Kreif Zsuzsanna: Lemerülök, és addig ások ott, amíg fel nem hozok egy filmet

Nagyon szuper, hogy ez történik. 2023-ban alapítottuk meg az AA1-et, az Animációs Alkotók Egyesületét. Az animációs producereknek akkor már volt egy egyesülete, de az alkotókkal azt éreztük, hogy az nem feltétlenül képviseli minden aspektusát a minket érintő dolgoknak. A kezdeti szervezésben elég aktívan benne voltam, elnökségi tag is voltam két évig, és elkezdtük feltárni a szakmát érintő problémákat, a pályázati rendszertől az oktatáson át a forgalmazásig. Szóval az animációsok nem a nulláról indultak, kidolgozott javaslatokkal tudtunk beszállni. Tök jó, hogy különböző egyesületek problémafelvetései és ötletei most egy ernyő alá kerülnek. Tetszik, hogy most mindenki aktivizálódott, és hogy ebben elöl jártunk az animációsokkal.

Ha röviden kellene megfogalmaznod, mit mondanál, mit kíván a magyar animációs szakma?

Hogy egy élő és aktív szakma legyen. Ne legyen egyedi eset, hogy készül egy egész estés animáció, és ne legyen egyedi eset, hogy egy magyar animáció látható külföldön is. Legyen egy folyamatosság, ami munkalehetőséget ad minél több szakembernek.

Ha már az egész rendszer újratervezés alatt van, hadd tegyek fel egy alapkérdést: a magyar animáció számára nélkülözhetetlen az állami támogatás vagy anélkül is teljesülhetnek a fentebb vázolt célok?

Az animáció nagyon időigényes: amíg egy élőszereplős filmnél könnyebben össze lehet rántani egy baráti társaságot pár hetes forgatásra - persze ez sem ideális egyáltalán -, addig az senkinek nem opció, és nem is tud megtérülni, hogy jófejségből animál két évig. Nem igazán működik állami támogatás nélkül. Amivel lehetne kombinálni, és ami most szintén felmerült, hogy jobban be kellene vonni a tévécsatornákat az animációk támogatásába. A franciáknál például ez történik. A streaming-szolgáltatókkal is érdemes lenne együttműködéseket kialakítani, viszont jelenleg Magyarországról szinte lehetetlen bekerülni hozzájuk projekttel gyártásra.

Candide

Hét éve a Filmhu mellett számos sajtótermék megírta a Candide című animációs sorozathoz kapcsolódó botrányt. Több aktuálpolitikai áthallással bíró, a Fidesz-kormányra vonatkoztatható kritikus részt ki kellett vágnotok, különben fennállt annak a veszélye, hogy vissza kell fizetnetek az állami támogatást. Szerinted a Candide vágatlan verziója mennyire szemléletes lenyomata az elmúlt 16 évnek?

Eléggé abban éltünk, ami a sorozatban megjelenik. 2016-ban kezdtük készíteni, akkoriban jobban adtak támogatást animációkra, lelkesen és naivan álltunk neki, hogy akkor most szabadon alkothatunk, bármivel viccelhetünk. Aztán nagy csalódás lett a vége. A televíziós közszolgálatiság szabályaira hivatkozva cenzúrázták a sorozatot. Jó lenne ezeket a szabályozásokat is újragondolni,hogy ne lehessen a művészi szabadság korlátozására felhasználni őket. Fontos elmondani, hogy mi megírtuk a forgatókönyveket, és azokat leokézták. Szóval volt egy köztes állomás, amikor úgy tűnt, hogy minden oké, és csak később, az elkészült animáció láttán szóltak, hogy ez nem fér bele. Amúgy lesz egy Candide-vetítés május 23-án, ahol pont erről fogunk beszélgetni.

A Candide utolsó részét a nihil jellemzi, Puzsér Róbert is felköti magát, nincs jövő, a voltaire-i zárógondolatot is kigúnyoljátok, hogy műveljük kertjeinket. Így érezted magad akkoriban?

