz. Direkt a helyi dialektusban beszélnek. Azokból az általunk ismert emberekből indultunk ki, akik rendőrként dolgoznak, vagy volt határőrök, és be akartuk mutatni, hogy a beszélgetéseikből formálódó kép a gondolkodásmódjukról, a kimondott szavak, hogy mit tennének éles helyzetben, az nem mindig fedi azt, hogy ők milyen emberek valójában. Lehet, mást fog tenni, amikor hirtelen elé kerül az, akiről addig csak egy elképzelése volt.
A Gyros számomra a kötelesség és az irgalom összeütközéséről szól. El kellene fogniuk a menekülteket, ők mégsem tesznek semmit.
Többről van itt szó: rasszizmusról, gerjesztett feszültségről. A Janka Barna által játszott rendőrre ez hatványozottan igaz, ő azt állítja, hogy lelő bárkit. Van egy torz kép a fejében arról, hogy mindenki, aki jön, az terrorista. Nem mellesleg éhes is és lent van a cukra. Aztán szembekerül néhány menekülttel, és visszatáncol. Hívhatjuk irgalomnak, de ez is sántít valahol. Bömböl a rádióból a misezaj, ez groteszk hatást kelt, és megágyaz annak, hogy nem kezdenek el lövöldözni, és földre tiporni embereket. Őszintén szólva, túl sok mindent akar markolni ez a film, és talán az menti meg, hogy végső soron mégsem akar egy nagy igazságot kinyilvánítani.
A film elején patakban folyik a domboldalon a megáradt víz. Akadtak előre nem látott kihívások a forgatáson?
Noszvaj közelében forgattunk, magánterületen. Megkaptuk az elmúlt hetven év legnagyobb csapadékát. Úgyhogy majdnem egész nap szakadt az eső. Így nagyon lassan haladtunk, de cserébe szépek voltak a fények.
A szőlőhegyre vezető út előtt egy idősek otthona van. Annak a parkolóját használta a stáb és oda érkeztek meg a statiszták is. Erre ránk hívták a rendőrséget, hogy „itt vannak a migránsok.” A kiérkező rendőrök a távolból megnéztek minket. Látták, hogy áll egy rendőrautó és két egyenruhás rendőr a „díszlet” közepén és békén hagytak minket.
Aztán a forgatást is úgy sikerült időzíteni, hogy másnap volt a felvételi filmek leadásának határideje. Ezért az esőben ázós forgatási nap után azonnal össze kellett vágni a filmet. Egy átvirrasztott éjszaka és embertelen mennyiségű energiaital után, lyukas Intercooler csővel, padlógáz kilencvennel elindultam Egerből Pestre. És öt perccel a leadási határidő előtt sikerült a vetítő számítógépébe dugni a Pen Drive-ot.
Janka Barnabás, Karácsony Péter és Szabó Dániel a Gyros forgatásán
Ugorjunk a legújabb kisfilmedre, milyen ötletből nőtte ki magát a Lesen?
Amikor kiderült, hogy kevesebb mint egymillió forintot kapunk a vizsgafilm elkészítésére, rögtön tudtam, hogy amit eredetileg terveztem, egy egész estés horror, ennyiből nem tud elkészülni, és ki kell találnom valami újat. Kivettem a forgatókönyvből azt a jelenetet, hogy két ember egy vadászlesen ül, és mindent az ő nézőpontjukból, a vadászpuska távcsövén keresztül látunk. Ebből a koncepcióból született meg a történet gyilkossággal, emberkézzel a kutya szájában.
Tudtam, hogy a mai nézők gyakorlottak, mindig szeretnek egy lépéssel előrébb járni, tudat alatt is próbálják előre kitalálni a csavart vagy a film végét, és ha kitalálják, akkor nem büszkék lesznek magukra, hanem egyszerűen rossznak tartják a filmet. Ez pláne igaz egy thrillernél, amelybe szinte kötelesség valamilyen szintű csavart beleépíteni. Amikor a történetet írtam, mindig arra gondoltam, mi az, amire a néző először gondol, mi fog történni, és próbáltam túljárni az eszén. Azt vettem észre, hogy sokan azért szeretik a filmet, mert az elején nem tudják megmondani, mi lesz a vége, sőt, nem tudják megmondani, mi lesz a következő lépés.
