A Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma MOME) animációs szakán végeztél 1999-ben. Szerinted miben volt más akkor animációt tanulni, mint ma?
Azt nem tudom, hogy most hogyan épül fel a MOME képzése, de az biztos, hogy a mi időnkben még hagyományosabb volt az animációs oktatás, mint napjainkban. A Pannónia Filmstúdióba jártunk gyakorlati órákra Jankovics Marcellhez, és klasszikus animációs feladatokat kaptunk, ceruzával rajzoltunk papírra. Az Iparművészeti Főiskolán akkoriban indult el a digitális animációs képzés, de még csak mutatóban jelentek meg az ehhez szükséges célszámítógépek. Már a főiskola előtt elkezdtem 3D animációkkal foglalkozni, ezért a féléves feladatokban is próbáltam alkalmazni ezt a technikát. Akkor már érződött, hogy a Pannónia Filmstúdió túl van a fénykorán. Ma már sokkal magasabb technikai feltételei vannak az animációs oktatásnak. Fantasztikus oktatóktól tanulhattunk. Olyan mestereink voltak, mint Jankovics Marcell, Richly Zsolt, M. Tóth Éva, Orosz István vagy Czakó Ferenc. Viszont az elmúlt években Fülöp József sokat tett érte, hogy a MOME animáció világhírű legyen.
Miután lediplomáztál, 1999-ben Gauder Áronnal és Bóka Igorral elindítottad a K.G.B. Stúdiót. Milyen céllal indult a vizuális műhely?
Már a főiskola alatt készítettem főcímeket a Magyar Televíziónak és animációkat Enyedi Ildikó filmjébe, a Simon mágusba. Úgy gondoltam, egy stúdió keretében dolgozhatunk többen is a hasonló felkéréseken, főleg, hogy már megvolt a kapcsolati tőkénk. Emellett szerettünk volna készíteni saját alkotásokat is, de akkoriban erre nem sok lehetőség volt, mert a Magyar Mozgókép Közalapítvány csak egy nagyon szűk körnek nyújtott támogatást. A stúdióval először reklámfilmes felkéréseken dolgoztunk, az első VFX munkánk pedig Pálfi György filmjében, a Hukkle-ban volt.
Hogyan talált meg titeket Pálfi György?
Erre már nem emlékszem pontosan. Azzal kerestek meg minket, hogy készül egy magyar film, amiben annyi vizuális trükk lesz, amennyi előtte egyetlen hazai alkotásban sem. Természetesen vállaltuk a felkérést. Nem tudtuk, hogy kell VFX-et készíteni, de menet közben megtanultuk. Mai szemmel már nem korszerűek azok a vizuális trükkök, de amikor megjelent a film, a sajtó és a szakma is dicsérte őket.
Hukkle
Enyedi Ildikóval hogyan kezdtetek el együtt dolgozni?
A Magyar Televíziónak készített munkáim által ismertem meg Lengyel Zsolt televíziós rendezőt. Rajta keresztül kerültem kapcsolatba Kangyal Andrással és Révész Katával, akik korábban már dolgoztak Enyedi Ildikóval, amikor a Tamás és Julit rendezte. Amikor készült a Simon mágus, szüksége volt egy animátorra a produkciónak, és Andrásék engem ajánlottak. Ezt követően Ildikóval kialakult köztünk egy jó munkakapcsolat. Utána sokáig nem készített egész estés filmet. Volt több filmterve is, amivel megkereste a K.G.B. Stúdiót, illetve az Első szerelem című kisfilmjéhez is mi készítettük a VFX-et. Sok évre rá kezdte el forgatni a Testről és lélekrőlt, amihez körülbelül kilencven vizuális trükköt készítettünk. Onnan tudtuk, hogy jó munkát végeztünk, hogy rengetegen mondták, hogy észre sem vették a vizuális trükköket a filmben.
Az Anora vizuális effektjeinek irányításáért is te feleltél. Milyen élmény volt együtt dolgozni Sean Bakerrel?
