Készülőben a filmtörvény-módosítás

Új szakmai elemek, másfél év tapasztalata – A pozitív mérleg

Halász János, az Albizottság Fideszes elnökének kérésére Schneider Márta, az NKÖM helyettes államtitkára elmondta, a filmtörvény módosítása több szempontból is szükségessé vált. A törvény elfogadása óta új szakmai elemek merültek fel, és másfél év tapasztalatai alapján újra kell gondolni bizonyos passzusokat. Az uniós jogharmonizáció miatt további módosításokra is szükség van.

Schneider Márta

A filmjogokkal kapcsolatos, régóta húzódó szabályozás korábban minisztériumi rendelet hatályába tartozott, melyet most kormányrendeleti státuszba helyeztek át. Ezért most szükségessé vált, hogy ezek a kérdések a filmtörvényben találjanak megfelelő jogi szabályozást.

Az uniós jogszabályok fő alapelve szerint az állami támogatások intenzitása a kultúrában legfeljebb 50%-os lehet, de kivételt képeznek a kis nyelven készülő, alacsony költségvetésű úgynevezett „nehézfilm”-alkotások, melyeket az adott állam saját szabályozása szerint segíthet. Így – költségektől függően – megmaradna a lehetőség a 90 vagy akár 100%-os támogatásra is.

A Bizottság még korábban felszólította az MMK-t, hogy a felmerülő problémák miatt dolgozza ki az összeférhetetlenségre vonatkozó rendeleteket. Az előterjesztők egy háromfokozatú rendszerben látják az érdekeltségi és tisztségviselői körök és a támogató szervezetek lehetséges viszonyát. Schneider Márta elmondta, legfőbb szempontjuk a valóság és a szigorúság arányának megfelelő kidolgozása volt.

Ugyancsak régi „adósság” a Mozgókép Közalapítvány Támogatási Szabályzatának megalkotása, amely mostanra túljutott a második körön, és a minisztériumi észrevételek után az MMK Kuratóriuma dolgozik rajta. A Filmiroda működése során is felmerültek új igények, így például a Korosztály Bizottság tagjainak számát 2 fővel szeretnék növelni.

„Intenzív, forró ősz van mögöttünk”, fogalmazott Grunwalsky Ferenc, az MMK Kuratóriumának elnöke. A Filmszakmai Kerekasztallal és a Kuratóriummal folytatott mélységekig menő szakmai viták során, a szükséges módosításokban ismét sikerült eljutni a teljes konszenzusig – ami persze nem jelenti a kisebbségi vélemények hiányát, számolt be az elnök. A legnagyobb probléma Grunwalsky szerint a kormányzati támogatások folyósításában mutatkozik (mennyi, mikor, hogyan). Az eredmények azonban mégis bizonyítanak: az elkészült filmek száma, a magas nézőszám megtartása, valamint a minisztériummal való sikeres együttműködés jelzi a folyamatok pozitív mérlegét.

Káosz és áttekinthetetlen helyzet - Bizottsági kritikák

Halász János szerint viszont sok teendő van még. Ezt erősítette meg Homa János is, az Ellenőrző Albizottság Fideszes tagja, aki úgy látja: „egyre nagyobb a káosz és áttekinthetetlen a helyzet”. A 100%-osan elfogadott filmtörvényben most jelentkeznek olyan buktatók, amelyekre senki sem számított. Homa szerint aggódásra ad okot, hogy a filmvagyon elrendezését egy közbeeső cég révén szeretnék megvalósítani, hogy még mindig nem készült el a támogatási szabályzat, illetve, hogy ilyen hosszú idő után is átdolgozásra szorul. „Érvényes támogatási szabályzat nélkül nem lehet eredményes és jogszerű a filmgyártás”, és ez vezet a sajtóban megjelenő erkölcsi megkérdőjelezésekhez is.

Kósa Ferenc

Kósa Ferenc filmrendező, bizottsági tag (MSZP) szerint a folyamat normális: szükség van a módosításokra, és a példaértékű filmtörvény elfogadásának mintájára most is a teljes szakmai és politikai konszenzusra kell törekedni. Kósa felhívta a figyelmet arra, hogy egy komplex rendszer kidolgozásáról van szó, melynek minden résztvevő számára hosszú távon előre tervezhetőnek kell lennie. Ehhez támogató szervezetenként fixen rögzített pályázati keretek és egységes pályáztatási rendszer szükséges.

Kiemelte a politikai vezetés felelősségét is: nem szabadna például belenyugodni abba, hogy az ORTT kivonuljon erről a területről, különösen miután a médiatörvény szándéka félresiklott, és a kereskedelmi televíziók koncessziós díja nem támogatja kielégítően a film- és tévéművészetet. A banki finanszírozással kapcsolatban elmondta: a kölcsönök miatt az állami támogatás egy része a bankokhoz kerül, amivel a pénzintézetek járnak jól. Az összeférhetetlenségi problémákat jogilag, szakmailag és erkölcsileg is helyesen kellene kezelni.

Halász János Grunwalsky beszámolójával szemben úgy vélte, sok gond van a filmszakma működése körül. Kritizálta az éven túli kötelezettségvállalások milliárdos összegeit és a veszteséges banki finanszírozást. 2006 határév lesz ebben a tekintetben, a problémák kezelését nem lehet tovább halasztani, hiszen félő, hogy egy idő után több lesz az ígéret, mint a rendelkezésre álló pénz. Ezt legkésőbb 2007-ben konszolidálni kell. Halász leginkább a határidők be nem tartását kifogásolta. Felhívta a figyelmet a február 28-ig elkészítendő pályázati naptárra, az előző éves támogatásokról a miniszter számára készített értékelésre, valamint a támogatási szabályzat haladéktalan elkészítésére. Az elnök rákérdezett: áprilisi felszólítás után a június 30-án az MMK-tól megkapott szabály-tervezettel mit csináltak a minisztériumban novemberig.   