Fontos azonban, hogy ezek a lépések szervesen következzenek egymásból, bármi ne történhessen meg, például ne jelenjenek meg ufók a vadászles mellett. Manapság egyre gyakrabban látok olyan filmet, amelyek látványosan, sokszorosan aláhúzva elkezdenek felépíteni valamit, ez kiteszi a játékidő jelentős részét, majd a végén kiderül, hogy valami teljesen másról volt szó. Szerintem ezek nem jó filmek, mert átverik a nézőt. Ezt a hibát amúgy én is elkövettem a Lesenben, mert a sok távcsöves POV-val megágyazok annak, hogy a puska el fog sülni, és aztán mégsem. De ezt megbocsátom magamnak, mert ez nem egy nagyjátékfilm, csak egy 15 perces kisfilm.
Szerintem ez nem átverés, hanem egy realista csavar, ami következik a két vadász személyiségéből.
Köszönöm a megerősítést.
A Lesen forgatása
Elmennek vadászni, és amikor tényleg meg kellene húzniuk a ravaszt, egy ember élete múlik rajta, akkor megremeg a kezük.
Pontosan. Bőven elég lenne egy riasztó lövést leadni, tehát nem is arról van szó, hogy valakit le kell lőni. Fontos ugyanakkor, hogy nem a vadászok ellen készült ez a film, nem a vadászatot bírálja. Ismerek olyan vadászokat, akik kiülnek a lesre, jönnek-mennek a szarvasok, és nem lőnek semmit egész nap. Nem azért ültek ki. Tegyük fel a filmbéli vadászokról is, hogy hasonlóan ártatlanok. Ezért töketlenkednek, és nem lövik le a film elején a vaddisznót. Ezzel persze, mint később kiderül, komoly hibát követnek el.
A film a csehovi puskakoncepció kifordítása. Eredetileg ugye arról szól, ha mutatnak egy puskát, akkor az el fog sülni, és meg fog halni valaki. Itt pont fordítva történik, ha bármikor elsülne a puska, akkor megmentenének emberi életeket, de a puska néma marad.
Aki kicsit is jártas a filmtörténetben, annak a Lesenről eszébe fog jutni Hitchcock, például a Hátsó ablak című filmje. A kukkolás motívuma, és hogy a hétköznapi főszereplő valami olyasmit lát, amit nem kellene, és emiatt bajba kerül. Direkt egy hitchocki filmet akartál készíteni?
Nem akartam őt koppintani. Láttam persze Hitchcockot, és tudatosan a thriller lecsupaszított, legelemibb eszközeit akartam használni. Bartók Béla zenéjét például olyan hangosan bömböltetem, ahogy azt a régi thrillerekben volt szokás. Az amerikai stílust akartuk megragadni Magyarországon. Ez vagyok én, most biztos rosszat fognak rólam gondolni, de sokkal szívesebben megnézek egy zsánerfilmet, mint mondjuk egy Tarkovszkijt vagy egy európai szerzői filmet a cannes-i eresztésből.
Nálam mindig szempont, hogy szórakoztató legyen a film, és a Lesent is így akartam megalkotni. Bár a nézőpont statikus, mivel két ember ül egy lesen és szemlélődik, mégis annyi minden történik és olyan gyorsan, hogy megvagy anélkül is, hogy nagy filozófiai gondolatokat levonj.
Karácsony Péter és Krisztik Csaba
Beszéltünk arról, hogy thrillerként találgatásra akarod ösztönözni a nézőt a Lesennel. Arról is, hogy szórakoztatni is akarsz vele. Bármilyen üzenetet meg akartál fogalmazni a film segítségével?
Azt, hogy óriási baj van a társadalmunkkal.
Az a baj, hogy néha bizony meg kell húzni a ravaszt, de nem merjük?
Ez metaforaként értelmezhető, és az a baj, hogy gyávák vagyunk.
Miért nyúlsz folyton a vadászathoz a filmjeidben?
Janisch Attila tartott nekünk egy kurzust még Egerben. Azon a kurzuson világosodtam meg, hogy magyar filmben komolyan vehetetlen, ha valaki fegyvert ránt elő. Egyszerűen nem a kultúránk része, hogy a kesztyűtartóból vagy a farzsebből bárki előkap egy revolvert. Ezzel párhuzamosan viszont sok amerikai és angol filmet néztem, a már említett Tarantino mellett például Guy Ritchie-t, és olyasmi filmet szerettem volna csinálni.
Janisch intelme számomra olaj volt a tűzre, és csak azért is meg akartam oldani ezt a problémát. A rendőrökön kívül kerestem egy olyan közeget, ahol a fegyverhasználat hitelesnek hat. Nyíracsád, vagyis a szülőfalum mellett terül el a Gúthi-erdő. Ez egy vadászterület, híres a dámvadjairól.
