A karakterek saját szobáikban készülődnek a lefekvéshez, a Benett által játszott fiatal még nem tud elaludni, ezért az őt éjszakára befogadó idős asszony azt tanácsolja neki, hogy számolja meg a sarkokat a szobában – de azt inkább ne kérdezze meg, mi az a furcsa folt a plafonon az ágya felett. A kamera Molnár Piroska szobájában van felállítva, az élő kameraképet a producertől kölcsönkapott telefonon figyelem.
A Nemzet Színésze beszéd közben vattával törölgeti a sérüléseket a kezén és az arcán. Mint megtudom, a zúzódások valódiak, Molnár Piroskát nemrég baleset érte, de a megállíthatatlan színésznő nem akarta, hogy elmaradjon a forgatás, így a forgatókönyvíró-rendező beleírta a sebeket a forgatókönyvbe.
Dettre Gábor / Fotó: Kiss Zsuzsanna
A Berlinből a forgatás kedvéért hazalátogató Dettre Gábor utoljára 2010-ben jelentkezett filmmel (Antigoné), és a szünetben elmeséli, hogy a köztes években többször is sikertelenül pályázott itthon. „Nem kaptam pénzt olyan filmekre, olyan forgatókönyvekre sem, amiket egyébként nagyon sok nemzetközi versenyre meghívtak. Ezek persze sokkal nagyobb költségvetésű filmek lettek volna.”
Úgy döntött, hogy inkább valami kisebb, könnyebben megvalósítható projektben fog beszélni a problémákról, amik nem hagyják nyugodni: „Arról az állapotról, a teljes elidegenedésről van szó, ami nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon jelen van. Eljutottunk az egymás utálatának, a gyűlölködésnek, a környezeti problémáknak és veszélyeknek egy olyan szintjére, amiről beszélnünk kell. Igazán hatásosan pedig úgy tudunk róla szólni, ha egészen kis személyes drámákban mutatjuk meg a lényegét, és az esetleges jobbítási szándék megszületését.”
Az említett dráma egy fiatal férfi és egy idős asszony között bontakozik ki, akik véletlenül találkoznak a lépcsőházban egy karácsony estén. A hivatalos szinopszis szerint „titkokkal teli életük sötét felhői mögül számukra is váratlanul előbukkan a nap: a fiúnak anyát, az asszonynak gyermeket hoz a kilátástalannak induló szenteste”. Annyit még elárul róluk, hogy mindkét karakter életében van egy-egy tragédia, ami összeköti őket. Az események majdnem valós időben, mindössze 2-3 óra alatt játszódnak le az idős nő lakásán.
Molnár Piroska / Fotó: Kiss Zsuzsanna
„Egyszerűen zseniálisnak tartom” – méltatja a rendező Molnár Piroskát, akivel egyszer már a 2008-as Tabló című filmjében is forgatott. „Világszínvonalú színésznő, amiből nagyon kevés van a korosztályában. Benettet nem ismertem korábban, valaki javasolta, megnéztem egy-két munkáját, és rájöttem, hogy egészen speciális tehetségről van szó. Szintén azt mondhatom, hogy a generációjának legjobbjai között van.” Rajtuk kívül más színész nem is szerepel a filmben, kivéve Mucsi Zoltánt és Moldvai Kiss Andreát, akik meglehetősen különleges szerepüket – csupán veszekedő hangjuk szűrődik be a folyosóról – a forgatókönyv minősége és a rendezőhöz fűződő régi barátságuk miatt vállalták. A rendező a jobbára fiatal, elsőfilmesekből álló stábról pedig elmondta: „Hihetetlen fegyelemmel, tisztelettel és tehetséggel dolgoznak. Persze fiatalok lévén, kevesebb a gyakorlatuk bizonyos dolgokban, de teljes a nyitottság, és az odafigyelés a részükről.”
Az említett fiatalok között van Csúcs Angéla látványtervező és Füzesi Tamás operatőr is, aki először fényképez nagyjátékfilmet, de egyáltalán nem szokatlanok számára a szűkös körülmények. „A diákfilmes közegben már volt tapasztalatom hasonló lehetetlennek tűnő küldetésekben. A pontos tervezés híve vagyok, és ezt próbáljuk követni. A helyszín-, szereplő- és csapatválasztás is ez alapján állt össze, hogy minél gyorsabban, hatékonyan, szinte egymás gondolataiban olvasva tudjunk haladni, és elég embert próbáló anyagokat leforgatni iszonyú rövid idő alatt.” Az operatőr úgy érzi, remek kohézió jött létre a stábon belül.
