„Galamb” hadrálva és bennfentesenBorn Ádám az adásrendező, régi televíziós motoros ő, minden műfajban jeleskedett már, így azt is tudja, hogyan kell témákat, szereplőket nyomatni, a napi műsorvezetők kezére flottul szolgálni úgy, hogy szinte lélegzethez se juthatunk: rizsa, bejátszás, szereplők, vita, újdonságok, helyszínváltások, három, négy, maximum hat percben. Itt, akinek nem pereg a nyelve, nem lehet moderátor. Hat főnek pereg: fiúk, lányok, Dóri - Nóri gyakran kettesben, Rózsa Péter - ha olyan napja van, akkor gunyorosan, „Galamb” hadrálva és bennfentesen, és így tovább. A kérdés mindig az: "mennyi marad fenn a műsorfüzetté transzformált emlékezetünkben?!" Ideális helyzet (nap, közvetítés, program) a Sziget-fesztivál, vagy Kapolcs vagy egy látványos búcsú. Ilyenkor minden a stáb kezére játszik. Csak válogatni kell. A kedves néző kapja magát és az eredeti helyszínen élvezkedve csekkolja le, hogy a "kultúrház" igazat mondott-e vagy sem? Harag nincs. A bő választékból mindenki kimarkolhatja a neki tetszőt.

Problémák olyankor adódnak, amikor az élet méretileg vagy súlyánál fogva kicselezi a műsorszolgáltatást, az istennek se akar beleférni az úgynevezett "kultúrház EXTRA"-ba sem. Mondjuk, hazánkba látogat Maia Morgernstein, hogy szerepét eljátssza egy jiddis nyelvű komédiában. A művésznő nemcsak világhírű színész, de lenyűgöző emberi jelenség is, akit méltánytalan rövid riportkeretbe zanzásítani. Ilyenkor vagy felrúgjuk az aznapi műsorrendet, vagy valóban extra-riportot készítünk előzetes időhatárok nélkül a vendég kedvéhez igazodva. Történetesen Rózsa Péter érezte is az időkeret fonák szigorát, amikor Eörsi Istvánnal, egy fontos haldoklóval ült szemben s így feladata nyomban túlnőtte "az utolsó interjú" műfaját, de nem adódott alkalma Wim Wenders méretű (lásd: Nick Ray) dokumentumot rögzíteni.

 A bő választékból mindenki kimarkolhatja a neki tetszőt
A 'kultúrház' dicséretére szólván: valóban igyekszik, nagyon iparkodik a művelődési magazin többszörös funkcióját betölteni: fiatal befogadókat csábít, nem ismert újdonságokra hívja fel figyelmünket, kevéssé reklámozott eseményeket vagy alkotókat hoz közelbe, olykor friss polémiákat gerjeszt, stúdiójában zenei "előzeteseket" mutat be, műtárgyakat varázsol elő, és így tovább.

Igazándiból szurkolnunk kell, hogy 1. meg tudjon kapaszkodni a királyi telejó zaklatott műsorrendjében, 2. maga is műsor lévén, mielőbb találjon rá némileg nyugalmasabb, követhetőbb stílusára, 3. legyen tartalék energiája az élet (a kultúra) kínálta meglepetések befogadására. 4. praktice, nyomuljon előrefele, hogy többféle néző többfajta igényét tudja kiszolgálni.