Sok vadász él felénk, sok vadásszal találkoztam gyerekkorom óta, és mindig van náluk fegyver. Innen jött az ötlet. Ami pedig ráerősít a drámára vagy a komikumra, hogy pálinkás üveg is szokott lenni náluk. Nem akarom bántani a vadászokat, de sok alkoholmámoros, izgalmas, régi történetet lehet róluk hallani a falu kocsmájában, családi összejöveteleken. Néha egészen durva vadászbalesetekről is mesélnek, melyekben az alkoholnak mindig fontos szerepe van. Borvirágos orrú ember csőre töltött puskával, és máris kész a tragédia, csak egy szituációba kell beletenni.
A Lesen forgatása
Te vadászol?
Nem.
Ki sem próbáltad?
Nem. De most már meg akarom csinálni a vadászati engedélyt. Nem azzal a céllal, hogy állatokat lőjek le. Voltam már vadászaton, és tudom, hogy egyáltalán nem vágyom erre. Viszont szívesen lőnék célba.
Ez ahhoz hasonlít, hogy filmeket rendezek, viszont nem fotózom. Ezt sokan furcsállják is. A telefonomon csak a macskámról van kép. Egyszerűen soha nem érdekelt a fotózás. Mondanám, hogy inkább lefotóznám az állatokat, mint lelőném őket a lesről, de ez nem lenne igaz, egyik sem érdekel. Az erdőben egyszerűen ott lenni szeretek, tetszik a csend, hogy kiszakadhatok a nyüzsgésből.
A fotózást és a filmfelvételeket pedig tehetséges operatőrökre bízom inkább, mint amilyen Szebeni Gábor évfolyamtársam, aki a diplomafilmemet is fényképezi majd. Gyakorlatilag az ő diplomafilmjei is ez lesz.
A vadászlest hogy választottad ki a Lesenhez?
A Gúthi-erdőbe macerás lett volna forgatási engedélyt szerezni, ezért azt hat kilométerre délre, Nyírábrány mellett vettük fel. Megkértem egy vadászt, hogy vigyen körbe, kinézetre ez tetszett a legjobban, és ez volt a legmagasabb. A nádteteje miatt, pontosabban a képbe belógó nád miatt beugrott – legalábbis nekem, a nézőknek biztos nem fog – Cimino vietnámi háborús filmje, A szarvasvadász.
Valamint ez volt az egyetlen les, amit erdeifenyő vett körbe, és ez is tetszett benne. A szocializmusban, az ötvenes években telepítették be, mára kezdenek eltűnni, és irtják is őket, mert egyrészt megérettek a vágásra, másrészt gazdaságilag haszontalan fafajta. Helyette akácot telepítenek, de közben ezek a fenyvesek a generációmnak fontos helyek voltak.
Szóval a gyerekkorod miatt volt fontos, hogy legyen benne egy fenyves?
Egy fenyves törzse, a kérge, a száraz ágak egyszerűen jól mutatnak filmen. Egy akácosban pedig nem tudsz szeretkezni egy lánnyal, mert megszúr.
A fenyő is szúr.
A kérge gyantás. Az csak ragad.
A Lesen két főszereplője Krisztik Csaba és Keszég László. Amikor castingoltad őket, szempont volt, hogy jól álljon a kezükben a puska?
Sajnos elsiklottam efelett. Keszég Lászlót például az utolsó pillanatban sikerült megtalálnom a szerepre. Ezért aztán jól jött, hogy Keszég második világháborús filmeken és több külföldi produkción is túl van, ahol átesett fegyveres kiképzésen. Krisztik Csaba pedig egy rendőrt játszott a Valanban.
Ezek olyan puskák voltak, amin minden frankón működik, csak hatástalanítva vannak. Megdöbbentő volt számomra, hogy ez a két színész milyen jól tudja használni a puskákat. Ekkor nyeltem egyet, és eszembe jutott, ha két olyan színészt választok, akik nem tudják kezelni a fegyvereket, akkor sok minden elromlott volna. Szerencsém volt, és tudom, hogy a jövőben erre jobban oda kell figyelnem.
Keszég László és Krisztik Csaba a Lesen című filmben
Jól tudom, hogy a Lada Niva miatt komoly kritika érte a filmet?
