Az operatőr és a rendező lebegő, álomszerű kameramozgást akart, amely hosszú beállítások során épül fel. A film tizenhét perce mindössze tizenhárom beállításból áll össze, amelyek mindegyike zoomokat, közelítéseket és mozgást tartalmaz. A magasban működtetett kamera nagyon szűkös kamerastábot és alapos előkészítést igénylet: Erdély a cikkben külön megemlékezett Tóth János dolly gripesről és Csepregi Gergely kameraasszistensről is. A bonyolult helyszín miatt Kenyeres és Erdély a forgatás előtt leült a főbb stábtagokkal, a francia key grippes Bertrand Val-lal, hogy a storyboardot átvegyék. A filmkészítők minden egyes hosszú beállítást lebontottak kisebb egységekre, és Tóth segítségével a kameramozgások felől rakták össze újra. "Azt tudtuk előre, hogy milyen határai vannak a rendelkezésünkre álló felszerelésnek, úgyhogy az előkészítés során nem túl sokat beszéltünk."
A film képi világa egyetlen lencse köré lett tervezve (a részletek, akit érdekel: 48-550mm, T4.5, 11:1, Panavision Primo), ám az optika biztosítása nem várt nehézségekbe ütközött. Sem Pestről, sem Londonból, sem Párizsból nem sikerült beszerezni, végül a califi Panavision vezetőjéhez, Phil Radinhoz fordult Erdély, (ők ketten még Erdély Los Angeles-i tanulmányainak idején ismerkedtek meg) aki pár órával a kérés után biztosította a kívánt üveget. "Le voltunk nyűgözve, ha Phil nem segít rajtunk, nem tudtuk volna elkészíteni a filmet", így viszont néhány hét múltán a Felső-Normand partok felett siklott a kamera, benne a speciális lencsével.
A négy napos forgatást Erdély a hétméteres krán tetején töltötte, Csepregi pedig a távolról, a földről húzta az élességet. (részletek: PanArri 435, Kodak Vision2 250D 5205, és egy feles Tiffen Fog Filter) Kenyeres és Erdély Szakács Györgyi jelmeztervező munkásságát is dicsérik, aki nagyon sokat tett hozzá a filmhez: "Györgyi múlt század eleji ruhái és kiegészítői nélkül soha nem értünk volna el ilyen vizuális hatást" - mondta Kenyeres az AC-nek.
Egy jelenetet emelnek ki, amelynek összeállítása legalább olyan sok előkészítést és munkát igényelt, mint a film további részei. A piknikről elkóbolt, távolba tekintő lány meglátja a repülőgépet a sziklán: a beállítás egy olyan képből kezdődik, amelyen tenger, a hegyfok és a lány együtt látszik, és messze derengnek a sziklák. A kamera lassan megindul a kislány válla fölött a távoli, egészen apró repülőgépig, amelyben egy még apróbb pilóta látszik. A kamera leköveti a repülőgép mozgását, ahogyan az felfekszik a szélre, majd lezuhan és elmerül. A kamera még egy percet rajtamarad a képen mielőtt kizoomolna és visszafordulna a kislány arcközelijére. "Hónapokat töltöttünk ennek a felvételnek a megtervezésével, annyira félelmetes volt, hogy elsőként ezt vettük fel, hogy túllegyünk rajta" - emlékszik vissza Erdély. "Rengeteget terveztünk a vizuális szakértőnkkel, Birkás Mátéval, a helyszíneléskor készített fotók és a Google Earth segítségével megépítettük a helyszín három dimenziós modelljét. A legdrágább felvétel, amelyet valaha csináltam." A felvétel helyszíne csak egy kicsi, köves úton volt elérhető a parttól mintegy 200 lépésre, úgyhogy elképesztően nehéz volt a felszerelést odaszállítani, főként a háromszáz tonnás kránt. Néhány stábtag eleinte viccelődött is a helikopterről, de aztán egy idő után hamar világossá vált, hogy másként tényleg nem lehet megoldani, így az eszközöket végül a helyszínre reptették.
A másik különlegessége a felvételnek a komputeranimált repülőgép, amelyet a francia BUF vizuális művészei hoztak létre. Erdélynek úgy kellett követnie a repülőgép mozgását, hogy valójában semmi nem volt ott. "Nem tudtam, hogyan fogom a repülés idejével dolgozni, úgyhogy egy régi videómixer segítségével a kamerából érkező jelet és a látványtervet egy monitorra kilőve Chrisophe Moreau, az egyik BUF-os vizuális munkatárs közvetítette nekem a jelenet leírását." Közben az erős szelet és a finom kameramozgást is össze kellett hangolni, miközben a horizonttal is egyenesben kellett lenni. "Kifutottunk volna az időből és a fényből, úgyhogy végül kettészedtük a jelenetet és utómunkában raktuk össze." Néhány utólagos stabilizálást utómunkában végzett el a BUF.
A negatívot a párizsi Scanlabben és a Magyar Filmlaboratóriumban gondozták. "Sok időt töltöttünk a negatív feltárásával, nagyon sok felé indulhattunk volna, de nem voltam biztos magamban. Minél inkább elmerültünk benne, annál inkább úgy éreztük, hogy a nyers eredeti képet kell használnunk. Természetes képet akartunk, igyekeztünk a divatos túlfényelt képektől távol maradni, úgyhogy az eredeti nyersképet finomhangoltuk régiesre." - mondta Erdély. "A fotózásban Henri Cartier-Bresson stílusát követem: készítesz egy fotót és ennyi. Nem vagdosod. Úgyhogy a teljes negatívot használtuk végül."
Erdély Mátyás operatőri pályájának elején Hajdu Szabolcs állandó munkatársa volt: ő fényképezte a Necropolis-t, a Kicsimarapagodá-t és a Macerás ügyek-et. Később olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Fekete Ibolya (Chico), Schilling Árpád (Jött egy busz, Határontúl), Mundruczó Kornél (Johanna – felesben Nagy Andrással, Delta), valamint Kenyeres Bálint (Before Dawn, A repülés története). Erdély a Színház és Filmművészeti Egyetem operatőr szaka után elvégezte az American Film Institute képzését is, jelenleg A Frankenstein-terv című Mundruczó Kornél filmben dolgozik.
Köszönet Erdély Mátyásnak, hogy kölcsönadta a lapot.
