Kósa Ferenc |
Kiemelte a politikai vezetés felelősségét is: nem szabadna például belenyugodni abba, hogy az ORTT kivonuljon erről a területről, különösen miután a médiatörvény szándéka félresiklott, és a kereskedelmi televíziók koncessziós díja nem támogatja kielégítően a film- és tévéművészetet. A banki finanszírozással kapcsolatban elmondta: a kölcsönök miatt az állami támogatás egy része a bankokhoz kerül, amivel a pénzintézetek járnak jól. Az összeférhetetlenségi problémákat jogilag, szakmailag és erkölcsileg is helyesen kellene kezelni.
Halász János Grunwalsky beszámolójával szemben úgy vélte, sok gond van a filmszakma működése körül. Kritizálta az éven túli kötelezettségvállalások milliárdos összegeit és a veszteséges banki finanszírozást. 2006 határév lesz ebben a tekintetben, a problémák kezelését nem lehet tovább halasztani, hiszen félő, hogy egy idő után több lesz az ígéret, mint a rendelkezésre álló pénz. Ezt legkésőbb 2007-ben konszolidálni kell. Halász leginkább a határidők be nem tartását kifogásolta. Felhívta a figyelmet a február 28-ig elkészítendő pályázati naptárra, az előző éves támogatásokról a miniszter számára készített értékelésre, valamint a támogatási szabályzat haladéktalan elkészítésére. Az elnök rákérdezett: áprilisi felszólítás után a június 30-án az MMK-tól megkapott szabály-tervezettel mit csináltak a minisztériumban novemberig.
A filmjogokkal kapcsolatban (az igazságügyi minisztérium másfél év után jön rá, hogy mégis kormányrendeletben kell szabályozni) Halász kormányzati tehetetlenséget érzékel. A határozott lépések többet segítenének, mint a maradványképzés trükkjein gondolkozni, fogalmazott a Fideszes képviselő. Kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az MMK strukturálisan megfelelő készültségi szinten van-e a filmjogok (Mafilm, Filmlabor) átvételéhez, valamint rákérdezett: nem ellentételezésről van-e szó az állam részéről a szakmától elvont milliárdok miatt, amikor átadják a filmjogokat.
Jogszabály-labirintus – Határidők kontra életszerűség
Halász János |
Az állami támogatásokkal kapcsolatban elmondta: 1999-ben ez az összeg 1,990 milliárd Ft volt, 2002-ben 1,8 milliárd, amihez a kormányváltás után 920 millió jött hozzá. 2003-ban 6,3, 2004-ben 6, 2005-ben pedig az éven túli vállalással együtt 8 milliárdot elérő támogatás érkezett a filmszakmához (ebben a Filmiroda, az NKA, az MMK, a Magyar Történelmi Filmalapítvány és art-mozi program finanszírozása is benne van). A korábbi (Medgyessy-féle) ígéretek tehát teljesültek, állapította meg Schneider Márta. A 2006-os támogatások pedig az MMK 6,2 milliárdos költségvetési és 3,1 milliárdos éven túli támogatásával, valamint a többi szervezet és az ’56-os filmekre valamint az art-mozikra szánt pénzekkel együtt meghaladják a 10 milliárd forintot.
Az éven túli kötelezettségvállalás nem idegen a filmgyártás gyakorlatától, hiszen az alkotások nem egy költségvetési év alatt készülnek el. A bankszféra bevonása nem magyar sajátosság, külföldön is jelentős gyakorlata van. A késlekedő támogatási szabályzatról pedig elmondta: minden igényt kielégítő szabályzást szeretnének létrehozni, ezért tart ilyen sokáig a kialakítása.
Grunwalsky Ferenc a felvetett problémákra adott válaszában kiemelte: a filmszakma képes teljesíteni azt, amit ma Magyarországon egyetlen más kulturális ágazat sem. Az a fontos, fogalmazott, hogy kiderüljön, mit kell végrehajtani. A magyar kulturális jogszabályozás jelenleg egyik ágazatát sem tartja rendben. A határidős feladatokat az MMK-ban időre megcsinálják, de még 4-5 minisztérium szól bele utólag, így az egyeztetések elhúzódnak. Ezek a minisztériumok pedig nincsenek hozzászokva, hogy kulturális területen jogi kérdésekkel halálosan komolyan foglalkozzanak. Grunwalsky példaként azt az egyik minisztériumi igényt említette, miszerint nem lehetséges, hogy egy producer vagy egy rendező leváltsa a másikat. „Ez nem életszerű kérés, ennek letiltása számunkra a halált jelentheti”, tette hozzá.
Azért is nehéz a szabályzatokat kidolgozni, mert mire egy-egy tervezet visszaérkezik hozzájuk, már nem csak az országban, de a világban is megváltoztak a körülmények, más az aktuális helyzet. Ehhez nagy rugalmasság szükséges. „Csinálja jobban, aki tudja”, mondta az elnök, aki a határidőknél fontosabbnak tartotta, hogy a filmszakma elé újabb vitára ismét letegye a támogatási szabályzat tervezetét.
A banki finanszírozás évente egy játékfilm összegét emészti fel, de cserébe biztosítja a készpénzt, ami az állami folyósításokkal szemben tényleges megérkezik, és így garanciát jelent. Enélkül nincs forgatás, állítja Grunwalsky. A pénz ugyanakkor hasznosul, hiszen az ágazat jól teljesít nézőszám és filmszám tekintetében is. Minden területen megvan az évi termés, emellett pedig a szakma minden más kulturális ágazatnál több munkahelyet biztosít a szellemi középmunkások számára.
A filmvagyon helyzetéről az elnök elmondta: az MMK nem akar filmet gyártani. Az egyik legfontosabb feladat: nyitni az Unió felé. Így több nagy európai gyártóstúdióval (pl. az olasz Cinecittá-val) is egyeztetések folynak, és ők hajlandóak lennének kisebbségi koprodukciókba beszállni. A Mafilm épülete és területe is megmaradna saját tulajdonban, a működtetésre pedig szerződéseket lehet kötni ezekkel a nagy vállalatokkal. Grunwalsky hozzátette: idén a bérmunkákból (Spielberg és társai) 14 milliárd Ft jött be az országba, de a foglalkoztatottságon túl egy fillér sem került át a magyar filmesekhez.