Három hónapot töltöttem Lisszabonban egy szakmai gyakorlaton, és pont előtte kezdődött el egy sráccal való huzavona. Azt éreztem, hogy ebből egy jó kapcsolat is lehetne, de aztán az utazás előtt lett benne egy szakadás. Sokat gondolkodtam rajta odakint, amiből lassan kikerekedett egy történet. Már az ELTE-n is azt éreztem, hogy a személyes dolgaimról tudok a legjobban beszélni. Egy éven keresztül írtam a forgatókönyvet Ferenczi Gábor és Fazakas Péter segítségével. Közben kint végignéztem az összes Bojack Horseman-évadot, és ott olvastam el Sylvia Plath-tól az Üvegbúrát. Nagyon megszerettem a Lázár kisasszony című versét is, amit szerettem volna valahogy a filmbe is beépíteni, sokáig iránymutató volt az írásnál.
Mit adott hozzá a személyes történetedhez, hogy két férfi volt a konzulensed?
Többek között abban is segítettek, hogy árnyaltabb legyen a férfi főszereplő karaktere. Akkor még nagyon benne voltam ebben a kapcsolatban, és nem láttam ki belőle, ezért is kezdtem el írni. Örültem, hogy hozzászólnak a munkámhoz, rengeteget segítettek, Gáborral régóta megvan közöttünk ez az összhang.
Osváth Judit és Georgita Máté Dezső
A film egészét végigkíséri egy klassz analóg hangulat, a képben és a zenében is. Az egyik legjobb résznél, amikor cigiznek az ablakban, mintha még a szereplők hangja is lemezről szólna.
Az egész film stílusa ezt az analóg jelleget próbálta erősíteni. Érdekes, hogy pont ezt a részt mondod, mindenkinek ez a kedvence. Otthon ülve, pár nap depizés után írtam meg, a semmiből jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez a két ember állna egy ablakban és orvososat játszana. Aztán ezt továbbfejlesztettük Gáborékkal és a színészekkel, de váratlanul ért, hogy ennyire jól sikerült.
Ez az analóg hangulat jó előre megvolt a fejedben vagy ott a helyszínen találtátok ki?
Az elején volt egy olyan ötletem, hogy az egész film egy babaházban játszódjon, de aztán ezt elvetettem. Végül pontosan leírtam, hogy a való életben hogyan nézett ki a srác háza, ehhez kerestünk egy hasonló helyet, amit aztán kicsit babaházasítottunk. A vetítésen is azon gondolkodtam, hogy szerintem ez a giccses és túlzó vizuális világ, meg az életszerű, kellemetlen párbeszédek egyvelege hozzák létre az erős atmoszférát.
Szemerey Bence és Osváth Judit / Fotó: Novák Doro
A kezdetektől fogva Osváth Judit és Georgita Máté Dezső volt a fejedben?
Meghallgattam másokat is, viszont Juditnál az is fontos volt, hogy külsőleg hasonlítson rám, és ezt ő is tudta. Dezsőben van valami feminin, ő nem a külsejével válik agresszívvá, hanem érzelmileg tud befenyíteni. Először a Margitszigetre mentünk próbálni, és már akkor nagyon jól működtek együtt. Tetszett, hogy gondolkodva és kritikával néztek a forgatókönyvre.
Dezsőnél is fontos volt, hogy hasonlítson az igazi srácra?
Igen, abszolút.
Akkor ők is teljesen tisztában voltak vele, hogy ez a te történeted.
Igen, és ebben nagy példaképem Lena Dunham. Sokat foglalkoztam feminista filmkritikával, az ELTE-n róla és a Csajokról írtam a szakdolgozatomat. Én nem lettem volna képes úgy belerakni magamat a filmbe, ahogy ő teszi, de miatta éreztem, hogy érdemes személyes történetet elmesélni, mert az másoknak is segíthet. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy minden nagyon hasonlítson a valósághoz.
László Lili Mária / Fotó: Novák Doro
Ez a fajta személyesség könnyen jött belőled, vagy meg kellett küzdeni érte? Nem jöttél zavarba, amikor rákérdeztek az emberek?
Ez is a terápia része volt. Beszéltem ezekről a dolgokról, de annyira természetes volt, hogy nem éreztem magam zavarban. Nagyon jó volt, hogy mindenre tudtam válaszolni a karakterekkel kapcsolatban, ismertem a helyszíneket is, képben voltam.
Az fel sem merült, hogy te játszd el a főszerepet?
Nem, azt hiszem én egyelőre alkalmatlan vagyok arra, hogy kamera elé álljak. Előbb le kéne küzdenem a gátlásaimat, és csak utána próbálkozni vele.
Az analóg hatás mellett Juditnak is egészen kortalan az arca, a kisugárzása, a ruhája. A te fejedben el van helyezve ez a történet egy konkrét időben?
A fejemben ez egy kortárs sztori. Erősen vonzódom ehhez az analóg világhoz, de szerintem a magyar fiataloknak eleve van hozzá egy nosztalgikus kapcsolódása. Fontos volt, hogy olyan operatőrrel dolgozzak, akinek van már egy sajátos képi stílusa, egy erős és felismerhető kézjegye. Szemerey Bence nagyon jól illeszkedett ebbe a világba, azt éreztem, hogy a korábbi munkáiban is benne volt ez a hangulat. Rengeteget gondoltunk együtt, sokat tanultam tőle.
Fotó: Szemerey Bence
A zenéket hogyan válogattad össze? Jazz és népdal is van benne, ezeket a vágásnál találtad, vagy már eleve a fejedben volt, hogy ezek fognak szólni?
A Best Bad Tripet a vágásnál találtam, azért választottam, mert ez egy intellektuális fiú, aki jazzt hallgat. A másik dal, az Este jó már a kezdetektől fogva megvolt, az írás elején is hallgattam bakeliten. Érdekes, hogy amikor megmutatom a filmet az embereknek, sokszor kiderül, hogy ez a dal másokban is egy félelmetes gyermekkori élményként él. Van a dallamban valami nagyon giccses, a szövegben pedig sorolja a hagyományos családi szerepeket, ahogy apa fürdik és anya főz, közben az elalvó gyerekre omlik a ház, és ez iszonyatosan ijesztő.
Varsóban mit tapasztaltál, mennyire ismerték fel ezeket a motívumokat?
Azt jött vissza, hogy milyen jó, hogy egy olyan történetet mesélek el, amit sok nő át tud érezni. Nagyon örülök, hogy mások is tudnak vele azonosulni, és nem marad meg egy saját sztorinak. Arra is rákérdeztek, hogy vígjátéknak szántam-e a filmet, meglepően sokat nevettek rajta. Sokszor nem értem a viccet meg más emberek humorát, de ezek szerint mégiscsak lehet valamilyen humorérzékem, mert ezt sem szántam viccesnek, mégis az lett. Ez azért is érdekes, mert a forgatást és a vágást én kifejezetten fájdalmasnak éltem meg, mert még dolgoztak bennem az emlékek.
Fotó: Szemerey Bence
Milyen élmény volt Varsóban lenni?
Nagyon vicces volt az egész. Emlékezetes marad, hogy a szombati vetítésünk és a Q&A után összegyűltünk páran a rendezők és a zsűri tagjai közül, de pont addigra hoztak be egy korlátozást, hogy 9-kor minden szórakozóhely bezár. Átmentünk az öt csillagos Marriott lobbijába, és ott ittuk a kint vett, olcsó sörünket, és a fesztiválon bemutatott filmekről beszélgettünk. Nagyon fel vagyok töltődve, mert most, hogy útjára indult a film, végre elengedhetem ezt a történetet is.
