Krzysztof Zanussi

Zanussi az Áldozat díjkiosztója során elhangzott beszédében nemcsak a szemlét értékelte, hanem művészi hitvallásáról is beszélt:
 

Szükségünk van rátok, kevesen vagyunk! Zanussi a díjkiosztón

"A jó filmben különbséget kell tenni a jó és a rossz között: ez adja a drámai feszültséget. Manapság Európa válságban van: minden viszonylagos, zavarodottak vagyunk. A volt keleti blokk országai számára már nincs olyan egyértelmű ellenfél, rendszer amivel vagy akivel szembeállunk. Manapság legnagyobb ellenfeleink az olyan emberi tulajdonságok, mint: primitívség, egoizmus, vulgarizmus; ezekkel kell filmjeinkben szembeszegülnünk. És az az egészben a csodálatos, hogy mindenkinek, minden embernek megvan az esélye a szellemi, spirituális növekedésre.

A jó filmben a mindennapi élet motívumai metaforikussá válnak, a jó film üzenetet hordoz nézője számára. A szappanoperák butító világában az üzenet, a metafora teszi a filmet igazi művészetté. Ez vonatkozik mind profi, mind amatőr filmkészítőkre: hiszen bár különböző eszközök állnak rendelkezésükre, a gondolatiság lehet azonos.
 
Rengeteg kísérleti filmest ismerek akiket, lévén azáltal is, hogy mindig is különösen a forma érdekelte őket, később elnyelt a reklámfilmek és videoklipek profitábilis világa. Nekünk azonban olyan filmekre van szükségünk, amelyek hiteles társadalmi kommunikációt képesek folytatni, és mivel én több ilyen alkotást láttam itt e szemlén, csak buzdítom ezeket az amatőr filmeseket, jöjjenek és csatlakozzanak hozzánk, a valamit mondani akaró, profi filmesek szűk, de presztízzsel bíró köréhez: mert szükségünk van rájuk, rátok, kevesen vagyunk!"

A filmhu a lengyel rendezővel a szemle díjkiosztóját követően beszélgetett el röviden, amikor a fent idézett beszédben elhangzottakra is próbált reflektálni.

filmhu: Ön tehát továbblépésre buzdítja az amatőr és/vagy fiatal filmeseket. De mennyi esélye van például egy iskolát nem végzett filmesnek manapság, hiszen gyakran még a filmes tanulmányaikat lezáró, frissen végzett filmesek is igen nehezen jutnak lehetőséghez?

Zanussi: Először is nem a végzettség számít, hanem az elhivatottság. Manapság nagy a hiány a kreatív elmékben, a film világában ma sok olyat találunk, akiknek semmi mondanivalójuk sincsen, semmit nem kínálnak a számunkra. Tehát igenis van hely tehetséges fiatalok számára, de persze mindenkinek magának kell utat törni. Azonban ez mindig is így volt, semmivel se lett jobb, vagy rosszabb a múlthoz képest. Tehát nem a diplomád, hanem a munkád, az eszed, a karaktered döntheti el, hogy mennyi esélyed van ebben a világban. A helyzet manapság nem rossz, hanem nehéz, mint ahogy mindig is az volt.

filmhu: Ön producerként is tevékenykedik. Ha egy ilyen sokat akaró, tehetséges fiatal felkeresi Önt egy forgatókönyvvel, nyitott-e erre? Belevág-e egy ilyen filmbe?

A helyzet manapság nehéz Díjátadás a Szindbádban

Zanussi: Éppen idén, a gdyniai nemzeti szemlén egy olyan elsőfilm nyerte a nagydíjat amelynek én voltam a producere. A rendezőnő a tanítványom volt, én felkaroltam, két évig mellettem dolgozott és tanult, míg eljutottunk az első nagyjátékfilmjéhez. Ez egy természetes folyamat, és én nagyon boldogan belevágok, csinálom. Úgyszintén, részt vettem az Önök fiatal rendezője, Groó Diána Csoda Krakkóban című első nagyjátékfilmjének gyártásában, amelynek hamarosan itt a budapesti bemutatója, tehát ez is válasz a kérdésére.

filmhu:A díjkiosztó során mondott beszédében említette, Európa válságban van. Mi az elsődleges probléma - mire figyeljünk oda?

Zanussi: A problémánk az, hogy túl gyorsan amerikanizálódunk. Ez nem csoda, mivel az Egyesült Államok ma a legfejlettebb civilizáció. Nekünk európaiaknak anélkül kellene utolérnünk őket, hogy elveszítenénk értékeinket - ez nagyon is gyakorlati kérdés.

filmhu: Akkor lehet az amerikanizáció, a globalizáció az európai filmek céltáblája, valami, amellyel például a kelet-európai filmek ismét szembeszállhatnak?

