Ezzel párhuzamosan, talán a #metoo eredményeitől sem függetlenül, egyre erősödik az etikus pornó térnyerése, aminek alapvetése, hogy a felek között csak egyenrangú, kölcsönös tiszteleten alapuló, határátlépésektől és erőszaktól mentes szexet szabad ábrázolni. Eközben a pornóipar visszaéléseiről több dokumentumfilm és riport is megjelent (Tommie McDonald egykori producer pár éve a Partizánban beszélt a nők kihasználásáról és az embertelen körülményekről), a szcénával pedig olyan filmek és sorozatok foglalkoztak, mint a Boogie Nights, a Fülledt utcák, a méltatlanul keveset emlegetett Pleasure és az idei Berlinálén vetített Truly Naked.
Hazai viszonylatban az eddigi legsikerültebb kísérlet Csoma Sándor rövidfilmje, a Casting volt, ami szintén az iparág kizsákmányoló természetét vizsgálja egy naiv erdélyi lány történetén keresztül. A film azt a folyamatot mutatja be, ahogyan a szegény családban élő, a kitörés lehetőségeit kereső főszereplőt behálózza az először fényes modellkarriert ígérő, majd egyre kegyetlenebbé váló, manipulatív iparág.
A Casting egyik mellékszerepében Vad Katalin, azaz Michelle Wild egykori felnőttfilmes sztár is feltűnt, aki Kovi pornóbirodalmának emblematikus alakjává vált a kétezres évek elején, visszavonulása óta pedig gyakran nyilatkozik a felnőttfilmezés morális és pszichológiai aspektusairól. Nem meglepő, hogy Michelle Wild figurája kulcsszerepet játszik a Birodalomban, sőt, a hat részes sorozat gerincét a LuXx produkciós cég három legfontosabb színésznőjének a sztorija adja.
Michelle Wildon (Gombó Viola Lotti) kívül a nemzetközi karrierből hazaigazoló Monique Covet (Márkus Luca), és a vidéki kisvárosból kitörni igyekvő Maya Gold (Hermányi Mariann) is külön epizódot kapnak. A történetet így a három színésznő közötti dinamika, és az ő személyes sorsaik lendítik előre, miközben meglepően gyorsan bővül Kovi (Takács Zalán) pornóbirodalma, amit a feleségével, Magdival (Szandtner Anna) közösen építgetnek.
Mivel a második, a harmadik és a negyedik epizód sorrendben Monique-ra, Michelle-re és Mayára fókuszál, így az alkotók (Bodzsár Márk volt a vezető író, Kovács Dániel Richárd pedig a rendező) egyetlen rész alatt kénytelenek megalapozni a LUXx Film atyjának történetét. Kovi riportfotósként indul, majd egy térdsérülés miatt váltani kényszerül. Az Intim Centerben dolgozó barátja (Olasz Renátó), valamint a szex-VHS-ek növekvő trendje egy merész álom felé sodorja az ambiciózus Istvánt: elhatározza, hogy meghonosítja a felnőttfilmezést.
A felnőttfilm fontos szó, ami Kovi hitvallását is lefedi: a rendező meggyőződése, hogy a szex és az erotika ábrázolása lehet művészi igényű, ezek a filmek pedig pont annyira részei a kultúrának, mint bármelyik fikciós mozgókép. Így Kovi szándéka szerint a munkái, bár a címeik nem éppen erre engednek következtetni (a teljesség igénye nélkül: Hótehénke, Hamupopóka, Buja gyertyák, A bujaság kertje), hozzáadott művészi értékkel bírnak, megírt sztorival, kidolgozott karakterekkel, párbeszédekkel, stilizált operatőri és vágói megoldásokkal.
