A magyar animáció száz évének alapos áttekintését (A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések, 2016) követően Varga Zoltán filmtörténész ezúttal hazánk egyik legjelentősebb animációs műhelyére, a Pannónia Filmstúdió vidéki leányvállalataként alakult, majd a rendszerváltás után önállósodott Kecskemétfilmre fókuszál. Az MMA Kiadó és a Kecskemétfilm Kft. közös gondozásában megjelenő, Kecskemét önkormányzata által is támogatott kötet bemutatására a FilmesHázban került sor, az eseményen Lukácsy György filmkritikus beszélgetett a szerzővel és az animációs stúdió történetének meghatározó szereplőivel.

Varga Zoltán kecskeméti ifjúságára vezeti vissza az animáció iránti érdeklődését: ,,A kecskeméti gyermekévek és a mozirajongás szinte szükségszerűen vezettek a Liszt Ferenc utcára, ahol a Kecskemétfilm épülete található.” Megjegyezte, hogy egy nap híján húsz évvel ezelőtt találkozott először a pódiumon mellette helyet foglaló Mikulás Ferenccel, az 1999-es Kecskeméti Animációs Filmfesztivál gyerekzsűrijének tagjaként kapott eligazítást a stúdióvezetőtől.

Varga Zoltán (fotó: MMA Kiadó/Benedek Zsolt)

,,Nagyon szívesen gondolok vissza arra a hétre. Olyan filmélményekkel gazdagodtam, amiket a mai napig kedves emlékeim között őrzök.” - az emlékezetes fesztiválon látottak közül a Kecskemétfilm korábbi munkatársa, Tóth Pál Egy újabb nap című alkotását emelte ki, mint ami katartikus hatással volt rá középiskolás fejjel. Varga Zoltán nem sokkal később meghívót kapott Szoboszlay Péter akkoriban alakuló szakkörébe, ahol két éven keresztül ismerkedett az animáció sajátosságaival. Szoboszlay később A kecskeméti animációs film kéziratát lektorálta, és az ő előszavával kezdődik is a könyv. Vargát az érettségi után a Filmtudományi Tanszékre vezette az út, a 2010-es éveket pedig már kifejezetten az animációs film tanulmányozásának szentelte. 

A kecskeméti animációs film történetét megörökítő kötetre két évvel ezelőtt kapta a felkérését Mikulás Ferenctől. Varga számára már a bő tizenkét hónapon át tartó munka kezdetén világos volt, hogy a stúdió termését olyan szempontból érdemes megragadni, amelyről idáig kevés írásos anyag jelent meg: a filmek milyenségéről, elemzéséről és áttekintéséről kell szólnia a műnek. Cél volt az is, hogy az eddig csak sok különálló anyagban fellelhető stúdiótörténet végre egy koherens, napjainkig terjedő formában is elérhetővé váljon. A filmelemzésekkel indult és a személyes kedvencek sorrendjében haladt, a Leo és Fred, valamint a Tinti kalandjai című sorozatokkal kezdve.

Jankovics Marcell az előbbivel kapcsolatban megjegyezte, mennyire egyetért a könyvben foglaltakkal: ,,Számomra a legnagyobb örömöt azzal okozta, amit a Leo és Fred-ről írt. Nekem különösen fontos, mert Tóth Pál borzasztóan tehetséges rajzfilmes volt. Rendkívül fontos, hogy egy rajzfilmben legyen érzelem és azt át is jöjjön. Ennek a sorozatnak az utolsó epizódjáról az olvasható, hogy nem túlzás a magyar filmtörténet egyik legszebb jeleneteként méltatni.

Jankovics Marcell és Mikulás Ferenc (fotó: MMA Kiadó/Benedek Zsolt)

Ugyanakkor a kötetben előfordul olyan film is, amihez a szerző teljesen másképpen viszonyul, mint amilyen fogadtatásban a mű eredetileg részesült: ,,A Zöldségleves az általam legszívesebben elemzett filmek között van.” A filmet egy viszontagságos időszakával tudta összekötni, ami így ellensúlyozta a rossz élményeket. Az elkészült könyv felépítéséről elmondta, hogy a stúdiótörténettel kezdődik, majd kronologikusan folytatódik a filmek elemzésével, tévésorozatokra és egyedi filmekre bontva.

A kötetben Jankovics Marcelltől olvasható az idézet: „Kecskeméten még ma is van nyoma annak, amit mi a Pannóniás szellemnek nevezünk.” Lukácsy György a János vitéz Kossuth-díjas rendezőjét kérdezte ennek mibenlétéről, aki többek között a Magyar népmeséken is dolgozott Kecskeméten: ,,Magáról a stúdiórendszerről van szó, ez az egyetlen stúdió, ami megmaradt abból a valamikori kis mezőnyből. A Pannónia mintájára együtt dolgoznak az emberek, egy közösségként. Ezt is én átéltem Kecskeméten a Magyar népmesék gyártása során, persze úgy, hogy heti egy alkalommal. Részben az is így működik, amit ma csinálunk, de ezek már csak produkcióra szerződő közösségek, továbbá nincs mindenki együtt, rengetegen dolgoznak otthonról.”