„Nagyon izgalmas a kontraszt Gábor és a stáb közt ugyanúgy, ahogy Piroska és Benett közt is. Más-más generáció sajátosságait hozzák, és mindkét oldal tud adni a másiknak. Ez ugyanúgy jár félreértésekkel is, mint pozitívumokkal, de azt érzem, hogy Piroskával és Benettel iszonyatosan gyorsan megy a forgatás, és folyamatosan meg tud újulni az anyag.”
Füzesi Tamás operatőr és Vilmányi Benett / Fotó: Kiss Zsuzsanna
Elmondása szerint a rendezővel az elején többet beszélgettek a forgatókönyvről, mint az operatőri munkáról, és ezzel hamar áthidalták a generációs különbségeket is. „Arra volt kíváncsi, hogy mi tetszett, min változtatnék. Nem a technikai paraméterekről beszéltünk, hanem egy dramaturgiai irányról, amibe mindketten belerakjuk a saját tudásunkat.”
Arra is kíváncsi voltam, milyen számára egy szűk lakásban leforgatni egy egész nagyjátékfilmet: „Rengeteg dolog van, amiben nem tudunk válogatni, adott a helyszín, egyben kell az egész lakás. Mindegyik szobán át kell telepíteni a stábot, naponta többször. Rengeteg itteni berendezéssel, itteni bútorral forgatunk. Azokat a megoldásokat kell megtalálni, amik a saját dramaturgiai célunkhoz igazítják a helyszín adottságait. Rengeteg mikrotörténet érzékelhető ezen a helyen, és a terepszemlekor egyből beleszerettünk. Azért küzdöttünk, hogy ne adják el a lakást, míg le nem forgunk benne.”
„Első olvasásra beleszerettünk a forgatókönyvbe” – meséli Topolánszky Tamás Yvan, a film egyik producere, akivel Benett szobájában ülünk le. A polcokat a producer anyósának könyvei és kislányának játékai díszitik, az asztalon az egyik filmes gyakornokuk régi PC-je látható. „Itt mindent házilag oldunk meg. Hiszek ebben a fajta filmkészítésben is, nekem producerként sem derogál bútorokat cipelni.” Topolánszky Tamás Yvant és Sümeghy Claudiát másfél évvel ezelőtt kereste meg a rendező a forgatókönyvvel. „Mondtuk Gábornak, hogy azt érezzük, hogy, mint ahogyan maga a forgatókönyv is limitált, úgy mi magunk is szeretnénk a gyártását kicsiben tartani.”
Gyártócégükkel, a JUNO11 Pictures-szel jelenleg a Lakos Nóra rendezésében készülő Véletlenül írtam egy könyvet című, nagyszabású nemzetközi koprodukciót készítik elő, amelynek szöges ellentéte a mikrobüdzséből készülő Csendes éj. „Szeretnénk érezni, hogy továbbra is képesek vagyunk arra, hogy az egyik legkisebb költségvetésű magyar nagyjátékfilmet is megcsináljuk. Nem az olcsóságon van a hangsúly, hanem azon, hogy képesek legyünk független filmet készíteni, és elmesélni a történeteket, amiket el szeretnénk mesélni.” A büdzsébe a producerek részben saját költséggel szálltak be, a kiszemelt szponzorok hamar elillantak, így a közösségi finanszírozás lehetősége mellett döntöttek.
.jpg)
Molnár Piroska / Fotó: Törő Balázs
„Egy kicsi összegre céloztunk, aminek szerencsére közel a duplája bejött, tehát kétmillió forint volt az álom, és ehhez képest hárommillió hétszázezer forint a vége. Sokszor lehet hallani, hogy ilyen-olyan filmet nem lehet elkészíteni kevés pénzből. Ilyenkor mindig Sean Baker Tangerine-je jut az eszembe. Mindent meg lehet csinálni, a kérdés, hogy akarja-e az ember eléggé.”
Topolánszky néhány éve saját első filmjét, a CURTIZ-t is jobbára elsőfilmesekkel forgatta, ezt a receptet most is bátran alkalmazza. „Egy ilyen projektet csak olyan emberekkel tudunk végigvinni, akik értik ezt a helyzetet, és akik ténylegesen bizonyítani szeretnének. Gábor lelkében van egyfajta örök fiatalság, ami miatt egyszerűen passzolnak hozzá a pályájuk elején járó filmkészítők. Egy elsőfilmes szenvedélyével dolgozik a filmen, ami különösen üdítő ahhoz képest, hogy rengeteg korabeli pályatársa mennyire ragaszkodik a berögzült sémákhoz, rossz megoldásokhoz” – fogalmaz a producer.
A Csendes éj forgatása mindössze tíz napig tartott, februárban már véget is ért.
A JUNO11 Pictures gyártásában, valamint a SPARKS Camera & Lighting koprodukciójában készülő film a JUNO11 Distribution forgalmazásában kerül a hazai mozikba, várhatóan idén karácsonykor.