Fantasztikus volt a közös munka. Sean Baker írt nekünk egy e-mailt, hogy velünk szeretne dolgozni, de a rendszer spamként érzékelte a levelet, ezért nem vettük észre. Később a producere írt egy újabb e-mailt, amit már megkaptunk. Ezt a felkérést Enyedi Ildikónak köszönhetjük, ő ajánlott minket Sean Bakernek. Mondta, hogy készül egy új filmre és sok jót hallott rólunk Ildikótól. Elolvastuk a forgatókönyvet, aztán egy online meetingen átbeszéltük, milyen vizuális trükkökre lenne szükségük az Anorában. Miután leforgatták a filmet és a vágás a vége felé járt, elkezdték átküldeni nekünk a jeleneteket, amiknél szükség volt VFX-re. Sean figyelmeztetett minket, hogy a producere nagyon szigorú és találni fog valami hibát minden pixelben. Ehhez képest nagyon gördülékenyen ment a közös munka. Volt elég időnk, nem éreztünk magunkon nyomást. Akkor még nem gondoltuk volna, hogy ekkora utat jár majd be az Anora. Csak lestünk, amikor Cannes-ban megnyerte az Arany Pálmát, aztán öt Oscar-díjat is elhozott.
Anora
Az Alkotás című rövidfilmed a teremtés folyamatát mutatja be egy festékvásznon. Hogyan jött az inspiráció?
Nehéz felidézni. Amikor több filmötletem is van, hol az egyiken, hol a másikon jár az agyam. Az Alkotás egy festményfilm. Az volt a koncepcióm, hogy ne képkockáról képkockára fessek a vászonra, ahogyan ebben a zsánerben szokás. Emellett az volt a célom, hogy a festék folyjon végig a vásznon, miközben a figura mozog. A hagyományos megoldás erre alkalmatlan lett volna. Egyszerre gondolkodtam a technikán és a történeten is, ebből alakult ki a sztori. Írtam egy scriptet, hogy mi történne a filmben, de amikor elkezdtem animálni a figurákat, máshogy viselkedtek, mint ahogy előre elképzeltem. Azt tanítom az animációs hallgatóknak, hogy mindig szükség van egy képes forgatókönyvre és egy animaticre. Pont ezzel ellentétesen dolgoztam.
Az Alkotás egy független film, hobbiprojekt volt. Mivel nem szorított a határidő, megengedtem magamnak, hogy kísérletezzek. Az elején rájöttem, hogy nincs olyan technológia, amivel meg tudom valósítani az ötletemet. Léteznek szoftverek, melyekkel lehet készíteni hagyományos látványvilágú 2D-s, 3D-s animációkat, az illusztrátorok által használt programokkal pedig tökéletesen lehet utánozni egy festmény tulajdonságait. Két évig tartott, mire programoztam egy szoftvert, amivel egyszerre tudok festeni és animálni. Minden egyes lépésnél újabb problémákba ütköztem. Ha a figurám egyhelyben állt, akkor nagyon felgyűlt a festék. Külön algoritmust kellett írnom hozzá, hogy figyelje a program, hogy csak akkor fessen, amikor elmozdul az ecset. Miközben ezzel kísérleteztem a szabadidőmben, dolgoztam tovább a saját munkáinkon is. Éppen ezért nem is akartam pályázni támogatásért. Sokáig nem tudtam, hogy egyáltalán el lehet-e készíteni ezt a filmet. Végül összeállt. Úgy vágtam neki, hogy csupán a saját elégedettségemre készítem el, nem törekedtem arra, hogy mindenkinek tetszen, végül neveztem vele a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra. A leadási határidő előtt egy órával készült el a végefőcím. Azóta szerepel fesztiválokon.
Mennyire jelentett nyomást vagy épp könnyebbséget, hogy nem határidőre kellett dolgoznod?
Richly Zsolt sokszor mondta nekünk az egyetemen, hogy egy filmet nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Régen sokat festettem. Létezik egy pontja a festménynek, amikor a legjobb, és ha tovább dolgozol rajta, akkor egyre rosszabb lesz. Tudnék még dolgozni az Alkotáson, de nem biztos, hogy megérné. Előbb-utóbb el kell készülnie. Azt a határidőt szabtam meg magamnak - miután már láttam, hogy tecnikailag megvalósítható -, hogy a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra el kell készülnie. Miután bemutatták Kecskeméten, még dolgoztam rajta pár hónapot. A későbbi fesztiválokon már egy finomabb verziót láthatott a közönség, ami közelebb áll ahhoz, amilyennek elképzeltem a filmet. Nem tudom eldönteni, hogy a változtatásokkal rontottam-e a végeredményen. A lényeg, hogy most olyan, amilyennek elképzeltem.
Az Alkotásban egy üres festővászon kel életre. Volt jelentősége, hogy ezt a művészeti ágat választottad témának, és nem egy rajzfigura vagy egy szobor a főszereplő?
