filmhu: Miért ezt a filmtervedet forgattad le?
E.O.: 2006-ban volt száz éve, hogy Alzheimer doktor felfedezte és leírta a később róla elnevezett betegséget, mely a demenciáknak a legszörnyűbb fajtája. Ennek az évfordulónak a hatására készítettük el pályázatunkat és forgatókönyvünket.
filmhu:
Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?
E.O.: Stábunk nagy része hosszú évek óta együtt dolgozik, de ha az adott feladat megkívánja, akkor más szakemberekkel kiegészülve látunk munkához. Ebben a produkcióban az egyik szerkesztőnk ideggyógyász.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
E.O.: Az egész film forgatása nyomasztó volt, hiszen szinte kizárólag áldozatokkal találkoztunk, betegekkel, vagy azok hozzátartozóikkal. Az utóbbiak helyzete a legnehezebb,hiszen a betegeknek nincs betegségtudatuk, minden lelki gyötrelem a hozzátartozókat terheli.
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
E.O.: A játékfilmek, az új generáció.
filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?
E.O.: Létezik egy könyvem, mely egy gömöri község fiatal polgármesterének bukásáról szól, mert túl sokat akart: vizet a konyhába, csatornát a szennyvíznek, internetet a gyerekeknek. Ez túl sok volt a képviselőtestületnek.
filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
E.O.: A témából fakadóan ilyet nem jelölhetek.
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
E.O.: A film kezdő képe, amikor az egyik hozzátartozó leírta magának és egy sorstársi rendezvény résztvevőinek,hogy miképpen érkezett meg az Alzheimer-kór a házasságába. Ezt az írást kértem felolvasni, de érthető okokból csak sokadjára sikerült.
filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?
E.O.: Bernardo Bertolucci: Huszadik század – DVD-n.