A filmjogokkal kapcsolatban (az igazságügyi minisztérium másfél év után jön rá, hogy mégis kormányrendeletben kell szabályozni) Halász kormányzati tehetetlenséget érzékel. A határozott lépések többet segítenének, mint a maradványképzés trükkjein gondolkozni, fogalmazott a Fideszes képviselő. Kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az MMK strukturálisan megfelelő készültségi szinten van-e a filmjogok (Mafilm, Filmlabor) átvételéhez, valamint rákérdezett: nem ellentételezésről van-e szó az állam részéről a szakmától elvont milliárdok miatt, amikor átadják a filmjogokat. 

Jogszabály-labirintus – Határidők kontra életszerűség

Halász János

Schneider Márta válaszában elmondta: a filmjogok kormányrendeleti kérdése esetében nem tehetetlenségről van szó, hanem arról, hogy amíg a szabályozás tartalma a gyakorlatban nem volt látható, addig a jogászok sem láthatták a pontos helyzetet. Az államtitkár kiemelte: a filmtörvény kapcsán olyan utakat járnak, amiket még soha nem járt be senki. Hosszú szakmai egyeztetésekről, valamint a jogok és kötelezettségek bonyolult szövevényéről van szó, és nem akarnak olyan jogszabályokat alkotni, amik nem bírják ki a gyakorlat próbáját.

Az állami támogatásokkal kapcsolatban elmondta: 1999-ben ez az összeg 1,990 milliárd Ft volt, 2002-ben 1,8 milliárd, amihez a kormányváltás után 920 millió jött hozzá. 2003-ban 6,3, 2004-ben 6, 2005-ben pedig az éven túli vállalással együtt 8 milliárdot elérő támogatás érkezett a filmszakmához (ebben a Filmiroda, az NKA, az MMK, a Magyar Történelmi Filmalapítvány és art-mozi program finanszírozása is benne van). A korábbi (Medgyessy-féle) ígéretek tehát teljesültek, állapította meg Schneider Márta. A 2006-os támogatások pedig az MMK 6,2 milliárdos költségvetési és 3,1 milliárdos éven túli támogatásával, valamint a többi szervezet és az ’56-os filmekre valamint az art-mozikra szánt pénzekkel együtt meghaladják a 10 milliárd forintot.

Az éven túli kötelezettségvállalás nem idegen a filmgyártás gyakorlatától, hiszen az alkotások nem egy költségvetési év alatt készülnek el. A bankszféra bevonása nem magyar sajátosság, külföldön is jelentős gyakorlata van. A késlekedő támogatási szabályzatról pedig elmondta: minden igényt kielégítő szabályzást szeretnének létrehozni, ezért tart ilyen sokáig a kialakítása.

Grunwalsky Ferenc a felvetett problémákra adott válaszában kiemelte: a filmszakma képes teljesíteni azt, amit ma Magyarországon egyetlen más kulturális ágazat sem. Az a fontos, fogalmazott, hogy kiderüljön, mit kell végrehajtani. A magyar kulturális jogszabályozás jelenleg egyik ágazatát sem tartja rendben. A határidős feladatokat az MMK-ban időre megcsinálják, de még 4-5 minisztérium szól bele utólag, így az egyeztetések elhúzódnak. Ezek a minisztériumok pedig nincsenek hozzászokva, hogy kulturális területen jogi kérdésekkel halálosan komolyan foglalkozzanak. Grunwalsky példaként azt az egyik minisztériumi igényt említette, miszerint nem lehetséges, hogy egy producer vagy egy rendező leváltsa a másikat. „Ez nem életszerű kérés, ennek letiltása számunkra a halált jelentheti”, tette hozzá.

Azért is nehéz a szabályzatokat kidolgozni, mert mire egy-egy tervezet visszaérkezik hozzájuk, már nem csak az országban, de a világban is megváltoztak a körülmények, más az aktuális helyzet. Ehhez nagy rugalmasság szükséges. „Csinálja jobban, aki tudja”, mondta az elnök, aki a határidőknél fontosabbnak tartotta, hogy a filmszakma elé újabb vitára ismét letegye a támogatási szabályzat tervezetét.

A banki finanszírozás évente egy játékfilm összegét emészti fel, de cserébe biztosítja a készpénzt, ami az állami folyósításokkal szemben tényleges megérkezik, és így garanciát jelent. Enélkül nincs forgatás, állítja Grunwalsky. A pénz ugyanakkor hasznosul, hiszen az ágazat jól teljesít nézőszám és filmszám tekintetében is. Minden területen megvan az évi termés, emellett pedig a szakma minden más kulturális ágazatnál több munkahelyet biztosít a szellemi középmunkások számára.

A filmvagyon helyzetéről az elnök elmondta: az MMK nem akar filmet gyártani. Az egyik legfontosabb feladat: nyitni az Unió felé. Így több nagy európai gyártóstúdióval (pl. az olasz Cinecittá-val) is egyeztetések folynak, és ők hajlandóak lennének kisebbségi koprodukciókba beszállni. A Mafilm épülete és területe is megmaradna saját tulajdonban, a működtetésre pedig szerződéseket lehet kötni ezekkel a nagy vállalatokkal. Grunwalsky hozzátette: idén a bérmunkákból (Spielberg és társai) 14 milliárd Ft jött be az országba, de a foglalkoztatottságon túl egy fillér sem került át a magyar filmesekhez.