Eredetileg egy Suzuki Samurai-t akartam, de a Lada Nivát adták ingyen. Leginkább a bátyámnak volt gondja vele. Amikor katona volt, Lada Nivával gyakorlatoztak, és azt tapasztalta, hogy az mindenen átmegy. Egy legyőzhetetlen vadállat. Ehhez képest a filmben azt látjuk, hogy belemegy egy nagy pocsolyába, és lefullad. Vidéken ez a baja az embereknek, ezért szar a filmem, mivel a Lada Niva nem akadhat el.
Szerinted ez az eddigi legjobb filmed?
Merem remélni, hogy igen. Mindig azt a filmemet szeretem, amit éppen csinálok, és azt érzem, hogy addig jó, amíg mindig a legújabbról gondolom azt, hogy a legjobb. Van egy tendencia, vagy legalábbis azt érzem, hogy egyre jobbakat készítek. Persze benne van a pakliban, hogy a következő kisfilm, amit leforgattam, a Vasárnapi emberrablás nem lesz jobb a Lesennél. Ha ez megtörténik, azért nem fogok a Dunának menni.
Ez is vadászokról szól?
Van benne szó vadászatról, de csak érinti ezt a témát. Viszont a diplomafilmem, a Kis hatalmasok, amit most kell leforgatnom, hardcore vadászos fekete komédia lesz: vadászat, alkohol és vadászbaleset.
Miért érezted, hogy az egri mozgóképművész mesterképzés után neked az SZFE rendezői szakát is érdemes elvégezned?
A producerek azt mondták, hogy az SZFE-diploma megkönnyítené azt, hogy nagyjátékfilmre kapjak támogatást. Azóta életem legrosszabb három évén vagyok túl, és szerintem a legtávolabb kerültem ennek a lehetőségétől.
A FreeSZFE-ben való részvételedre gondolsz?
Igen.
.jpg)
Karácsony Péter, Szabó Dániel és Nagy Zsolt a Vasárnapi emberrablás forgatásán
Döntési helyzetbe kerültél: SZFE vagy FreeSZFE. Miért az utóbbit választottad?
Egyrészt minden tanárom és osztálytársam hamar eldöntötte, hogy FreeSZFE-s lesz, másrészt Koltai Lajos tanított már engem Egerben, és azt nem akartam még egyszer. Nem is tudom, hova kerültem volna, ha az SZFA-t választom. Azzal együtt, hogy életem három legrosszabb évén vagyok túl, és nem tudom, mi lesz velem a jövőben, sikerül-e nagyjátékfilmmel pályázni, még mindig merem remélni, hogy nem döntöttem rosszul, hogy a többiekkel tartottam.
Milyen meghatározó emlékeid vannak az egyetemfoglalás időszakáról?
Leginkább az éjjeli őrségben vettem részt az egyetemfoglaláson, ahol amúgy sok atrocitás érte az embert, és tudni kellett higgadtan viselkedni. De voltak vicces szituációk is. Például egy hideg éjszakán betalált két részeg skinhead. Elkezdtek az utca másik oldaláról üvölteni egy Kárpátia dalt, a Hol vagytok székelyeket. Nem értem, hogy mi volt vele a céljuk, bár tetteikben akkor sem próbáltam értelmet keresni. Viszonzásul én folytattam a dalt, ahol ők abbahagyták. Ezen aztán ledöbbentek. Látszott az arcukon, hogy nem értik, beléjük fagyott a kotta. Párat pislogtak és tovább álltak.
Érzek egy éles határvonalat közted és az osztályod többi tagja között. Amíg te zsánerfilmeket készítesz, ők a régi SZFE-re inkább jellemző, az élettapasztalataikat direktebb módon átadó, szerzői kisfilmeket rendeznek. Azért megtaláltátok a közös hangot?
Egész jól el tudunk beszélgetni. Szerintem nem igaz, hogy ők egyfajta, én pedig másfajta filmet készítek, egymáshoz képest is nagyon más filmeket csinálnak. Olyan formában én is törekszem a szerzőiségre, hogy nem tiszta zsánerfilmeket, hanem midcult alkotásokat akarok létrehozni. Úgy érzem, azok az igazán nagy filmek, amelyek megtalálják az arany középutat, és úgy illenek egy vagy több zsánerbe, hogy közben szerzői alkotások is. Ez lenne a célom. A Lesenre visszaugorva, egy 15 perces filmben nehéz ezt az arányt pontosan eltalálni, és a látvány és a dramaturgia terén alkalmazott eszközökkel nyilván elbillen a zsáner irányába.
.jpg)
Vándor Éva és Karácsony Péter a Vasárnapi emberrablás forgatásán
Mesélj a következő kisfilmedről, a Vasárnapi emberrablásról.