Nagyon szeretem a festményfilmeket. Sok barátom készített ilyeneket, például Péterffy Zsófi vagy Bánóczki Tibi. Ők hagyományos eszközökkel dolgoztak, engem pedig mindig nagyon inspirál a munka digitális technikai része. Úgy gondoltam, hogy egy alkotói folyamatot bemutató kisfilmhez a festmény áll a legközelebb. Az animációs filmjeimben mindig arra törekszem, hogy legyen oka, hogy miért az adott technikát használom. Az a célom, hogy a stílus, a történet és a technika meghatározza egymást.
Alkotás
Annak van jelentősége a történet szempontjából, hogy te kölcsönzöd a főszereplő hangját? A figurát részben magadról mintáztad?
Szokták mondani, hogy mindenki, aki rajzol vagy animál, saját magát tervezi bele az alkotásaiba. Jelen esetben nincs nagy jelentősége, hogy én kölcsönzöm a hangját. Ennek leginkább az volt az oka, hogy saját zsebből finanszíroztam a filmet. Ezt a megoldást éreztem a legegyszerűbbnek, hogy a saját hangomat rögzítem.
Használtál mesterséges intelligenciát az Alkotásban? Mennyire elterjedt az AI az animátorok körében?
Az animációs területen egyáltalán nem használunk AI-t, az Alkotásban sem vettem igénybe. A technikai megvalósításban nem is nagyon lett volna rá mód. A szoftver programozásában, amivel készült a kisfilm, ma már tudna segíteni az AI. Gyorsabban elkészült volna a plugin. A VFX-es munkában már használjuk a mesterséges intelligenciát, de nem videó-, és képgenerálásra. Nemrég dolgoztunk egy külföldi filmen, ahol el is várták, hogy vegyük igénybe, mert gyorsítja a munkafolyamatokat.
Volt olyan visszajelzés a közönségtől, amely meglepett, vagy új megvilágításba helyezte számodra az Alkotást?
Ilyennel nem találkoztam. A filmben direkt nyitva hagytam bizonyos kérdéseket. Például, hogy a főszereplő meghal-e a végén vagy nem. Felmerül a kérdés, hogy ez egy szerelmi történet-e vagy sem, és hogy a fehér színű szereplő nő-e. Utóbbi egyébként valóban női alak, de ennek nincs jelentősége. Én sem szeretném megválaszolni ezeket a kérdéseket. Örülök, ha a közönség többféle magyarázatot talál.
Az Alkotás a Páva – Valódi vagyok? című osztrák vígjáték kísérőfilmjeként került a mozikba októberben a Vertigo Média forgalmazásában. Milyen érzés, hogy a mozis közönség is láthatta a kisfilmedet?
Nagyon jó érzés. Beültem megnézni az osztrák filmet a moziba, és különös élmény volt nagyvásznon nézni és 5.1-es hangrendszeren hallgatni az Alkotást.
Alkotás
Az Alkotás az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon száll majd versenybe. Milyen emlékek fűznek a fesztiválhoz?
Harminc éve jártam először Annecyban. Még egyetemista voltam és Richly Zsolt vitt ki minket, animációs hallgatókat kisbusszal. Azóta többször is jártam a fesztiválon, ami mindig nagy élmény. Gauder Áronékkal is voltunk kint, amikor a Nyócker! megnyerte az Annecy Kristálydíjat a nagyjátékfilmek kategóriájában. Ez a kedvenc animációs fesztiválom, most pedig a saját rendezésemmel vehet részt az eseményen.
Az Alkotás sokat foglalkozik a mű és az alkotó kapcsolatával. Te mikor érzed azt, hogy egy mű valóban elkészült?
Akkor, amikor már többször láttam vetítve. Két, három alkalom szükséges ahhoz, hogy egy alkotó kívülről tudja nézni a saját filmjét. Egy animációs filmkészítő több ezerszer látja a saját művét, mert képkockáról képkockára készíti el.
Van újabb filmötleted?
Mindig van, több is. Fontos, hogy egy fiók tele legyen ötletekkel. Nem szerencsés, ha valaki folyamatosan ugyanazon az egy filmterven töri a fejét. Jobb, ha több ötleten is gondolkozik, aztán lesz olyan, amelyik beindul – akkor arra viszont koncentrálni kell, és olyan is, amelyik nem. Van egy gyereksorozat tervem, aminek az első részéhez megírtam a forgatókönyvet, és az első két epizód szinopszisát. Ehhez a sorozathoz el kéne kezdeni megtervezni a látványt és a figurákat. Van egész estés filmtervem is, és szeretném folytatni a Hunor, a Magyar Szuperhős animációs minisorozatunkat is. A digitális festményfilm műfajban is szeretnék még alkotni.
Az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon Magyarország öt versenyprogramba válogatott alkotással és hét pitch-projekttel képviselteti majd magát június 21. és 27. között.