És a készítésekor még nem is tudtuk, hogy mi fog történni a sorozattal! A Candide után nekem valóban eléggé nihil állapot ütött be, azt éreztem, hogy itthon nem lesz esélyem pályázni, és nem is pályáztam nagyjából hat évig. Elkezdtem tanítani, meg alkalmazott melókat vállalni. Eltávolodtam attól, hogy saját dolgokkal próbálkozzam. Volt bennem egy kiüresedés.

Ezek szerint mély sebet ejtett rajtad a Candide körüli botrány.

Traumatizáló volt mindenkinek, a producereknek és nekünk is.

Az Adgwa-Atával sok idő után, 2024-ben pályáztál, egy évvel később 49 millió forintot kaptatok gyártásra, ezúttal az Nemzeti Filmintézettől. Mi fordult át benned, hogy megint pályázni kezdtél saját filmtervvel?

Nem akartuk itthon kezdeni a pályázást. Francia producerrel kezdtem el fejleszteni a projektet, és vele futottuk az első pályázati köröket Franciaországra koncentrálva. Amikor megtudtuk, hogy beszállt az ARTE, kaptunk régiós támogatásokat, csak akkor mentünk az NFI-hez, és szerintem látva, hogy ők már benne vannak, nem akartak nemet mondani. Nem mertem volna az NFI-nél kezdeni a kopogtatást.

A Candide kapcsán az NMHH Médiatanácsával traumatikus élményeid voltak. Ehhez képest milyen volt a gyártási folyamat az NFI-nél?

Teljesen kellemes volt. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy korábban többek között Turai Balázs sem kapott támogatást az Amokra, a román filmalap látta meg benne a fantáziát, és így készülhetett el. Aztán megnyerte Annecyban a legjobb rövidfilmnek járó Kristályt, Szarajevóban a fődíjat. Buda Flóra sem kapott itthon támogatást a 27-re, ami Arany Pálmát nyert Cannes-ban. Mindketten többször szóvá tették, külföldön is, hogy mindezt úgy érték el, hogy a saját hazájuk nem támogatta őket, és ez ciki volt az NFI-nek.

Azt feltételezed, hogy ennek hatására kaptál támogatást?

Az biztos, hogy ezek után elkezdtek jobban nyitni az animáció felé, és többen kaptak támogatást. Plusz az is benne lehetett a döntésekben, hogy az egyesületben ezt nagyon problémásnak éreztük, és elkezdtük ezt kommunikálni az NFI felé. A producerek, a MOME és az AA1 együtt összerakott egy javaslatcsomagot, és azzal leültünk tárgyalni az NFI képviselőivel. Kaptunk ígéreteket, úgy tűnt, megértették, hogy a helyzet tarthatatlan. Elmondtuk, hogy 10 éve nem változtak a támogatási összegek, így éhen halnak az animátorok, vagy rengetegen pályaelhagyók lesznek.

Akkoriban tartották a magyar animáció 110. emlékévét, ez egy régi és sikeres ágazat, mindenkinek vannak gyerekkori emlékei a Pannónia stúdiós filmekről, ezek a megfontolások vezethettek oda, hogy nem hagyták, hogy kihaljon a magyar animáció. Az NFI-nek voltak tehát pozitív lépései, támogatták például az annecy-i magyar évet. Persze érdekes ezt összevetni az élőszereplős filmesek sanyargatásával. Azt gondolom, hogy az animációk támogatása aprópénz volt nekik a kurzusfilmekhez képest.

Korábban említetted, hogy az animáció egy időigényes filmkészítési mód. Az Adgwa-Ata hány év alatt készült el?

