A Körhinta után nem volt megállás, színpadi és filmszerepek hét évtizeden átívelő sora várta Törőcsiket, ő pedig lenyűgöző játékkedvvel és teherbírással tündökölt. Szerelmes parasztlány, jó feleség vagy éppen csak elégséges, hallgatag cseléd, Agamemnón lánya vagy rémálmaiban bolyongó régész. A Kölyök címszereplőjeként hasonlítható Giulietta Masinához, a Teketóriában monológjaival Liv Ullmann keserű nyugalmát idézi.
Soós Imre és Törőcsik Mari a Körhintában / Fotó: NFI
Törőcsik Mari színészi pályája már a kezdetektől rendhagyónak látszott. Az ötvenes években induló színészek közös sorsa volt, hogy filmről filmre egy társadalmi osztályt képviselő karaktert kellett megformálniuk, így lett például Szirtes Ádám vagy Soós Imre parasztszínész, Ruttkai Éva pedig jellemzően a pesti lányok polgári problémáit összegző díva. Ebbe a sorba aligha illeszthető be Törőcsik Mari – ő ha kell, kislányos naiva vagy kacér pesti lány, de leginkább mindkettő egyszerre.
Herskó János Vasvirág (1958) című filmjében különösen összetett karaktert játszik. Vera, a belevaló munkáslány bátran segít a szűkös lépcsőházban óriási szekrényt cipelő férfiaknak, majd egyikükkel, Istvánnal (Avar István) szerelembe is esik. A férfi hivatása szerint kelmefestő, de alkalmi munkákból kénytelen élni, az árva lányt pedig megijeszti az Istvánt körülvevő nyomor. Maga mögött akarja hagyni a nehéz éveket, szép ruhákról álmodozik, táncosnővé szeretne válni, mint az édesanyja.
Vera egy nap elkésik a munkából, főnöke pedig gátlástalanul kihasználja a zsarolás lehetőségét. Tudva, hogy Verát sebezhetővé teszi előrelépési vágya, alattomos választást kínál: a lány vagy a szeretője lesz, vagy elfelejtheti az állását, és egyúttal feladhatja a jövővel kapcsolatos reményeit is. Törőcsik rendkívüli regisztereket jár be Vera szerepében, nincstelen gyereklányból lesz kihívó fiatal nő, majd megkeserített és megalázott felnőtt.
A Kölyök című filmben / Fotó: Port.hu
Pályája korai szakaszának különleges darabja Fehér Imre Gyalog a mennyországba (1959) című filmje is, amiben először, de nem utoljára, Törőcsik színésznőt játszik. Talpraesett, ambiciózus művészként Vera egy pillanat alatt az ujja köré csavarja a vegyészként dolgozó Imrét (Latinovits Zoltán). „Hogy remeg a keze... nézze, én milyen nyugodt vagyok. Pedig maga a férfi.” A film azonban nem csak a románc történetét meséli el, a fiatalon kötött házasság és az érvényesülés nehézségeire fókuszál, először inkább a színésznő, a film második felében inkább a vegyész karrierjében. Vera játékos kamaszlányból egykettőre céltudatos felnőtté válik, és bármennyire őszinte is a rajongása Imre iránt, esze ágában sincs feladni a színházat a szerelemért.
Fábri Zoltán, Keleti Márton és Máriássy Félix munkái után egy újabb formavilág és filmtörténeti korszak meghatározó alakjává vált. A magyar filmművészet páratlan darabjának, Makk Károly Szerelem (1971) című filmjének egyik főszereplőjeként kápráztatta el a közönséget. Darvas Lili és Törőcsik Mari kettőse a film egyik legérdekesebb aspektusa, az anya nagypolgári finomságát, megközelíthetetlenségét a feleség egyszerű melegséggel oldja. Különbözőségeik ellenére is szeretetben próbálják átvészelni a nehéz időket, táplálják egymásban a reményt, várják haza a fiút, a férjet.
