Lévai Sándor (fotó: Lippay Ágnes)
Lévai Sándor 1930-ban született Balassagyarmaton, már 19 évesen letette voksát a művészet mellett. 1949-től az Iparművészeti Egyetem díszlet- és jelmeztervező szakán tanult és már egyetemi évei alatt is a bábszínházak világa felé kacsintgatott. 1954-ben kapta meg diplomáját és rögtön az Állami Bábszínház munkatársa lett, 1960-ban, néhány évvel a Magyar Televízió indulása után, azonban már a TV gyerekszerkesztőségében dolgozott.
1961-ben a Futrinka utcával indult a magyar bábműsorok és Lévai Sándor televíziós pályája is. A Bálint Ágnes által írt sorozat egészen 1979-ig futott, kezdetben élőben sugárzott epizódokkal. "Főnöki parancsra indítanunk kellett a Nagyapó című műsort, amelyben Nagyapó például elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan megy be a házba a vízvezeték. Ez megint igen unalmas volt nekem. Kitaláltam, hogy legyen a Nagyapónak egy cicája: a Cicamica... Aztán becsempésztünk egy kutyát is: a Morzsit. Meg egy rongybabát, akit Nagyapó nyaralásból hazajövet hozott magával: a Böbe babát. S amikor megvolt a három figura, akkor jött az ötlet, kellene egy utca is, ahol lakhatnának, ők is, mások is. Akkor indult a Futrinka utca, havonta egyszer, fél órában. A bábokat Bródy Vera és Lévai Sándor tervezte." - írta Bálint Ágnes a sorozatról honlapján.
A sorozatot Kende Márta, Nagy György, Simándi József és Szabó Attila rendezte, a díszletben Kós Ivánnal, a bábok tervezésében pedig Bródy Verával működött együtt Lévai. Böbe baba, Cicamica és Morzsi kalandjai megalapozták a bábműsorok népszerűsűgét, a Futrinka utca után a Magyar Televízió egészen a kilencvenes évekig gyártott gyönyörű és igazán szerethető bábműsorokat, melyekben Lévai Sándor szinte kivétel nélkül részt vett.
Cicamica és Böbe baba
A művész közel 40 televíziós produkcióban dolgozott a több mint harminc év alatt, melyet a Magyar Televízióban töltött. 1966-ban a Rémusz bácsi meséinek bábjait és díszletét is ő készítette, de a Szabó Attila rendezte Csupafül sorozat látványa, a Zsebtévé bábjai és díszletei, a Simándy József rendezte Mazsola és a Cimbora című ifjúsági műsor díszlete is az ő nevéhez fűződik. A Magyar Televízió szűkös forrásai és a nehéz munkakörülmények ellenére is mindig színvonalas, aprólékos és kreativitással teli munkát hozott létre. “Nagyon szép, nagyon egyszerű, és nagyon kifejező bábokat készített. Ezek mindig arányosak és szépek, és mégis nem csak babák, hanem egy egy emberi jellemet, figurát sűrítő, igazi bábok.” - írja Takács Vera, a Magyar televízió egykori szerkesztője és dramaturgja Lévai bábjairól.
Mazsola és Tádé (forrás: Médiaklikk)
Lévai legismertebb munkája kétség kívül a Süsü, a sárkány, amely 1976-ban debütált. A Szabó Attila rendezte sorozatot az egyfejű, bájos sárkányról, akit kitagadott a sokfejű családja egy rádióműsor ihlette, amely Miroslav Nastosijevic művét dolgozta fel. A sorozat kedves címszereplőjét, meglepő módon egy radírfigura ihlette. “Ez a kis figura mozdította el a holtpontról az addig mindennel elégedetlen stábot. Eldöntettek az arányok, a kisgyerek mintájára, egyharmad fej, kétharmad test. A kicsi szárnyak később kerültek a karjára, ettől még bájosabb lett, igyekvő óvodás.” - írja Takács Vera a Sanyi Manó című könyvben. A kedves, zömök sárkány kalandjaiból kilenc epizód készült, a filmekben csaknem 60 báb játszott, köztük a Királyfi és a gyönyörű kékhajú királylány. Süsü bábját a Kossuth- és Kiváló Művész díjjal elismert Kemény Henrik illetve Pehartz Imre, míg a Királyfit Simándi József mozgatta. Süsü hangját Bodrogi Gyula kölcsönözte, a Királyfit pedig Sztankay István szólaltatta meg.
Lévai Sándor a televíziós munkái után sem hagyott fel a csodás világok tervezésével, Mikes Lajos mesekönyve, a Sanyi Manó című mű fantáziavilága alkotásra ihlette a művészt: Lévai megtervezte és felépítette a könyv falujának kicsiny mását. A művész életének utolsó évében Nívódíjat kapott a Magyar Televízióban végzett munkájáért, 1997-ben 67 évesen hunyt el.