2023 tavaszán kezdtünk pályázni, a francia pályázati rendszer lassú és nagyon bürokratikus, sokat kell várakozni. Sokkal lassabb, mint a magyar rendszer, hogyha az éppen működik. A CNC-ben, a francia filmes alapnál nincs külön animációs támogatás, minden rövidfilmes pályázat egy kalapba megy. Mindent egy zsűri néz, szóval elég nehéz megkapni a támogatást, két forduló van, és a fordulók között három hónapot kell várni. Szóval az egy fél éves átfutás volt. Ott várakoztunk elég sokat, de közben jött a jó hír, hogy az ARTE-nek tetszik, és elővásárolták a filmet.

Kreif Zsuzsanna Cannes-ban

Ezek után, 2024-ben adtuk be a pályázatot Magyarországon gyártás-előkészítésre. Miután megkaptuk, az animatikon dolgoztam, ami a forgatókönyv utáni következő lépés: storyboard képekből összeállítod a film gerincét, amiből már látszik, hogy fog kinézni. Ez megvolt 2025 nyarára, utána kimentem Toulouse-ba két hónapra, ott készítettük a layoutokat két animátorral, amik már a végleges beállított jelenetek, de még fekete-fehéren, vonalasan. Az aktív gyártás ’25 júliusától ’26 februárjáig tartott.

Engem mindig megdöbbent, mennyi munka és idő kell akár csak egy 15 perces animáció elkészítéséhez. Téged mi tesz alkalmassá arra, hogy éveken keresztül iyen sok energiát tegyél 15 percnyi animációba? Sokan két napig nem tudnak egyetlen dologgal foglalkozni.

Szeretek elmerülni általam kitalált világokban. Kihívásnak élem meg, hogy valami megjelenik a fejemben, amit csak én látok, és hogyan tudom azt kirakni mások elé, hogyan tudom megfoghatóvá tenni. És igazából mindig más dolog történik. Tök nagy lépés, amikor a csúnyán firkált animatikból szépen rajzolt layout lesz. Az is óriási lépés, amikor a layout közé bekerülnek a mozgásfázisok, és kezdenek életre kelni a karakterek. Amikor még ki is színeződik, akkor az egészen fantasztikus.

Azt hiszem, értem. Minden egyes fázis örömmel tölt el.

Igen, ezt nem tudom megunni.

A Limbo Limbo Travel kapcsán volt egy fontos első szikra: női magazinban olvastál egy újsághirdetést, egyedülálló nőknek szerveztek utazást Kubába. Az Adgwa-Atánál volt egy hasonlóan konkrét kezdőpont?

Nyár volt, és valamiért dzsungelnőket kezdtem el rajzolni. Különböző törzseket a dzsungelben, így keletkeztek a kígyós nők BDSM szerkóban. Ez megtetszett, és próbáltam történetet építeni köréjük, kitalálni a szokásaikat, életmódjukat. Szóval itt nem volt egy pontszerü indulás, már 2018-ban rajzoltam ilyen képeket. Két külön korszak volt, amikor a kígyós nőket rajzoltam a vázlatfüzetembe, és amikor a fura lebegő istennő fejeket az űrben. Csak később jött az ötlet, hogy ezeket össze tudom kombinálni; két dimenzió, amelyek kapcsolódnak egymáshoz. Egy hosszú érési folyamat végén alakult ki, hogy egy beavatási szertartást is tartalmazó felnövéstörténet lesz belőle.

Mondtam korábban, hogy elfordultam attól, hogy pályázzak, hogy teljesítménykényszeresen csináljak filmet. Tök jó volt szabadon rajzolni, tét nélkül agyalni, úgy, hogy lehet, nem lesz belőle semmi.

Izgalmas kérdés, hogy miért kezd el az ember dzsungelben élő amazonokat rajzolni BDSM ruhában. Megkérdezted magadtól?

Az egész filmre jellemző, hogy kicsit utólag kellett felgöngyölítenem, hogy mi mit szimbolizál pontosan, például mit jelent a kígyó, aminek sok ellentétes jelentése is lehet. Szeretem azt az állapotot, amikor nincs magyarázat, csak jön egy kép, megtetszik, és megrajzolom. Nem kell feltétlenül megfejteni, hogy pontosan honnan jönnek ezek a dolgok.