Ezt az alkotói alapállást izgalmasan forgatja ki a Birodalom: az első epizódok alapján úgy tűnhet, hogy Kovi ars poeticája megelőzi a korát, legalábbis ami a felnőttfilmes szcéna emberséges bánásmódját és etikai szabályozottságát illeti. A LUXx Film kezdetben safe space-nek, a béke szigetének tűnik, Kovi és Magdi pedig szupportív figurákként jelennek meg. Rögtön a második, Monique Covetről szóló epizódban erős a kontraszt a nyugat-európai pornóipar kizsákmányoló természete, és a törődő Kovács házaspár között: Koviék az elsők, akik orvosi segítséghez juttatják a függőségekkel küzdő színésznőt, hiszen náluk alapvetés, hogy a forgatáson mindenki egészséges, és jól érzi magát.
A hazai felnőttfilmes szcéna kiépülését egy szimpatikus, bájosan amatőr csapat önfeledt és odaadó munkájaként láttatja a sorozat. Az első epizódban összeáll a különc, de szerethető stáb, a lánglelkű rendező mellett a marcona mikrofonossal, Imrével (Urmai Gábor), a Balázs Béla-díjas, szókimondó operatőrrel, Taky bácsival (Mészáros Tamás), és a kanos, kissé szociopata, ám a pornófilmek terén rendesen kiművelt Kobrával (Dér Zsolt). A pénzszűke sem jelenthet akadályt, ha kell, a Hótehénke című korai zsengét a rendező ágyában forgatják, a műspermát pedig a konyhában keverik ki zselatinból és tojásfehérjéből.
Az első epizódokban tehát a pornográf kulisszák is inkább humorforrást rejtenek. A Birodalom bár rendkívül explicit, az alkotók a sok meztelenkedés ellenére a felnőttfilmek forgatási helyzeteiben a műfaj műviségét, és az ebből adódó esetlenségeket nagyítják fel. Az első részben néhol túltolt slapstick-poénok (Kovi többszöri, komikusnak szánt elesése) ezáltal gyorsan bevállalósabb helyzetkomikummá fejlődnek. Így válik visszatérő geggé Choky Ice (Simon Zoltán) átlagon felüli mérete, de a szembe kerülő spermából és a sufni utószinkronizálásból is jól időzített poénok kerekednek.
A Birodalom nagy bravúrja, hogy a Kovi-féle munkamódszer önfeledt, bájosan szórakoztató, a meztelenséget keresetlenül, feszengés nélkül ábrázoló jelenetei izgalmas kontrasztot képeznek a torokszorító személyes drámával. Ez a hatásmechanizmus sok meglepetést okoz, a könnyed viccelődés és a megrázó jelenetek ráadásul nem egymás kárára dolgoznak. Főleg Monique Covet történetszála lett nagyon sötét, a nő alkohol- és drogfüggősége mellett családon belüli erőszak, később pedig a színésznő húgának (Staub Viktória) szerhasználata is hangsúlyossá válik benne. Mindez egyfelől megmagyarázza, miért sodródott a karakter a pornóiparba, másrészt pedig sok későbbi konfliktust is előrevetít.
A többszörösen terhelt Monique mellett Maya Gold eredettörténete sem épp felemelő, ő a konzervatív és korlátozó családja elől menekül, akik ráadásul nem veszik észre, hogy a lányt testileg és lelkileg is kihasználja az udvarlója. Maya történetében jelenik meg legerősebben a felnőttfilmes színésznőkkel szembeni képmutató viselkedés: miután megjelenik az első filmje, a kisvárosi közegben számkivetetté válik, holott az utca emberei csak úgy ismerhették őt fel, hogy látniuk kellett a kész művet VHS-en.
A három kiemelt színésznő közül Michelle Wild figurájánál a becsvágy jelenti az elsődleges motivációt. Miután a színészfelvételin sokadjára is elbukik, érdeklődni kezd a felnőttfilmezés, és az akkorra már befutott Kovi iránt. Michelle nemcsak céltudatos, törtető és manipulatív, de az a mély trauma is hiányzik a sztorijából, ami Monique és Maya esetében magyarázatot adott a pornózásra. Így fokozatosan negatív karakterré válik. Bevállalós döntés ez, különösen az igazi Vad Katalin részéről, aki még cameózik is a sorozatban, ezzel helyben hagyva az alkotói döntést.
