Ki akarják hozni Arany Jánost az elefántcsonttoronyból

Georgina, Arany János életéből miért pont azokat az éveket akartad bemutatni, amikor vándorszínész volt?

Hegedűs Georgina: Régóta foglalkoztat ez az időszak. Arany János életéből kevés olyan periódust ismerünk, ami igazán izgalmas lenne. Az egyetlen ilyenről, ami elmondása szerint fordulópontot jelentett az életében, sosem beszélt. Azt kérte ez életrajzíróktól, hogy ne kérdezzék a vándorszínész éveiről. Erről a korszakról a levelezéseiből tudunk részleteket, valamint a Bolond Istók című művéből és egy-két verséből. Úgy gondoltam, ha bemutatjuk ezt az időszakot, akkor kihozhatjuk Arany Jánost az elefántcsonttoronyból és bemutathatjuk egy emberibb, esendőbb arcát is.

Azt mondod, életének ezen szakasza kevésbé dokumentált. Mire tudtál támaszkodni, amikor írtad a forgatókönyvet?

H.G.: Körülbelül kilenc éve kezdtem el kutatni a témában és minden lehetséges forrást elolvastam. Mivel csak nagyon kevés információt találtam, úgy éreztem, szabadjára engedhetem a fantáziámat.

Rohonyi Gábor: Ha olyan személyről készül film, akinek az élete minden részlete jól ismert, akkor nagyon meg van kötve az alkotók keze. Nálunk nem ez volt a helyzet.

H.G.: Nem is az a fontos, hogy pontosan mi történt Arany Jánossal a vándorszínész évei alatt, hanem az, hogy ez mit okozott benne. Elbeszélő költeményében, a Bolond Istókban érezhető egy nagyon erős önvád, ugyanakkor úgy ír erről a korszakról, hogy egyszerre humoros, furcsa és fájdalmas. A forgatókönyvben ezeket az érzéseket akartam visszaadni.
Gábor, úgy tudom, téged akkor kerestek meg a Bolond Istók ötletével, amikor már előrehaladott állapotban volt a forgatókönyv. Téged mi vonzott ebben a történetben?

R.G.: Úgy éreztem, hogy egy érvényes, sok tanulsággal és érzelmi töltettel bíró történet, aminek érdemes a szolgálatába állni. Rendezőként kihívást láttam benne és rendkívül inspiráló feladatnak találtam, hogy megrendezzem a filmet.
Eddig főleg vígjátékokat és dokumentumfilmeket rendeztél. Mennyire volt új feladat, hogy egy kosztümös felnövéstörténetet kellett vászonra vinned?

R.G.: Ennek a filmnek is van humora. Ami a korábbi alkotásaimat illeti, például a Konyecet és a Brazilokat sem tartom egyértelműen vígjátéknak. Még a Szia életemben is jelen van a lélektani dráma a vígjáték szál mellett. Nem állnak közel hozzám a tisztán humoros vagy drámai filmek, mert ahogy az életben, úgy a filmben is keverednek egymással ezek a műfajok.

Bolond Istók / Fotó: Filmsquad/Gordon Eszter

Georgina, nem csak forgatókönyvírója, de társrendezője is vagy a filmnek. Hogyan osztottátok fel a rendezői feladatokat a forgatás során?

H.G.: Amikor megkaptuk a gyártási támogatást, hathetes volt a kisfiam, ezért a háttérből követtem az előkészületeket, de folyamatosan egyeztettünk Gáborral. A forgatás során ingáztam a film és a kisfiam között, aki végig a közelünkben volt, miközben Gábor végig ott ült a rendezői székben. Évekkel ezelőtt az volt a tervem, hogy egyedül rendezem a filmet. Amikor elkezdtünk beszélgetni Gáborral, éreztem rajta, hogy meg akarja találni, mit rejt ez a történet. Ez a célunk közös volt, ezért nyugodt szívvel rá tudtam bízni a rendezői feladatokat. Gördülékenyen ment a közös munka. Nem voltak komoly konfliktusaink és véleménykülönbségeink.

R.G.: A fontos kérdésekben egyetértettünk. A forgatókönyvíró azért jó társrendező, mert mindent tud a történetről, én pedig, mivel később érkeztem a produkcióba, objektív szemszögből tudtam vizsgálni a forgatókönyvet. Mivel egy külső nézőpontból figyeltem a történetet, hozzá is tudtam tenni. Szerintem nagyon jót tett a filmnek, hogy találkozott a két nézőpont.

H.G.: Gábor olyan elemeket tett hozzá - például a háttér társulattagok nagyobb szerepe - amikre előzetesen nem is gondoltam és amiktől gazdagabb lett a film világa.

A történelmi és életrajzi filmek sokszor beleesnek abba a csapdába, hogy bálványozzák az alanyukat. Mennyire figyeltetek rá, hogy a fiatal költő ne egy idealizált karakterként jelenjen meg a vásznon?

R.G.: A forgatókönyvben ábrázolt Arany János egy fiatal, idealista karakter. Nem a nagy költőt akartuk bemutatni, hanem a tizenkilenc éves fiatalember felnövéstörténetét.