Adgwa-Ata

Pszichedelikus dzsungeltrip a felnövés traumájáról. Így tudom a legrövidebben összefoglalni a filmed, ami tényleg sikeresen áll ellen a leegyszerűsítő értelmezési kísérleteknek. Fájdalmas, néha egyenesen horrorisztikus folyamatként ábrázolod a felnövést. Miért?

A felnövésnek van egy ijesztő aspektusa, egy csomó mindent hátrahagysz, és nem tudod, hogy mi vár rád. És azt is érzem, hogy magukra vannak hagyva a tinik, már nincs meg az, ami régebben mondjuk egy törzsben volt, hogy volt egy közös tudás arról, hogy mi az egyén szerepe, mik a hagyományok, mi fog történni a testeddel. És még mindig van rengeteg tabu, amiket nem könnyű kibeszélni.

Az utazás motívuma összeköti a filmjeidet. A Limbo Limbo Travelnek már a címében is szerepel, Candide bejárja a világot, és az Adgwa-Atában is központi motívum: a külső utazás a dzsungelben egyben belső utazás is fiatal lányok pszichéjében.

Pszichoterápiára jártam, miközben ezt a filmet csináltam, és az ottani élményekből és feltárásokból biztosan egy csomó impresszió beleépült. A szülőkkel való kapcsolat nehézségei, a bizonytalanság, hogy mikortól érzed magad felnőttnek. Ezt hiába kötjük egy számhoz, ez sem egyértelmű már. Mostanság már nehezebb azt érezni, hogy felnőttek lettünk, helyette fluidak és kitolódnak a felnövéssel kapcsolatos dolgok.

Az Adgwa-Ata az első önálló rendezésed. Mondhatjuk, hogy ezzel váltál felnőtt alkotóvá?

Valahol igen. Összefonódott a terápia és a film. Azt éreztem, hogy el vagyok akadva, vannak filmterveim, de nem csinálom végig őket, és ebből elegem lett. Többször történt meg velem, hogy nekiálltam, hogy ezt most megcsinálom egyedül, de mindig abbahagytam, mert más projekt jött, mással kezdtem el foglalkozni. 2023-ban volt egy nagy elhatározásom, hogy ezt most tényleg komolyan veszem, és elejétől a végéig megcsinálom. Elhatároztam, hogy lemerülök, és addig ások ott, amíg fel nem hozok egy filmet.

Adgwa-Ata

Ami szembeötlő, hogy szinte nincs olyan kép, amin ne szerepelne valamilyen formában egy kígyó. Beszéljünk a kígyófétisedről!

Nincs különösebb kapcsolódásom a kígyókhoz. Inkább féltem tőlük, és most élveztem, hogy egy ijesztő dologhoz közelebb kerülök, és vizuálisan úgy tudom alakítani, hogy esztétikussá váljon. Ösztönösen jött a kígyók és nők összekombinálása, később utánaolvastam, hogy különböző történelmi korokban hogyan jelennek meg együtt, és miket szimbolizálhat a kígyó. A Bibliában a ravaszság, a rosszindulat szimbóluma, máshol viszont az újjászületést és a bölcsességet jelenti a kígyó, és én inkább ezzel a jelentéssel mentem. A lányok alászállnak a mélységbe, ahol találkoznak a kígyókkal, és a másik felüket próbálják így megtalálni.

Számomra a kígyók egyszerre voltak pusztító és teremtő erők a filmben. Az a jelenet például nagyon megfogott, amikor kígyóharapás következtében kidomborodik a lány melle és feneke, testi értelemben felnő.

