Miután megtaláljuk a komplexumot és a biztonsági őr kedvesen eligazít, sikerül beparkolnunk két hangár közé. Panni és Marci épp akkor lépnek ki az egyik épület vasajtaján, nem kell sokat keresgélnünk egymást. Marci elsiet valahová (valószínűleg dolog van a másik raktárban), míg Panni profi idegenvezetőként és vendéglátóként bele is kezd a helyszín bemutatásába és a kérdések megválaszolásába.
A kép közepén Lutter Panni az épület loftjában
A raktárban felhalmozott, (számunkra) hatalmas mennyiségű kellék és díszletelem láttán az őskáosz képe sejlik fel, de Panni megnyugtat, hogy nyugi, ő tudja jól, hogy mi hol van, és hol kell keresni például egy mentőautó-szirénát, ha épp arra lenne szükség. „De itt van például ez a 300 m2, A-kategóriás, Angliából importált műfű, amit az előző munkánk eszközeivel együtt vettem meg. Fogalmam sincs, mi lesz a sorsa, legfeljebb majd beborítom vele kívülről az épület falát” – kapunk képet kreativitásáról és gondolkodási mechanizmusáról.
Miután valamennyire magunkhoz tértünk a minket fogadó látványtól, vendéglátónk rögtön helyre teszi a fejünkben az alapokat: mint mondja, a Made in Helsinki tulajdonképp három vállalkozás együttese. Egyrészt ott van a raktárhoz kapcsolódó cég, ami kellékeket biztosít. El lehet vinni bármit, ami megtetszik, amire szükség lehet egy forgatáshoz.
Bal szélen Mundruczó Kornél készülő filmjének egyik cseresznyefája
Másrészt működtetnek egy berendező céget, ez teszi ki a munka (és a komplett vállalkozás) oroszlánrészét. Itt gyűjtik és felpakolják az egyeztetett cuccokat a teherautókra, és kiviszik a forgatás helyszínére, ahol összerakják a díszletet, mint legutóbb Mundruczó Kornél Felesleges ember című filmjénél, vagy korábban a Tiszta szívvel esetében. Mundruczó menekülttörténetével kapcsolatban nem kevés érdekességet hallunk, kezdve a Csobánkán ötven, a Keletinél kétszáz sátorból felállított, autentikus menekülttáboroktól azokig a teljesen valódinak tűnő cseresznyefákig, melyeket Ágh Marci álmodott meg és készített el a filmhez.
A vállalkozás harmadik pillére a Helsinki úti hangárban kialakított loftlakás és a hozzá tartozó kiszolgáló helységek, melyek stúdióként funkcionálnak. „Ez is Marci ötlete volt” – mondja Panni, aki nem győzi dicsérni a mára üzlettárssá avanzsált látványtervező kolléga kreativitását, gondolkodásmódját, és azokat a vízióit, amivel például a loft beindítását is megálmodta.
Nézz még több fotót a helyszínről
Itt elsősorban reklámfilmek forognak, „a loft mostanában nagyon népszerű helyszín”, ahova a világ minden tájáról jönnek a produkciók, legyen szó koreai, indiai vagy spanyol vállalkozásról. „Nagyjából kilencven százalékban külföldiekkel dolgozunk – amennyiben a partner igényt tart a közös munkára” – világít rá Panni a stúdiókiadásuk rendszerének egyik nagy előnyére: „Máshol magánlakásokat bérelnek ki forgatási célra, ahol nem biztos, hogy örül a tulaj, ha jön a stáb és nyitásként felszedi a padlót… Itt, ha szeretnék, teljesen szabad kezet kapnak, falat festhetnek, szögeket verhetnek a falba, bármit. Ezen kívül rendelkezik egy stúdió adottságaival, mint megfelelő áram vagy hozzá járó parkolóhelyek. Mindez például elég vonzóvá teszi a helyet.”
Panni egyébként korábbi munkahelyén, a Prop Clubnál ismerte meg alkotótársát, ahol már berendezőként dolgozott, Ágh pedig éppen látványt tervezett egy produkcióhoz. „Megvannak a prioritások, rendszerint a látványtervező választja ki, hogy kivel szeretne együtt dolgozni. Az egyik munkánál viszont egy nagyon kedves producer hölgy ragaszkodott hozzá, hogy mi ketten együtt dolgozzunk. Azt hiszem, itt dőlt el az a mindkettőnk számára inspiratív munkakapcsolat, ami azóta is tart.”
A teljes stáb alig húsz fő, hozzájuk csatlakoznak az asztalosok, rakodók
A Made in Helsinki stábjának állandó létszáma egyébként alig húsz fő, ebből 3-4-en dolgoznak az irodában, a többiek például buyerek, kellékesek. „Ebbe a mezőnybe nem számolom bele az asztalosokat, rakodófiúkat, ők produkciótól függően vannak nálunk, néha öten, néha huszonöten.” A munka a kétéves fennállás óta gyakorlatilag folyamatos, ami egyfelől szerencsés, mert fut a szekér (az is van raktáron egyébként, mint megtudjuk), másfelől igen megterhelő, elsősorban nyilván az állandó munkatársaknak.
Ezzel együtt Panni egy pillanatig sem panaszkodik, láthatóan élvezi, amit csinál, sokkal jobban, mintha sportdiplomataként dolgozna, ahogy azt gyermekkorában tervezte. „Kanadában éltem, ott még abban az irányban tanultam az egyetemen, de megismerve azt a közeget, rájöttem, hogy nem az én világom.” A berendezői szakmába egy ismerőse révén csöppent bele, utána jött a már említett Prop Club, és most a Helsinki.
Tervben van egyébként a szolgáltatások bővítése is. „Egy kis oázist szeretnénk csinálni. Itt van körülöttünk ez a sok, üres vagy alig használt műhely, az egyikben működhetne egy hangstúdió, a másikban SFX cég, hogy az itt forgató stábok minden technikai szolgáltatást megkaphassanak. Ezt elsősorban nem azért csinálnánk, hogy egy forgatást együtt szolgáljunk ki, hanem azért, mert nekünk praktikus lenne a munka szempontjából. Ritka, hogy egy produkció azért dolgozik 3-4 céggel, mert azok egy helyen vannak” – beszél a vállalkozás esetleges jövőjéről, amivel kapcsolatban már most is folynak tárgyalások.
Saját jövőjéről végül azt mondja: „Nem biztos, hogy a Helsinki útról fogok nyugdíjba menni, de nagyon örülök neki, hogy most ezt csinálom, pláne egy ennyire kreatív emberrel, mint Marci, akivel úgy érzem, hogy nagyon jól kiegészítjük egymást.”
Fotók: Pozsonyi Janka