Darvas Ivánnal a Szerelem című filmben / Fotó: NFI
Makk mellett a játékfilmekkel hatvanas években debütáló Jancsó Miklós is többször dolgozott a színésznővel. Legemlékezetesebb közös munkájuk talán a Szerelmem, Elektra (1974) Jancsó egyik legszebb parabolája. Elektraként a nép érdekében a zsarnokság ellen szónokol, mégis annak koreográfiáján kívül, a bele nem törődés monotóniájával járja saját útját. Felelősséget vállal a közösségért, örökérvényűsége mégis közösségen kívülivé teszi. „Amíg egyetlen ember él, aki nem felejt, senki nem felejthet” – ez Elektra alakjának lényege. Minden mozdulata az igazság ismerőjének bizonyosságából fakad. Törőcsik Mari a kamerába néz, tekintetéből, bölcs mosolyából kiolvasható a mindenkori elnyomás elleni harc egyetemessége.
Törőcsik Mari több olyan történet főszerepét is eljátszotta, ami őszintén beszélt kifejezetten nőket érintő problémákról. Ezek közül is kiemelkednek Maár Gyulával közös alkotásai, amik részletgazdagon, kifejezetten női szempontból mutatnak be olyan élethelyzeteket, mint az öregedéssel való szembenézés vagy a depresszió. A Déryné, hol van? (1975) vagy a Teketória (1977) című filmek ritmusából és hangulatából világosan érezhető a Maár és Törőcsik között lévő összhang, amire a színésznő mindig fontos intellektuális és érzelmi találkozásként emlékezett vissza. A hosszú séták, beszélgetések és monológok teret adnak arra, hogy Törőcsik egész testével intenzíven játsszon, egyenes tartását kissé behúzott nyaka görcsössé teszi, eleganciáján csorbát ejt a boldogtalanság.
A Teketória című filmben / Fotó: Filmio
Később olyan különböző alkotók filmjeiben játszott, mint Xantus János, Bereményi Géza és Gárdos Péter. A középkorú és idős emberek történetei iránti fogékonyság hiánya miatt ebben az időszakban jellemzően mellékszerepeket kapott. Ugyanakkor, olyan filmeknek köszönhetően, mint például a Hosszú alkony (1997), még a kilencvenes és később a kétezres években is készült film Törőcsik Mari főszereplésével.
Azt pedig, hogy mennyire kivételes tehetségű színész, talán az mutatja leginkább, hogy a legrövidebb alakításokkal is meg tudta adni egy film érzelmi csúcspontját. Bár A Pál utcai fiúkban (1968) alig tűnik fel, a legszívszorítóbb jelenetek egyértelműen az ő játékára épülnek. A fiatal anya könnyeivel küzd, fia látogatóit kakaóval kínálja. Későbbi, hangulatában eltérő példa a Szamárköhögésben (1987) nyújtott alakítása – a család legidősebb tagjaként pikírt természete ellenére is megható figurája a filmnek.
A Déryné, hol van? című filmben (fotó: Filmarchívum)
Törőcsik Mari alakja meghatározza, hogyan nézünk egyes szerepeire – az ismerős gesztusok meleg érzéssel töltik el a nézőt, amikor pedig a színésznő játéka vagy a karakter valamiben más, az a róla kialakult képhez képest hat meglepőnek. Szerepei egy olyan művész portréját rajzolják fel, aki bár külsőre szükségszerűen folyton változik, mégis van a hangjában, mozgásában, megjelenésében, egész lényében valami összetéveszthetetlen, ami a szerző sajátja; Törőcsik olyan hatást gyakorolt filmjeire, ami a kivételes rendezők, írók és operatőrök egyenrangú alkotótársává tette. Bár filmjei nagyon különböző témájúak és stílusúak, alakításai egyedi közösséget teremtenek az egymástól eltérő világok, történetek és rendezőgenerációk között.
Melankolikus és pimasz, durva és sikkes, elképesztő kidolgozottságú játékában egyszerre érvényesíti személyisége izgalmas kettőségeit és simítja el azokat a rá jellemző eleganciával. Egyéni karakterei meghaladnak minden kategóriát és leegyszerűsítést, olyan példakép, aki ugyanolyan őszinteséggel tudott sebezhető és karakán lenni.