A három lánnyal háromféle hozzáállást akartam megmutatni. Van, aki nem fél, és ennek következtében nem kell igazából fájdalmat átélnie, hiszen valójában nem akar rosszat a kígyó. A másik véglet, aki annyira retteg, annyira nem mer belemenni a változásba, hogy odaveszik. Amúgy a kígyóharapás utalás a valódi felnövési rituálékra, ott is mindig ki kell állni valamilyen fájdalmat, végig kell menni egy bátorságpróbán ahhoz, hogy felnőtté válj.

Ha jól értem, próbáltad minél inkább ösztönös módon elkészíteni a filmet.

Az tudtam az elejétől kezdve, hogy erős érzelmi hatást akarok kiváltani a képekkel a nézőben, szippantsák be a képek, élje át ő is a tripet. Hogy ezt elérjem, próbáltam minél jobban felhozni dolgokat a tudatalattimból. Viszont nem lehet minden projektet így csinálni, ez a Candide-dal például nem működött volna.

A három lány fekete löttyöt iszik, mielőtt alámerülnek egy másik világba. Ez engem az ayahuasca szertartásokra emlékeztetett. A kutatómunkád során eljutottál az ayahuascához?

Érdekel a dolog, sok beszámolót hallgattam, olvastam, de nem próbáltam még ki. Erre is utólag jöttem rá, hogy hathatott a filmre. Az antropológia mindig is érdekelt, különböző beavatási szertartásoknak is utánaolvastam.

Ihlettek konkrét utazások?

Voltam az Amazonas vidékén ’23-ban. Három-négy napos dzsungeltrip volt, és nagyon erősen hatott rám. Tényleg olyan, mintha egy másik dimenzióba érkeznél meg, minden nagyon sűrű, vad és nagyon intenzív.

Kreif Zsuzsanna Cannes-ban

Hajóztatok a folyón, túráztatok az esőerdőben?

Igen, sőt egy faluban épp egy beavatási szertartásra készültek, persze kicsit nehéz volt eldönteni hogy, mi szólt a turistáknak és mi valóban hagyomány. A lényege minden esetre itt is nagyon elnyomónak tűnt a lány felé: hetekig elzárva tartották egy kis fülkében, ahova csak az anyukája vitt neki ételt, a szertartáson pedig levágták a haját és feketére festették a testét. Ez a történet is hatott a filmemre.

Ilyenkor már helyben rajzolni kezdesz, vagy hazajössz, és akkor kezded feldolgozni az élményt?

Helyben nem, mivel annyira durván, sci-fi-be illően sürü volt az egész, hogy figyelni akartam, és megélni. Ha rajzolsz, akkor kivonódsz a valóságból, én viszont mindent be akartam szippantani, a hangokat, a növényeket, az állatokat.

Ha már növények, tele van a rövidfilm színes, hatalmas trópusi virágokkal. Azok mennyire a te fantáziád termékei, és mennyire valós növények?

Is-is. Nyilván szimbolikus, hogy az orchidea a hússzerűségével női formákat jelenít meg, és ezt a jellegét tovább erősítettem. Ezek a virágok néha tényleg zavarba ejtőek. Azzal is játszottam, hogy a vad amazonok világába kicsit tüskésebb, ijesztőbb növényeket, míg a rózsaszín tóban fürdőző fiatal lányok köré aranyosabb virágokat rajzoltam.

A felnőtté válás témájánál maradva, a film eleven és színes látványvilág azt sugallja nekem, küzdjünk azért, hogy megmaradjon a határtalan képzeletünk, ne szürküljünk bele a felnövésbe.

Ez nagy félelmem. Próbálom úgy élni az életemet, hogy a saját keretrendszeremen belül megmaradjon a szabadságom. És igen, a főszereplő is azt csinálja, hogy létrehoz egy új rendszert a végén, amiben ő már nem tud részt venni, de az ő hatására kialakul egy szabadabb társadalom, amiben organikusabb módon lehet kiteljesedni.

