Ezt a tiszta, érdek nélküli vágyakozást örökíti meg Czira Sára és Nagy Eszter dokumentumfilmje. A Cabin Pressure a 36 éves Heni története, aki látványtervezőként dolgozik és Barcelonában él. Heni egy kis magyar faluból, Ősiből származik, ahova a mai napig rendszeresen hazajár édesanyjához és nagymamájához. A filmben rokonai véleménye is megerősíti, Heni magabiztos, sikeres fiatal nő, aki a saját erejéből teremtett magának önálló egzisztenciát Európa egyik legmodernebb városában. Azonban a családtagok közül is csak kevesen tudják, hogy mint oly sok kortársa, Heni is nagyon szenved, mert gyerekre vágyik. A gyereknemzéshez viszont társ kell, a társ megtaláláshoz pedig óriási szerencse.
Forrás: Good Kids Production
Heninek eddig ebben nem volt szerencséje, viszont a világnak egy olyan pontján él, ahol sem törvénybe, sem előítéletekbe nem ütközik, ha egy online társkeresőn szülőtársat keres magának, aztán egy lombikprogram segítségével esik teherbe. Heninek – szemben mondjuk Almási Tamás a témában klasszikusnak számító Sejtjeink című dokufilmjének, vagy épp Tamara Jenkins játékfilmjének, a Private Life-nak a hőseivel –, pedig a lombikos teherbe esés úgy megy, mint a karikacsapás. Egy barátnőjének hála megismerkedik az orosz származású Andrejjel, aki maga is gyerekre vágyik, és mindössze három hónap ismerkedés után belevágnak a lombikprogramba, ami azonnal sikerül is.
Heni és Andrej kapcsolata nem romantikus kapcsolat, hanem tulajdonképpen egy megállapodás: szeretnének egy közös gyereket, és a gyereket közösen fogják felnevelni. Andrej homoszexuális, és jelentős a leendő szülők között a kulturális- és a korkülönbség is, ez akár azt is garantálhatja, hogy mindenféle szexuális és érzelmi bonyodalomtól mentesen, csak a szülőségre, a családalapításra koncentrálhassanak, és kidolgozhassák a saját, egyedi és zavartalan családmodelljüket. Fontos lépés: szerződésben állapodnak meg arról, hogyan fogják felépíteni az életüket, melynek a középpontjában közös, születendő gyermekük áll majd. Csakhogy Andrejt – hiába vándorolt el a hazájából ugyanúgy, mint Heni – azért ugyanúgy nyomás alatt tartják az elvárások, az édesanyjának például egyáltalán nem árulja el, hogy Henivel nem hagyományos házasságot kötöttek. Heninek szintén csak az édesanyja tud erről. A tabukat megtartják, ahogyan Heni mondja, és nincs is ebben semmi elítélendő.
Forrás: Good Kids Production
Heni és Andrej kapcsolata újszerűnek, forradalminak hat, ugyanakkor sok tekintetben erősen emlékeztet a régebbi korok házasságmodelljeire, sőt, akár az – egyébként még mindig világszerte a házasságok felét kitevő – elrendezett házasság intézményére is. Miközben Európából szemlélve úgy tűnhet, a házasság elsősorban nem gazdasági érdekből köttetik, hanem érzelmi és szexuális alapokon nyugvó közösség, célja pedig nem kevesebb, mint az életen át tartó töretlen boldogság, ne feledjük, hogy létezik erre egy másik, sokak szerint szintén jól bevált recept. Heniék kapcsolata is egy papíron jól mutató ideára épül, itt nem az a cél, hogy férfi és nő egymást boldoggá tegyék, hanem hogy partnerekként felneveljék közös gyermeküket. Vágyuk, és főképpen az, ahogyan ezt felvállalják és bele is fognak a valóra váltásába, nagyon is megéltnek érződik és a film nézőjeként az első perctől drukkolunk a sikerért. Ráadásul a Cabin Pressure-ben elmesélt történet látványos, mégis életszagú happy enddel zárul, amit valóságossá tesz, hogy korábban megannyi nehézségen, fájdalmon és csalódáson láttuk átesni a szereplőket.
Mégis, ahogyan a filmben szaporodnak a konfliktusok, a tabuk és a lezáratlannak ható szituációk, a film nézőjeként egyre távolabb is kerülünk. Czira és Nagy filmje jelentősebb időszakon, hosszú éveken át, határokat átszelve forgott, ráadásul egy világjárvány és az Oroszországba való bejutás lehetetlensége is megnehezítette a főszereplők életének követését. De nem emiatt tűnik úgy, hogy Heni dilemmáit, gyötrelmeit nem tudja a film igazán telibe kapni. Kínálkoznak a nagyszerű, érzelmileg fűtött szituációk, például, hogy az Andrejjel való megállapodást követően Heni szerelmes lesz valaki másba, de ezt az epizódot – ahogyan talán Heni is – film hamar lezárja.