A Monique, Maya és Michelle közötti, konfliktusokkal terhelt viszony jó ritmusban vonul végig a Birodalom epizódjain, ennek azonban épp a központi figura, Kovi látja a kárát. Még úgy is, hogy Takács Zalán (Űrpiknik) egyébként tökéletes választás a szerepre, és remekül egyensúlyozik a szimpatikus, emberséges mentor, a törtető médiacápa, a szerető férj, és a sikertől megrészegülő, kissé egomán rendező karakterjegyei között. Jól állnak neki a vicces jelenetek, az alakítása mégsem válik karikatúrává, a drámát pedig hol csendesen, hol harsányan ragadja meg. A történet annak próbál megágyazni, ahogyan a kedves és bohókás Kovi a siker hatására törtető, a munkatársain átgázoló, pénzhajhász médiacápává válik, ám ennek az ívnek a kibontására, a három kiemelt női szereplő történetszálaival együtt egyszerűen nem elég a hat epizód.
Míg a legutóbbi RTL-es ,,ezredfordulós” prémium sorozat, a Bróker Marcsi esetében túl hosszúnak érződött ugyanennyi rész, a Birodalom bőven elbírt volna még legalább két epizódot. Az elején sokszor nagynak érződnek az időbeli ugrások, amik a LUXx-birodalom evolúcióját érzékeltetik, az utolsó epizódra pedig Kovi karaktere válik hirtelen, szinte átmenet nélkül negatívvá. Hiába igyekszik megágyazni ennek a hübrisznek a forgatókönyv, a sorozat kulcsfigurája az ötödik rész után mintha így is kifordulna önmagából.
A Birodalom kockázatvállalása végső soron mégis megtérül. A pornográf jelenetek ízlésesek és többnyire viccesek, a meztelenkedés pedig az esetek többségében egyáltalán nem érződik öncélúnak. Az epizódok emellett jól egyensúlyoznak a kellemes nosztalgia és a pornóipar általános bírálata között is. A nosztalgia-faktorhoz sokat hozzátesz már a VHS-korszakot idéző, valós archív felvételeket megmutató főcím is, de akadnak miniDV-kamerákkal felvett, ,,ál-archív” jelenetek, a szereplők kinézete, a korszakot idéző díszletek és jelmezek pedig szintén a hitelességet, ezáltal a keserédes nosztalgia megteremtését szolgálják. Ezzel együtt is úgy tűnik, a sorozat nem akarja idealizálni ezt a közeget, a csapatmunka szépségei mellett rendre megmutatja a visszaéléseket és a túlkapásokat is. Olyan, okosan beillesztett rövid jelenetek rántanak vissza azonnal a nosztalgikus lebegésből, mint amikor Maya vérezni kezd az első forgatása után, az ügynöke (Molnár Áron) pedig néhány támogató szó és empátia helyett a kutyája takaróját teszi a lány alá, nehogy összevérezze az autót.
A pornó tehát akkor is pornó marad, ha épp esztétikai élménynek álcázza magát. Az elmúlt évek iparági gyakorlatainak ismeretében logikus döntés, hogy a Birodalom hatodik része is inkább a kizsákmányolásra és az embertelenségre fut ki. Kovi és csapata ugyan halmozta a sikereket, és talán az iparági sztenderdekhez képest fontos volt számukra a biztonság és a támogató környezet, a nap végén mégiscsak az anyagi megtérülés a legfontosabb szempont. Ez a birodalom így elsősorban érdekközösségként funkcionált, a sorozat pedig izgalmasan fut ki erre a következtetésre. A Birodalom talán a legambiciózusabb hazai gyártású sorozat az elmúlt évekből. Bevállalós és szórakoztató munka, ami bevezet egy szubkultúrába, miközben az iparág működésének a logikájáról is hihető magyarázatot ad.
A Birodalom elérhető az RTL+ Prémium kínálatában.