Ez egy groteszk western-dráma.
A Nyírségben forgattál egy westernt?
Igen, de nincs benne ló. A saját kocsim tölti be ezt a funkciót. Ez is egy kis költségvetésű, 15 perces kisfilm sok ingyen dolgozó stábtaggal, az első vágat készen van, viszont a vágóm egy klipen dolgozik, úgyhogy most már lassan két hónapja nem tudunk vágni, ami elkeserít, mert nagyon szeretnék haladni vele.
Gothár Péter távozása után nekem minden félévben más osztályfőnököm volt. Ezt Schwechtje Mihály osztályvezetőnk találta ki, és az osztály is megszavazta. Másfél éven át minden félévben kaptunk egy új mestert: Hajdu Szabolcs, Pálfi György, és végül Gigor Attila. Ő talált ki egy vizsgafeladatot, aminek a Vasárnapi emberrablás lett az eredménye. Erre a feladatra nem voltak források. Ha elkészül a film, ha nem, egy kalapból kellett kihúzni egymás nevét az osztályban, és mindenkinek írnia kellett egy forgatókönyvet a másik embernek. Én például Vermes Dorkát húztam, és egy olyan forgatókönyvet kellett írnom, amit szerintem Dorka szívesen megcsinálna és közel áll hozzá.
Megizzasztott ez a feladat?
Nem. Nyilván van egy stílusom, és aszerint tudok forgatókönyvet írni, de ebben az esetben azokat a problémákat helyeztem előtérbe, amik Vermes Dorkát foglalkoztathatják. Nem volt ezzel probléma. Dorka nagyon szerette a forgatókönyvet, de sajnos nem jutott el forgatásig. Nemrég beszéltem vele, és még mindig szeretné megcsinálni.
Ladányi Jancsó Jákob húzta ki az én nevem. Ő írta a Vasárnapi emberrablást, és miután megkaptam az ő változatát, Gigor Attila, ahogy mindenki másnak, úgy nekem is engedte, hogy átírjam. Dorka is átírta az én könyvem. Jákob felütése abból fakadt, hogy milyennek látja azt a vidéki létet, amiből én jövök. Tett bele vadászt, puskát és egy láncdohányos önpusztító, nagydarab főhőst. Szerintem rám gondolt, de végül senki nem dohányzik a filmben. Szentannapusztán forgattam le Nagy Zsolttal, Vándor Évával, Székely B. Miklóssal és Szabó Danival.
A rendező és a Vasárnapi emberrablás színészei
Gigor Attila megindokolta, hogy mi volt az értelme ennek a feladatnak?
Azzal indokolta, hogy sokszor nem olyan egy filmrendező élete, hogy azt forgatja le, amit ő talált ki. Alkalmazott rendezői szerepkörhöz jut. Amerikában ez teljesen hétköznapi dolog, megkapod egy sorozat egyik epizódjának a rendezését, egy mondaton sem változtathatsz, viszont ki kell tudnod hozni a legjobbat a színészekből. A forgatási napok végeztével véget ért a munkád, nem kell beülni a vágószobába. Ez egy nagyon izgalmas dolog, szívesen csinálnék ilyet.
Nem érezném kulimunkának, és nem érezném tehernek, hogy reggeltől estig vagyok rendező, és este elengedhetem az egészet, mert szerintem így is tök jó buli rendezni. Az osztályban persze könnyebb dolgunk volt, egyrészt nem volt kötelező leforgatnunk, másrészt ha úgy láttuk jónak, átírhattuk az egészet.
Augusztusban pedig le akarod forgatni a diplomafilmed, a Kis hatalmasokat.
Igen. Már tart az előkészítés. Most készítjük Szebeni Gáborral a storyboardot.
A FreeSZFE-vel kötött megegyezés értelmében egy bécsi egyetem fogja kiállítani a diplomád. Mi lesz ezután? Minden válaszod abba az irányba mutat, hogy Magyarországon szeretnél műfaji nagyjátékfilmeket forgatni.
Nem terveznék elmenni Magyarországról, ha nem muszáj. Én nagyon szeretnék itthon érvényesülni. Éltem külföldön, nagyon hamar honvágyam lesz. Ez egy evolúciós visszamaradottság szerintem, hogy az embernek honvágya van, de nem tudom levetkőzni. A jövőmet egy kertes házban látom vidéken az erdő mellett.
Ott írod a forgatókönyveket, aztán elmész forgatni.
Így, ahogy mondod.