Zanussi: Nem, a globalizációval nem szembeszállni kell, hanem befolyásolni, finomítani, változtatni rajta. Hiszen a globalizáció, bár vannak rossz oldalai, önmagában nem rossz dolog: az élet egy része, kenyeret ad az éhezőknek, munkát a munkanélkülieknek. Szembeszállni vele tehát nem a legjobb ötlet; a feladat, a kihívás számunkra inkább a globalizáció formáinak kialakítása.
Amivel szembe kell szállni, az mindig ugyanaz: mindenki erőszakra született, minden gyermek egy potenciális gyilkos, egy lehetséges bűnöző. Minden emberi lény képes szörnyű dolgok véghezvitelére. Tehát harcolnunk kell a kultúránk terjedéséért, fejlődéséért: azért, hogy a jó érzések fejlődjenek ki bennünk a vulgáris, primitív érzésekkel szemben. Hogy tovább fejlődjön bennünk az együttérzés, az önzetlenség képessége és lehetősége, szemben az egoizmussal. Ezek azok a harcok, amelyeket meg kell vívnunk - már a történelem kezdetei óta.

filmhu: Ebben a harcban milyen szerepet ad a keresztény szemléletnek, a  vallásnak; amelynek jegyében e szemle is szerveződött?

Zanussi: Amíg a földön legalább egy hívő van, addig a vallás él. Gondoljunk csak az apostolokra, csupán tizenketten voltak, mégis döntően befolyásolták a történelem menetét. Vallásos intézmények, rendszerek jöttek létre az idők során, amelyek nőttek és elhaltak. Egy időben a pápa is hatalmas sereggel rendelkezett. Ma már jobb, hogy ilyen módon nem vesz részt a politikában. De az biztos, a vallásos kultúra, tartozzon az bármely tradícióhoz (keresztény, zsidó, iszlám stb.), csak gazdagította világunkat.

Ugyanakkor nem az intézmények, hanem a hívők számítanak. A filmkészítésben is: remélem ezek a szemlék meghozzák az optimista, hittel teli rendezők kedvét, és egyre több ilyen szemléletű film készül; amelyeket én is támogatok – persze, ha a hit bennük nem konformista és nem számító, hanem szívből jön.

filmhu: De a filmkészítők képesek-e erre  a harcra,? Képesek vagyunk-e egymást megváltani?

Zanussi: Igen, én úgy hiszem. A megváltás, bár önmagában misztikus fogalom, ami a hit kérdéskörébe tartozik, és én ugye hiszek a misztikusban; de mindennapi értelemben is létezik, azok számára is, akik nem hisznek. Például, ha valaki törődik egy másik ember bűneivel, az konstruktív az emberiség számára. Vagy ha megvalljuk bűneinket, őseink vétkeit, hiszen nem kell messzire tekintenünk, hogy tudjuk, a múlt mennyire terhes a bűntől, akkor jobbá tesszük ezt a világot.

filmhu: Ebből a szempontból legújabb Persona non grata című  filmje is illeszkedik a sorba, az Ön életművébe; hiszen ha jól tudom, a főhős régi barátja bűne következményének gyaníthatja felesége halálát is.

Ha megvalljuk bűneinket, jobbá tesszük a világot

Zanussi: Igen, filmjeim rokonságban állnak egymással, bár ugyanakkor minden filmem más és más. Ez a legutóbbi egy kortárs diplomata története, első körben szerelemről, igazságról és hazugságról, gyanúról és kiteljesedésről szól. Hogy mi más mondanivalója lesz még e filmemnek, az később derül ki - egyelőre a forgatás közepén tartok, ilyenkor igazából még veszélyes dolog bármit is mondani.

filmhu: A film igencsak nemzetközi.

Zanussi: Igen, most éppen Uruguayban forgatok, a film amúgy lengyel-olasz-orosz koprodukcióban készül, kitűnő színészekkel. Például orosz részről Nikita Mihalkov, vagy lengyel oldalról Daniel Olbrychski, Jerzy Stuhr illetve Zbigniew Zapasiewicz szerepel, hogy az olasz részről ki vesz részt benne, még nem döntöttük el.

filmhu: Miért éppen Uruguay a helyszín?

Zanussi: Uruguay az egyik legtávolabb eső ország, Dél-Amerika messzire eső kicsi állama, három milliós lakossággal, európai népességgel. Alig tudunk róla valamit.

filmhu: Ezen kívül több nemzetközi koprodukcióban készült film is fűződik az Ön nevéhez, de nemcsak filmes munkásságában, hanem egész életében jelentős szerepe van a nemzetköziségnek (és ezzel akár visszautalhatunk a globalizáció kérdésére is). Mennyire érzi lengyelnek magát az új, multikulturális évezred elején?

Zanussi: Nagyon is, mint ahogy európai és euro-atlanti identitástudatom is van. Sőt, ha a kozmosz egy másik bolygóján kötnék ki, akkor még tágabb identitással, a Földről származó ember öntudatosságával lépnék elő.