Mikulás Ferenc szerint a szemlélet, a tisztesség, a munkához való hozzáállás és a szakma iránti tisztelet óhatatlanúl átöröklődött a Pannóniából a kecskeméti stúdióba. Mikulás a kezdetektől vezeti a kecskeméti stúdiót, arra a kérdésre, hogy volt-e olyan pillanat, amikor megérezte, új világ nyílt a technológia változásának köszönhetően, így felelt: ,,Folyamatos volt a változás. Belekényszerültünk abba, hogy lépést tartsunk a technológiával. Kezdődött azzal, hogy a Bács-Kiskun Megyei Filmstúdiótól 16 mm-s eszközöket kaptunk, amik nélkül nem tudtunk volna az elején filmeket készíteni.”

(fotó: MMA Kiadó/Benedek Zsolt)

A műhely először reklámokból tartotta el magát, aztán amikor a Pannónia stúdió teljes mértékben az egész estés rajzfilmekre kezdte koncentrálni az energiát, Kecskemét előtt feltárult a tévésorozatok lehetősége. A rendszerváltást és a Pannóniáról való leválást követően elfogytak a megbízások a tévétől, ekkor külföld felé kellett fordulniuk, amihez szintén szükség volt a technológiai változásra. ,,Nagyon sok eseteben készült a világ több részén egy film, mint például a Kells titka, amin Írországban, Dél-Amerikában és Kecskeméten folyt a munka. Ehhez megfelelő technika, megfelelő színvonal kellett. Mindig kreatívnak kell lenni."

Varga Zoltán könyvében kiemeli, hogy a stúdió mindig is nyitott volt a társművészetek iránt, az irodalom mellett a képzőművészettel is számos ponton érintkezett. Ulrich Gábor utóbbi irányból került az animáció világába, és máig hálás kecskeméti kollégáinak, hogy segítségére voltak a szakmai identitáskeresésben. A szemléletformáló animációs élmény diákzsűri tagjaként érte a KAFF-on: ,,Reisenbüchler Sándor Isten veled, kis sziget című alkotása volt nagy hatással rám. Győzködtem a diáktársaimat, hogy neki adjuk a díjat, de rajtam kívül senki sem értette. Ekkor fertőződtem meg ezzel a fajta animációval” - mesélte.

Később a stúdiónál nem ő volt az egyetlen, aki a társművészetek oldaláról érkezett, elég Hegedűs 2 László, Szoboszlay Péter, Szilágyi Varga Zoltán vagy Orosz István nevét említeni, akik mind a hagyományos szemlélettől eltérő módon tekintettek az animációra, Kecskeméten pedig teret kaptak ennek megvalósítására. Erről a vonalról Ulrich elmondta: ,,Mozgóképművészetként tekintek az animáció azon ágára, amit művelek. Ennek a vonalnak rendkívül nagy hagyománya van a magyar animációban, és ha a Kecskemétfilm nem lenne, akkor lehet hogy ez szép lassan elfogyott volna.” Mikulás Ferenc már a kezdőcsapatba is tudatosan válogatott be grafikusokat, képzőművészeket. Mivel a Pannóniának már volt egy hagyományos vonala, a stúdióvezető úgy döntött, hogy érdemes a kísérleti animációk felé nyitni.

Jankovics Marcell és Ulrich Gábor (fotó: MMA Kiadó/Benedek Zsolt)

A kecskeméti animációs film című kötet az ornamentális animáció fogalmát határozza meg a stúdió munkáinak legjellemzőbb elemeként. Varga ezt a meghatározást már előző könyvében is használta, Jankovics Marcell esszéje, az Ornamentika mozgásban és Kovács András Bálint az európai művészfilmről szóló könyvének ornamentális filmekről írt fejezete alapján. ,,A kategóriát animációra vonatkoztatva próbáltam meg a részben a folklórból, részben a képzőművészetből, néha pedig a kettő együtteséből táplálkozó alkotásokat ezzel a fogalommal leírni.” Amíg az egyedi filmekben ezt a stílustobzódást könnyebb tetten érni, addig a tévésorozatokra sokkal kevésbé jellemző - ebben a Magyar népmesék hozott változást. A legizgalmasabb kihívást a könyv megírása során a szerzőnek éppen ez a száz részes sorozat jelentette, mert minden epizódot szeretett volna megidézni.

A Magyar népmesék-et a legtöbben a közkincs részének tekintik, jellegzetes főcímzenéje, madaras mintázata sokfelől visszaköszön, legyen szó kávézó-cégérekről vagy tejcsomagolásról. ,,Ebből milliárdosok lehettek volna Kecsekméten, ha ezt a dolgot nyugati mintára be lehetett volna hajtani.” - mondta Jankovics Marcell, akit a kezdeti, a tévé által visszautasított forgatókönyvet követően kérték fel, hogy fektesse le a sorozat alapjait. Számos epizódot rendezett, de nem a teljes szériát: ,,Nagyon sok egyéniség mérte össze magát a többivel – ez is a Pannóniás minta volt. A magyar animáció jellegzetessége a sokféleség, a korabeli jugoszláv vagy bolgár rajzfilmek például mind egyformák voltak. A Pannóniára és Kecskemétre is jellemző a magyar individualizmus.”

A kecskeméti animációs film az Ünnepi Könyvhéten (2019. június 13-17.) jelenik meg.

Borítókép: Varga Zoltán (Fotó: MMA Kiadó/Benedek Zsolt)