H.G.: Összesen egy grafikát találtam Arany Jánosról, ami a vándorszínész korszaka alatt készült róla. Ezen egy színpad mögül segít egy színésztársának. Egy bajszos, harmincas éveiben járó meglett férfinak ábrázolták. Fontos szempont volt, hogy mi a tizenkilencéves fiú felnövéstörténetét akarjuk bemutatni a maga kudarcaival és nagyobb érzelmi hullámaival.

Rohonyi Gábor és Hegedűs Georgina / Fotó: Filmsquad/Gordon Eszter

A történet XIX. századi vidéki városokban játszódik. Mennyire volt nehéz feladat megidézni ezt a korszakot és helyszínt?

R.G.: Szerettük volna követni Arany János eredeti útvonalát, ami Debrecentől Máramarosszigetig vezetett, de erre sem elegendő időnk, sem költségvetésünk nem volt. Igyekeztünk olyan helyszíneket találni, amik hasonlítanak azt eredetiekre. A Debrecenben játszódó jeleneteket szabadtéri díszletben vettük fel, Máramarosszigetet pedig Szentendre helyettesítette. Ügyeltünk rá, hogy a film ne egy stilizált világban játszódjon.

H.G.: Minimális eszköztárral dolgoztunk és próbáltuk visszaadni a kor hangulatát. Az volt a tervünk, hogy ahogy Arany János halad Máramarossziget felé, egyre zordabbak a tájak és sötétebbek a fények. Igyekezetünk a látványvilággal is aláfesteni és erősíteni a történet dramaturgiaiáját.

Milyen szempontok alapján kerestétek a fiatal Arany Jánost és miért Liber Ágostonra esett a választásotok?

R.G.: Nagyon hosszú és alapos castingot tartottunk, sok jelöltet meghallgattunk. Olyan színészt kerestünk, akinek az arcát még nem ismeri a széles közönség. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói között kezdtük el keresni a megfelelő fiatalokat, így találtuk meg Liber Ágostont és a szerelmét alakító Gellért Dorottyát, akik egy osztályba jártak az egyetemen, így ismerték is egymást. A castingon egy olyan jelenetet kellett eljátszaniuk, amiben olvasópróbát tart a két főszereplő. Ágoston és Dorottya próbája nagyon erős volt.

H.G.: Ágoston már a bemutatkozó videójával is felkeltette az érdeklődésünket. Érezni lehetett rajta, hogy van kapcsolódása Arany Jánoshoz és ahhoz a karakterhez, akit megálmodtunk.

R.G.: Elhittük, hogy ő a fiatal Arany János. Nagyon erős az orgánuma és zeneileg is képzett. A filmben elhangzó dalt ő énekli és tud gitározni is.

H.G.: Utóbbi azért is fontos, mert ugyan kevesen tudják, de Arany is gitározott.

Bolond Istók / Fotó: Filmsquad/Gordon Eszter

Gellért Dorottya mivel tűnt ki a többi jelölt közül?

H.G.: Dorka igazi mélységet tudott adni a karakternek. Sári jelleme sokszínű, összetett, fontos volt. Már az első pillanattól fogva érezzük, hogy több van mögötte, van múltja és nem lehet róla könnyen ítéletet mondani. Dorka ezt már az első pillanattól kezdte hozta ezt a szerepet.

Mi okozta a legnagyobb kihívást a forgatás során?

R.G.: Az idő. Nagyon gyorsan kellett dolgoznunk. Kétszer ennyi forgatási nap lett volna az ideális, de egy átlagos tévéfilm költségvetéséből kellett dolgoznunk. Huszonkét napot forgattunk, ami egy ekkora terjedelmű kosztümös filmnél nagyon kevésnek számít.

H.G.: Mivel több városban játszódik a történet, igyekeztünk csoportosítani a helyszíneket, de így is rengeteget kellett utaztunk.

Közelebb kerültetek valamivel Arany János karakteréhez annak köszönhetően, hogy ilyen sokáig foglalkoztatok ezzel a történettel?

H.G.: Már előtte is közel éreztem magamhoz. Az iskolai tananyagban is zavart, hogy mindig Petőfit helyezik előtérbe, talán mert az ő lázadó zsenijével könnyebb azonosulni, pedig Aranyban is rengeteg minden van, amit érdemes felfedezni.

R.G.: Igen, Arany János egy eddig csak a műveiben létező irodalmi legendából valóságos, hús-vér figurává vált számunkra.

Szerintetek működhet ez a film az irodalomórák kiegészítőjeként is?

H.G.: Igen, nekem a kezdetektől fogva volt egy ilyen célom ezzel a filmmel, hogy ha a középiskolások megnézik a moziban, akkor más szemmel nézzenek rá Arany János műveire, a film pedig bőven hagyhat kielemezni valót.

Szerintetek mit adhat a mai kor emberének ez a történet, amit hazavihet magával a moziból?

H.G.: Egy életrajzból mindig a sikereket jegyzik fel és azokra emlékszünk, de ebben a történetben szerepel egy fiatal fiú, aki nagyon hisz valamiben, amit aztán nem sikerül elérnie. Arany János egész életében szégyellte a vándorszínész éveit, miközben ez a kaland formálta azzá, akivé később vált. Ez a film azt üzeni, hogy nyugodtan álmodhatunk nagyot és el is bukhatunk, mert az így átélt tapasztalatok rengeteget adhatnak az életünkhöz.

A Bolond Istók október 3-tól látható a mozikban a Filmsquad forgalmazásában.