Forrás: Good Kids Production
A címben frappánsan megtalált kabinnyomás fogalma arra a fojtogató élethelyzetre utal, amely a – ráadásul valóban légi úton ingázó – fiatal nőt megbénítja. Az óra ketyeg, melyik nő ne hallotta volna ezt a mondatot az ő korában és helyzetében, de ezt a nyomást nézőként alig érzékeljük, ráadásul nehezen elválasztható a sikertelen párkeresés fájdalma, a gyerek utáni őszinte, mélyen megélt vágy, valamint a családi nyomás, amely Heni esetében nem egészül ki társadalmi nyomással. Nem látjuk őt állásinterjúkon, ahol a családalapításról kérdezgetnék, nem látjuk baráti társaságokban, ahol már mindenkinek gyereke van, és esetleg egyedül maradna, és csupán egy olyan jelenet van, ahol az édesanyja felveti a kérdést. A gyerekvállalás sokkal inkább belső vágyként, mint Henitől független elvárásként jelentkezik.
Látjuk például, hogy egyre inkább felkelti a figyelmét az utcán a gyerekek látványa, de ezek a jelenetek is inkább Heni növekvő kíváncsiságát, egy másik életforma csábító erejét hivatottak érzékeltetni, nem azt, hogy fogy az idő, és muszáj lépni. És bár a film konfliktusról konfliktusra halad, nem annyira a drámai pillanatokat sűríti. A Sejtjeink stratégiája, hogy a legfeszültebb, legdrámaibb és a legfájdalmasabb pillanatokban kíséri el a kamera főszereplőket, sőt, ezekben a pillanatokban, szóra is bírja őket a rendező. A Cabin Pressure alkotói nem ezekre a momentumokra koncentrálnak, és ez nem mindig bizonyul szerencsés döntésnek.
Heni gondolatairól, érzéseiről, egyes fejleményekről gyakran a rokonokkal, barátokkal való interakciókból értesülünk. Egy kávézás ezzel, egy séta azzal, beszélgetés videóchaten – ilyen jelenetekből bomlik ki a cselekmény, de a felbukkanó beszélgetőtársak nem valódi szereplői a dokumentumfilmnek, ők csak kérdezők, és maguk a helyzetek sem érződnek mindenütt természetesnek, máshol viszont nagyon is megkapó, intim pillanatokat csíp el a film. „Ha nem lehetne gyerekünk, és emiatt elválnánk, vajon megértene-e engem valaki” – szegezi nekünk a kérdést a Sejtjeink egyik szereplője a film harmadik percében, és mi azonnal ott vagyunk a dráma legsűrűjében – nem szükséges elmagyarázni, kik ezek az emberek, miként kerültek ide, mert magának az élethelyzetnek, az elhangzó szavaknak átütő az ereje. Talán ez a felfokozott állapot hiányzik ahhoz, hogy Heni drámája is igazán égető és izgalmas legyen.
Ettől függetlenül a Cabin Pressure szép, intim hangulatú portré és persze hitelesen elbeszélt története egy más fajta családmodell születésének. „Legyen egy valamilyen kapcsolatom, csak azért, hogy legyen?” – kérdezi Heni az édesanyját, aki szeretné sürgetni a pártalálást, a családalapítást. Bármilyen kapcsolat persze nem kell, csak azért, hogy gyerek legyen, ebben anya és lánya egyet is értenek. Talán öntudatlanul, Heni mégis olyan kapcsolatba kerül bele, amelynek nem a szerelem, nem is a vágy, még csak nem is a közös értékrend az alapja, hanem egyszerűen a gyerek utáni vágy. Az alkotók döntései, választásai segítenek megéreznünk, hogy ennek a felvállalásához mekkora erő kell, és hogy ezt a másfajta családmodellt végső soron a személyes szabadság szüli, egy olyan élethelyzetből indul el, ahol a feleknek lehetősége van a vágyaik nyomába eredni. Hogy hibáznak-e az úton? Akadnak-e feloldhatatlannak tűnő feszültségeik? Igen, és a film éppen attól jó, hogy ezeket a hibákat természetesnek láttatja. A kapcsolat, családi élet nehézségeit, az értékrendek egymásnak feszülését, a súrlódásokat és a rossz megnyilvánulásokat ugyanúgy a mindennapi élet velejárójának tekinti, ahogyan az egy szerelmi házasságra épülő családban is az.
A Cabin Pressure-t a 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk, a Verzió online felületén, a Verziótékában november 24-ig megtekinthető.
