A meseszerű főhős motivációi nem elegendőek egy tragédiához
Schwechtje Mihály: Az alma

Jobban áll azonban a tragédia Borsos Miklós rövidje, a Vége hősének, aki végső elkeseredésében, szerelmi bánatában stílusos-romantikus öngyilkosságra készül, de az események néhány humoros véletlennek köszönhetően burleszk-szerű fordulatot vesznek, és hősünk elkezd életéért küzdeni – pontossabban azért a halálért, melyet ő magának elképzelt. Borsos csattanóval felturbózott munkája reklámfilmes eszközökkel operál, éppen ezért könnyen befogadható, hatása ugyanakkor nem maradandó: az öngyilkos küzdelme humoros, de tét nélküli, azaz nem emlékezetes. Szintén stílusbeli következetességéért érdemel dicséretet Simonyi Balázs retro-filmje, az Originál Láger, egy fridzsiderszocialista zenekar megalakulásának és felbomlásának története. A Tesó panelvilágát megidéző, kizárólag szocreál környezetben forgatott kerek kis történet egy olyan Sport-szeletre emlékeztet, mely csomagolása alapján lejárt ugyan, de a zöld papírt felbontva vegytisztán érint meg bennünket a létező szocializmus és az alkotás örök vágyának szele. Szintén jól szelel Sebő Ferenc kisfilmje, az Alterego, melynek dialógusait még a manapság sztárírónak tartott Divinyi Réka is megirigyelné: a rendező és Peer Krisztián által közösen jegyzett forgatókönyvben egyetlen fölösleges mondat sincsen, sőt, a dialógusok nem csak önmagukban, az adott helyzetben működnek, de túl is mutatnak azon, nyelvileg is kerek egésszé téve az amúgy sem egyszerű történetet. A film egy fiatal és egy középkorú pár megismerkedéséről szól, párhuzamot von a – párkapcsolaton belüli – kezdeti lelkesedés és későbbi utálat között, meghökkent és szórakoztat, tankönyvi (kis)film tehát. Egyetlen, sajnos igen komoly hibája az, hogy bár a nagyszerű színészeknek minden arcrezdülése fontos, azok a bizonyos rezdülések nem mindig láthatók – hiába forgattak 16 mm-es filmre, DVD-ről vetítették. (Az alkotók a vetítés előtt ellenőrizték a DVD-t, de a projektor sajnos elállítódott, ezért romlott a képminőség - a szerk. )

Merészen fityiszt mutat a politikának
Tóth Barnabás-Simonyi Balázs: Egy szavazat

Tartalom és forma, azaz stílus és mondanivaló szerencsés egységét nyújtja a Tóth Barnabás-Simonyi Balázs duó legfrissebb közös munkája, az Egy szavazat, mely szemben a szemle legtöbb alkotásával merészen felvállalja az aktualitást, és választott témája alapos körbejárása után sem foglal állást egyik oldal mellett sem, hanem merészen fityiszt mutat a politikának. A történet egy szavazókörben játszódik, ahová este hét előtt öt perccel betoppan egy kedves néni, de szavazata leadása előtt holtan rogy össze. Számít a voksa? Vajon kire szavazhatott? Mi a teendő? Mi lenne a legkedvezőbb cselekedet? Ezek a kérdések foglalkoztatják a bizottsági tagokat, akiknek pártállása kimondatlanul is könnyen felismerhető, ráadásul az őket alakító színészek egytől egyig hibátlanul teljesítenek. A film sluszpoénja már csak hab azon a tortán, melyet a rendezők a fontoskodva politizáló társadalom pofájába vágnak.

Egészségükre!