Forró helyzet a hüllők bolygóján

Meghívtak Cannes-ba, Annecy-ba, itthon is méltó helyen, a Friss Húson mutatják be a filmet. Hogy érzed most, ki lehet teljesedni az animációs szakmában?

Remélem, hogy igen. Ugyan már a sarokban leselkedik az AI, de egyelőre bizakodó vagyok, hogy most fogunk tudni további filmeket csinálni. Turai Balázzsal már régóta dolgozunk egy egész estés animáción, most úgy néz ki, inkább egy sorozat irányába fogjuk elvinni.

Az AI mennyire jelet közvetlen veszélyt az animációs szakmára?

Az iparági animációban már most egy csomó ember munkáját elveszi, olyanokét, akik technikai területeken dolgoznak, mint például a filmek effektelése. A Marvelnél volt egy komoly leépítés, azt hallottam, a Disney-től is kirúgnak egy csomó embert. Jóval kevesebb grafikus kell egy reklámstudióba is már. A szerzői animációkat viszont kevésbé fenyegeti ez az átalakulás, a fesztiválok jelenleg nem tolerálják az AI használatát, vagy külön blokkokban mutatják be az AI filmeket. Egy ideig még működni fog az a rendszer, amiben alkotunk.

Említetted a közös filmterveteket Turai Balázzsal. Forró helyzet a hüllők bolygóján a címe, és a leírás alapján az Adgwa-Atánál is durvább pszichedelikus tripnek hangzik. Mekkora esélyét látod, hogy elkészül?

Remélem, hogy végig tudjuk csinálni. A rövidfilm segítségével most kicsit újra visszakerültem az animációs körforgásba, így kinyílhatnak lehetőségek. Ezzel a tervvel sem próbálkoztunk az NFI-nél, de mivel most átalakulóban van a rendszer, szeretnénk majd beadni.

Ennek a filmnek az Adgwa-Atával ellentétben volt egy konkrét kezdőpillanata. Ljubljanából egy animációs fesztiválról utaztam haza vonattal, és félálomban jött az ötlet, hogy van egy meteoritlány, és van egy bolygón élő emberfiú, akibe szerelmes lesz. Elindul hozzá, találkozni akar vele, de közben nem fogja fel a méreteit, és hogy mit okoz ezzel a fiúnak.

Ez jelent meg előttem félálomban, ebből kiindulva kezdtem el a történetet továbbgondolni és egy világot építeni köréjük. Így alakult ki a sivatagi bolygó dínókkal, munkatáborral. Kitaláltam hozzá egy politikai rendszert közelgő világvégével, amiben vannak, akik hisznek, és vannak, akik nem. Így született meg a félig dínó, félig ember vallásos csoport. Aztán Balázs is beszállt, sokat segít az írásban, gyorsan tud storyboardozni, együtt építjük tovább. Most ott tartunk, hogy 8 epizódos sorozatként működne leginkább.

Ha nem a saját filmjeiddel vagy elfoglalva, miyen típusú alkalmazott munkákat csinálsz?

Nagyon szeretek oktató jellegű animációkat csinálni. A TED Ed-del voltak együttműködéseim, tudományos témákban készítettem nekik animációkat. Ötperces filmeket, például jógáról vagy trilobitákról, és jó volt ezeket csinálni. Három-négy hónapig tart egy ilyen projekt, szetetem, hogy ez beláthatóbb időtartam. Készítettem Sri Lankáról egy klímaváltozással kapcsolatos filmet, és ez a téma nagyon érdekel: mi lesz a bolygónkkal, mi lesz velünk, hogyan tudnánk minél többet megmenteni a környezetből. Nem könnyű megcsípni ilyen projekteket, de szeretnék minél jobban elmozdulni ebbe az irányba.

A Forró helyzet a hüllők bolygóján is ez az irány?

Ez természetesen nem lesz oktató jellegű, de áthallásosan benne lesznek a mostani társadalmi, környezeti folyamatok.