Pal Sletaune a Titanicon debütált a Ponyvalevéllel. Lejújabb munkája, a Most megfogtál stílusában korábbi filmjére rímel. A cselekmény két szálon fut. A félszeg és ügyetlen Jan hamburgersütőt nyit, de a bolt nem akar beindulni. Egyetlen vevő sincs. Közös lakásban éldegél apjával és feleségével. Az öreg képzelt beteg. Nem akar lábra állni, nem hajlandó egy mozdulatra sem a fia kedvéért. Szégyelli őt, a semmittevés kényelmes biztonságát választja. Jan megszorul, kiveszi felesége megtakarított pénzét a bankból. Amikor a nő megtudja, elhagyja őt. Iver Mo öregedő, de még népszerű norvég popsztár. A lányok szeme nedves lesz, ha ránéznek. Iver Mo öntelt hólyag, aki kétbalkezes emberrablók fogságába kerül. A váltságdíj hárommillió korona. Jan a csőd szélén állva reménytelenül barangol az erdő sűrűjében. Éppen felkötni igyekszik magát, amikor meghallja Iver Mo segélykiáltásait...

A rendező kiválóan ért a vígjátéki alapok megteremtéséhez, filmje most is bővelkedik nagyszerű jellemrajzokban, komikus helyzetekben. Lendülete azonban elfogy, a film második fele az önismétlések és a fogyatkozó ötletek miatt leül. A véletlen dramaturgiai elvvé emelése, a figurák kidolgozottságának hiánya, a szituációk leegyszerűsítése néha az unalom szélére sodorják a produkciót. A legjobb jeleneteket apa és fia bizarr, esetenként abszurdba hajló kapcsolata szolgáltatja. Érdekes, hogy az északi filmekben szülő és gyerek viszonya milyen gyakran beteges, már-már pszichológiai esettanulmányba illő. A jelen példán kívül itt van az Olasz nyelv kezdőknek vagy az izlandi Kormakur legújabb műve is.

A Ponyvalevél ígéretes színei megkoptak. Csak reméljük, hogy rendezőnk egyszer majd átsétál a szivárvány alatt.